Kopátsy Sándor PH 2010 09 22
AZ ENSZ A VATIKÁN SZEREPÉT JÁTSZA
Az ENSZ egyre jobban érzi, hogy nincs rangjának megfelelő politikai súlya. Ezért a vezetői nagyot gondoltak, elkezdték sajnálni a nyomor alsó szintjén élő milliárdokat. Meghirdették a szegénység elleni harcot. Azt hiszik, hogy segítséggel segíthetnek rajtuk. Ezt sürgető feladatnak érezték, mivel azt látják, hogy a nyomorban élők száma egyre nő.
Célt tévesztésük oka, hogy nem nézték meg, hogy miért szaporodik a szegények száma. Kiderült volna, hogy nem a szegénység, hanem a szegények szaporodnak. Elég lett volna, ha előveszik a saját népesdési adataikat, és kiderül, hogy fajunk minél szegényebb, annál szaporább.
A nyugati kereszténység nem hajlandó tudomásul venni az emberi faj szaporodási törvényét.
Ez markánsan három szakaszra oszlik.
I. Fajunk gyermekvállalási ösztöne úgy alakult ki, hogy annyi gyermeket vállal, ahányszor megtermékenyül. Ez azt jelentette, hogy nem tudta, és nem is akarta szabályozni a gyermekvállalását. Szaporodott, ameddig az életterében gyűjtögethető táplálék ezt megengedte. Ezt tartósan nem léphette túl, mert akkor az éhhalál növekedett.
Ez a szakasz jellemezte fajunkat mindaddig, amíg a termelés nem vált a fő eltartó forrássá. Azaz fajunk életének 90-95 százalékában.
II. A termelésre való áttérés már növelhető, a korábbinál tízszer, ötvenszer nagyobb, eltartó képességet jelentett. Ezt a nagyobb eltartó képességet a fajunk eredeti szaporodási képessége nagyon gyorsan elérte. Ettől kezdve a társadalomnak kellett a spontán népszaporulatot féken tartani. Mivel a termelés fokozhatósága sokkal lassabb volt, mint a spontán népszaporulat, minden termelésből élő társadalom állandó túlnépesedési nyomás alá került. Az ember szaporodási ösztöne évi 3-5 százalékos népszaporulatot eredményezett, a termelékenység, vagyis a térségek eltartó képessége pedig legfeljebb évi egy ezrelékkel nőtt. A termelő társadalmakban 30-50-szer gyorsabb volt a lakosság spontán növekedése, mint az eltartó képességé. Az osztálytársadalmak ennek a feszültségnek a levezetésére jöttek létre. Magának az emberi közösségnek kellett megoldani, hogy a népesség növekedése az ezrelék alsó határán maradjon.
Ennek a módszerei, mindenek előtt a nagy többség nyomorának fokozása, és az emberpusztítás, biztosította, hogy a termelő társadalmak ötezer éve alatt az átlagos népszaporult valahol az 1. és 2 ezrelék között maradt. Az elmúlt száz élvben azonban az 1-2 ezrelék 2-3 százalékára, mintegy húszszorosára ugrott.
Miért?
Mert a faj jelentős hányada időközben belépett a III. szaporodási szakaszba, megszűnt, illetve erőszakkal megszűntette a népszaporulatát. Ezzel túllépett az osztálytársadalmi formán. De nem ismerte fel, hogy fajunk öthatod még a harmadik ezred küszöbén is, csak az osztálytársadalmak módján élhet, mert különben elszabadul a népesség növekedése. Ennek következményeire a III. szakasz ismertetése után térünk vissza.
III. A jólét, az iskolázottság elérte azt a szintet, és adott az olcsó és biztos fogamzásgátlás, ahol megszűnik a túlnépesedés. Kiderült, hogy ahol az egy lakosra jutó jövedelem tólépte a 10 ezer eurót, az iskolázottság átlaga a 12 évet, és biztosítva van az egyszerű, és olcsó fogamzásgátlás, ott leáll a népszaporulat. A Nyugat fejlett társadalmai a múlt század végére eljutottak ide. Ezzel megszűnt az osztálytársadalom feladata, létrejöhettek az osztálynélküli társadalmak. Ezeket gyorsan követték a csodálatos gyorsasággal fejlődő, eleve túlépesedett kelet-ázsiai társadalmak. A nagy ugrást azonban az jelentette, hogy Kínában, a gazdagság és az iskolázottság megkívánt szintje előtt erőszakkal megvalósították a gyermekvállalás olyan szinten való korlátozását, ami lehetővé tette a példátlanul gyors fejlődést előbb, mint spontán megszűnt volna a túlnépesedés.
Az elmúlt ötezer, de különösen az elmúlt száz évben, azok tettek a legtöbb kárt a szegényég elleni harcban, akik a szegények számát szaporították. A szegényt csak akkor és azért szabad támogatni, hogy felemelhesse magát. Vállaljon kevesebb gyermeket, azt tanulásra szorítsa. Kínától kellene tanulni, mert ez az ország ismerte fel, hogy a szegénység ellen az első, és alapfeltétel a kevesebb gyermekvállalás. Az ő kultúrájukban ezt nem kellett összekapcsolni a tanítatásra való ösztönzéssel, mert a kultúrájukban ennek több ezer éves hagyománya van. Olyan társadalmak, amiben az oktatásnak nagy hagyománya van, és nem kell ezt külön társadalmi forrásokból támogatni, Csak Északnyugat Európában és a Távol-Keleten vannak. A szegény világban azonban ilyen nincsen. Ott a társadalom érdeke, a gazdagodás csak akkor valósulhat meg, ha a társadalom korlátozza a gyermekvállalást, és jutalmazza azok felnevelésének minőségét. Aki nem ezt teszi, hanem alamizsnán tarja el a szegénységet, többet árt a szegénység, a nyomor elleni harcban a közömbösöknél.
