Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor             PP                       2010-09-21

 

 

Ezen a címen jelent meg Bauer tamás legújabb írása. Egyre inkább úgy látszik, hogy a Népszabadság elsődleges feladta, az önkormányzati választások előtt, fórumot biztosítani mindazoknak, akik a zászlóvivői voltak annak a politikának, melyik csúfosan megbukott, és minden bizonnyal az önkormányzati választásokon is meg fognak bukni. Semmi sem szolgálja jobban a vesztesektől való elfordulást, mint az önkritikájuk teljes hiánya. Jobban semmi sem riasztja el a választókat a megbukott szoclib koalíció támogatásától, mint az, ha azt bizonygatják, hogy ők mindent jól csináltak, a Fidesz, még inkább Orbán Viktor közveszélyes politikát folytat. Vagyis azok a százezrek, akik elfordultak tőlük, és a Fideszre szavaztak, tökkelütött ostobák.

Elég lenne megnézni a Népszabadságban fórumot kapottak névsorát: Csillag, Mihályi, Lengyel, Bauer és Debreczeni. Már csak azt várom, hogy Gyurcsány és Bokros is megjelenjen. Ezek a tehetséges liberálisok ugyan példátlanul megbuktak a közvélemény előtt, de az önbizalmuk megmaradt, mert eszükbe sem jut, hogy talán azok tévedtek, akiktől meg kar szabadulni a választók többsége.

De most csak Bauer Tamással foglalkozom.

A bevezető fejezetben azzal illusztrálja az új kormány rossz első száz napját, hogy romlott a forint deviza ára. Arra épít, hogy a forint árfolyamára csak azok a becsapott százezrek figyelnek, akiket sikerült félrevezetniük, hogy ne forintban, hanem svájci frankban adósodjanak el. Bauer a cikkében az export fontosságáról beszél, de nem teszi hozzá, hogy a 230 forintos, 20-25 százalékkal felértékelt euró volt a magyar export, és a külföldi tőkebefektetők legnagyobb ellensége. Az ostoba pénzügyesek csapata nem mérte fel, hogy miért építsen gyárakat nálunk a nyugati tőke, ha az exportjáért viszonylag keveset kap. Bauer Tamásnak kellene a legjobban tudni, hogy a legostobább politikai nyilatkozat sem árt annyit a magyar exportnak, és nem ösztönzi jobban az importot, mint a 230 forintos euró. Az a baj, hogy ezt ő is tudja, de azt is, hogy ezt nem szabad elmondani.

Mint közgazdásznak, azt is hozzá kellene tennie, hogy a forint azért volt ilyen „kemény” mert az indokoltnál magasabb volt a kamat, hogy legyen külföldi vevő az eladósodáshoz. Ennek árán tudták a pénzügyi illetékesek, és bankáraink bebolondítani a lakosságot, itt az alkalom, nemcsak abnormálisan olcsón lehet importált cikkekhez jutni, de olcsón lehet svájci frankban eladósodni.

Azt, hogy nem a kis- és középvállatok teremtenek munkahelyet, hanem a külföldi nagyok, középiskolás fokon is súlyos hiba. Az elmúlt ötven évben, az új munkahelyeket szinte csak ezek tudtak teremteni.

Mintegy húsz éve végeztem egy felmérést, ami szerint az Egyesült Államokban a megelőző harminc ében 28 millió új munkahely született. Ezen belül a 10 fő alattiaknál 35, a száz alattiaknál 5 millió, ugyanakkor az 500 fő felettieknél dolgozók száma 12 millióval csökkent.

Ehhez járul még az is, hogy a másfélmillió munkanélküli, nem a „nyilvántartott”, hanem a munkáját örökre elvesztettek szakmai és erkölcsi színvonalára a fejlett nagyvállalatoknak nincs szüksége. Ezeket csak a belterjes mezőgazdaság és a családi házakat építése tudja foglalkoztatni. Egy elismert közgazdásznak illene tudni, hogy hova juttatták az elmúlt húsz év során azt a másfél millió embert, főleg cigányokat, akiket kizártak a társadalmi munkamegosztásból.

De a liberális közgazdászok számára a foglalkoztatottság nem szempont. Akikre nekik nincs szükségük, azokat ugyan alamizsnán eltartják, de a munkához való jog az ő szótárukban nem szerepel. Márpedig ez volt az elmúlt húsz év legnagyobb bűne. Bauer sok-sok írását elolvastam, de nem emlékszem, hogy a jelenlegi katasztrofális alulfoglalkoztatás gondot okozott volna, ugyanakkor a leépítések mindig szerepeltek. Nálam nincs olyan leépítés, amivel szembe nem kell ott állnia a rájuk váró munkaalkalomnak. Az olyan privatizáció, mint a mienk, a legnagyobb politikai bűnnek számít. Még száz év múlva is érezzük a hatását. Ha lassabban építjük le a veszteséges vállalatokat, ha két év alatt, a foglalkoztatásban elsőből nem leszünk az utolsó, akkor ma nincs cigánykérdés, nincs Jobbik, és a parlamentben is volna liberális pártunk.

Amíg ezt nem értik meg azok, akik létrehozták, biztosítva van a Fidesz kétharmados többsége. Egyelőre nem kell attól félni a Fidesznek, hogy elveszti a megszerezett többségét, mert a választóknak nem elfogult kritikusokra, hanem valami mást javasoló ellenzékre van szüksége. Egyelőre azonban még a csírája sem látszik annak, hogy önkritikát gyakoroljanak azok, akik ide jutatták az országot.

Bauer azzal teszi fel a koronát elfogultságára, hogy sikeres Kínát a Fidesz uralkodásánál demokratikusabb, tőkésállamnak látja. Megnyugtatom, hogy a magyar társadalom akkor sem lehetne a demokrácia tekintetében Kínával összevethető, ha 99 százalék volna a parlamenti többsége. Mi nem vagyunk sem kozmopolita liberálisok, sem a központi akarat feltétlen elfogadói.

A kínai sikerből sokkal inkább azt lehetne megtanulni, hogy minden siker alapja a munka. A magyar liberálisok viszont azt hiszik, hogy a jelenlegi magyar foglalkoztatás nem probléma. Nálunk 80 százalék felett van a foglalkoztatás, nálunk 55, ráadásul, ott évente kétszázzal több munkanapot dolgoznak, mint mi.

Ott 38 százalékos a megtakarítás, nálunk, de még az Egyesült Államokban is, nulla. Ők gyűjtik az amerikai állampapírokat, mi külföldi hitelből adósodunk el.

Éppen a külföldi tőkebeáramlás szakértőinek kellene tudni, hogy a rendszerváltás után, az első nyolc évben, egy laksora vetítve, háromszor annyi nyugati tőke jött be, mint hozzájuk.

A tárgyilagos személő számára agyrémnek tűnik, hogy az egyik leismertebb magyar liberális apostol, a kínai példával oktat ki minket. Nekik kellene tanulni a kínai sikerekből, és elhinni, hogy a siker érdekében dolgozni kell, méghozzá mindenkinek, aki munkaképes.

Ideje volna, ha a politikai rendszereket nem mindenki a saját feje alapján ítélné meg, hanem elhinné, hogy az a jobb, amit többen támogatnak. Egy amerikai közvélemény kutató cég közzel száz országban végzett felmérést arról, a lakosság hány százaléka van megelégedve a saját politikai rendszerével. A sorrendet magasan Kína vezeti, a megkérdezettek 86 százaléka van megelégedve a politikai vezetéssel. A nyugati demokráciákban az ötven százalék is nagyon ritka. Nálunk, ma van a legtámogatottabb kormány. Elsősorban nem azért, mert a kormány nem követ el hibátlan, hanem azért mert másik pártokban nem látnak reményt. E tekintetben, a modern Európa történetében a legnagyobb kudarcot az a párt szenvedte, amelyik legközelebb állt Bauer Tamás, és általában a Népszabadság által lelkesen felkarolt politikusaink nézeteihez. 1990-ben a kontinens legerősebb liberális pártja volt az SZDSZ, ma nincs. Ennek az okát azonban nem vizsgálják, azt hiszik, hogy Orbánnal ijesztgetve, visszanyerhetik politikai hatalmukat.