Kopátsy Sándor PG 2010-09-23
FOGLALKOZTATÁSI MÉRLEG
A közgazdaságtan és a politika általában a munkanélküliségi rátát nézi, ha a foglalkoztatásra kíváncsi. Pedig az, sokkal kevésbé jelzi a munkaképes korosztályok munkára fogását.
Most mégis a munkanélküliségi adatokat elemezem.
Az első elvi hiba, hogy általában nem tesznek különbséget a tartósan, és a hat hónapnál rövidebb ideje munkanélküliek között, pedig az előbbi egyértelműen káros, a második pedig egyértelműen hasznos jelenség. Ezért alapvető hiba a kettőt összeadni. Most került a kezemben egy régóta keresett statisztika az Egyesült Államokban, az 1992-2005 időszakban, a 25 évnél idősebb munkanélküliekről, képzettségi szintekre, és minden szinten a szintjüknek megfelelő heti bérük bontásában.
Ebből ugyan a tartós, és a rövid idejű nincs elkülönítve, de a munkanélküli átlagos ráta fele alatt nincs jelentős számú tartós. Mivel a vizsgált időszakon az átlagos munkanélküliség 7.9 százalék volt, az 5 százalék alatti munkanélküliség esetében a foglalkoztatást elfogadhatónak lehet tekinteni.
Az iskolázottságot az ottani szinteken mérve nyolc fokozatra bontják. Ebből kiderül, hogy 2009-ben, a felső két fokozatban a munkanélküliek aránya nem éri el az átlag harmadát, ott tehát ideális szinten van a foglalkoztatás. Körükben gyakorlatilag nincs tartós munkanélküliség. Az átlagot éppen túllépi két fokozat, azok, akik egyetemre jártak, de nincs fokozatuk, és az érettségizettek. Ezzel szemben az ennél alacsonyabb iskolázottságuk körében a munkanélküliség az átlag kétszerese.
Nem kevésbé tanulságos az iskolázottságtól függő heti jövedelem nagysága. A két legmagasabb fokozatban a bérek az átlag kétszerese. Ezzel szemben, ahol átlag alatti a bér mindenütt átlag feletti a munkanélküliség, és annál nagyobb, minél alacsonyabb a bér. Ez világosan mutatja, hogy a bérek nagysága elsősorban a kereslet és kínálat arányától függ. A munkaerőnek, amelyik szintjén túlkínálat van, alacsonyak a bérek. Erről még Marx is elfelejtkezett. Csak azt a munkaerőt lehet kizsákmányolni, amiből túlkínálat van. A magas képzettségűeket azért fizetik meg jobban, mert olcsóbban nem kapnák meg. A munkaadó csak annyit fizet, amennyiért megkaphatja.
Ezt nagyon átélhettük a bolsevik rendszerben, ahol a teljes foglalkoztatás dogma volt, ezért az államhatalomnak kellett a bérek emelkedését féken tartani. Az a rendszer azért volt jó a képzetlen munkásnak, mert a munkaadóknak rájuk is szükségük volt.
A fenti adatokat azért is értékelem, mert a 25 év alatti munkanélküliséget nem keveri össze az idősebbekével. Az előbbiek nyilvántartása is fontos, de csak akkor, ha az oktatásban résztvevőket nem tekintjük munkanélkülieknek. Azokat kellene a legfontosabb vagyont, a tudásvagyont növelő értéktermelők. Ez is a közgazdaságtan egyik nagy hibája. A fizikai vagyon gyarapítói értéktermelők, a szellemi vagyont gyarapítók viszont, munkátlan fogyasztók.
Mikor készítünk mi is ilyen statisztikőkat?
