Kopátsy Sándor PS 2010-09-27
A NYOMOR ELLEN HARCOLÓK, A NYOMORGÓK SZÁMÁT NÖVELIK
A nyomor ellen nem lehet alamizsnával eredményesen harcolni, sőt. A széplelkek szaporítják a nyomort.
Az utolsó száz év legfontosabb eseménye, hogy ott szaporodunk gyorsan, ahol végre a lakosok számának csökkenése volna indokolt. Korunk legnagyobb bűne a túlnépesedés. Ennek nemcsak a mértéke katasztrofális, de a struktúrája még fokozza a bajt.
A sok demográfus még mindig nem ismerte fel, hogy a szegény, és képzeten ember az életkörülményei javulásával hatványozottan jobban szaporodik. Az a folyamat csak akkor törik meg, amikor már az egy laksora jutó nemzeti jövedelem meghaladja a 10 ezer eurót, az iskolázottság a 12 évet, és adva vannak a fogamzásgátlás olcsó, biztos és egyszerű feltételei. Ezt a szintet a szegény világban azért nehéz elérni, mert ennek az előzetes feltétele, hogy leálljon a népszaporulat. Ennek azonban az ellenkezője történik. A világ háromötöd része a gazdagodás megindulása érdekében még megengedhetőnél többszörösen gyorsabban szaporodik. Ebben a világban még gyorsabb volna a szaporodás, ha javulnának az életfeltételek. Ebben a szegény világban ugyanis a szegénység a népszaporulat egyetlen fékje.
Korunk legfontosabb felismerése volna annak a tudomásul vétele, hogy a jelenlegi népességnövekedés sem megengedhető. Ebbe az irányba, szinte semmi előrelépés nem történt. Az ENSZ éppen most hirdette meg a szegényég elleni harcát. Ezzel szemben a legigényesebb magyar napilap azzal a térképpel indokolja a szegények megsegítésének szükségességét, hogy hol, mekkora a gyermekhalandóság. Még az sem fűzi hozzá, hogy ennek ellenére éppen ott a leggyorsabb a népesség növekedése, ahol a legnagyobb a gyermekhalandóság. Sajnos, egy újságíró sem tudja, hogy már egyetlen százalékos népességnövekedés is kizárja, hogy az egy lakosra jutó fogyasztás, életfeltételeket javítani lehetőségét.
Elég ránézni az újságban közölt térképre. A 10 ezer lakosra jutó gyerekhalandóság csak Afrikában, és Dél-Ázsiában jellemző. Ennek ellenére Afrikában az elmúlt negyven évben a lakosok száma 177, Dél-Ázsiában 121 százalékkal nőtt. A kedves újságíró nem gondol arra, hol tartanánk, ha az országunk lakossága 1970 óta 17 millióval, vagy akárcsak 12 millióval növekedett volna. Pedig m nem vagyunk Afrika.
Azt már nehezebben várhatjuk el, hogy az általa közölt térkép mellé odaírja, hogy amennyivel nőtt volna a szegények száma, ha a gyermekhalandóság a magyar szinten lenne. Elárulom, hogy évente mintegy 20 millióval. De senkinek nem jut eszébe, hogy mibe kerül évente húsz millió embernek életfeltételeket biztosítani. Mi ez milliónak is tíz év alatt szeretnénk, de az is gigászi feladat.
Sokszor a melegszívű ostobák többet ártanak, mint a hidegszívű okosak.
Szomorú, hogy a melegszívű ostobák az ENSZ vezetői, és az újságírók között is, többségben vannak.
