Kopátsy Sándor EM 2010-09-06
MILYEN MUNKAÜGYI STATISZTIKÁRA VOLNA SZÜKSGÉG
A jelenlegi, és még inkább a jövő fejlett társadalmainak szinte csak minőségi munkaerőre van szükségük. Ez bármennyire egyértelmű, a közgazdaságtan és a demográfia nem számol vele. Darabra méri a munkanélküliséget, a foglalkoztatást. Pedig minden társadalomban, minél fejlettebb, annál inkább hiány van a jó, és felesleg a gyenge minőségű munkaerőben. Ennek ellenére csak globálisan beszélünk a munkanélküliségről.
Ezt esszük most is, amikor a pénzügyi válság során megnőtt munkanélküliség csökkentéséről van szó. A közgazdászok is száz év előtti fejjel gondolkodnak. Növelni kell a keresletet, az majd felszívja a munkanélküliség jelentős hányadát. Ebbe azonban hiba reményednek.
A tudományos és technikai forradalom által alapvetően megfordult munkaerőigényt kellene tudomásul venni. Előtte ugyan igaz volt, hogy a nagyobb kereslet elsősorban a képzetlen munkaerő számára termet munkaalkalmat. Jelenleg ez azonban már nem így van. A nagyobb kereslet is elsősorban a munkaerő felső minőségéből igényel többet. A nagyobb termelést jobb technikai eszközökkel kívánja létrehozni, amihez még az eddiginél is jobb munkaerőre van szüksége.
A közgazdaságtan kudarcai elsősorban abból fakadnak, hogy még mindig nem vette tudomásul, hogy a jelenkori fejlett társadalom elsődleges célja a munkaerő minőségének fokozása. Ahol jó a munkaerő, és nincs népszaporulat, ott biztos a siker, ahol e két feltétel egyike is hiányzik, nem lehet eredmény. Eredmény alatt érve, az átlagot meghaladó társadalmi és gazdasági fejlődést.
Ennek ellenére a közgazdaságtan nem ismeri ennek a kettős követelménynek az lapvető szerepét.
Azt, hogy fél százaléknál gyorsabb népszaporulat mellett már nem lehet tartós fejlődés, előbb a távol-keleti kis tigrisek, majd Kína, felismerte. Ez az esetükben elég volt a példátlan sikerhez, mert a konfuciánus kultúrában a tanulás, a szülők erre irányuló felelősége pedig adva volt, a társadalmak pedig homogének voltak, nem volt olyan jelentős leszakadt réteg, amelyikben nem volt biztosítva a következő réteg gondos nevelése.
Ehhez járult, hogy a világgazdaságba való beilleszkedésük a viszonylag alacsony munkaerő igényű tömegáru termelése volt. Erre a célra pedig a kelet-ázsiai munkaerő példátlanul alkalmas, ráadásul olcsó.
Ezzel szemben a Nyugat a nemzetközi munkamegosztásba egyre inkább úgy épül bele, hogy a Távol-Kelettel tömegárut cserél a munkaerővel szemben nagyon igényes értékes termékekért. Ennek meg az a következménye, hogy Nyugaton a munkaerő alsó minőségi harmadára, negyedére egyre kevesebb az igény.
Ebből fakad, ha Nyugaton nő a jövedelem, elsősorban az olcsó kelet-ázsiai import lesz nagyobb, amit csak a nagyon igényes munkaerővel termelt árukra tudnak kicserélni.
Nyugaton a munkanélküliség elsősorban az olyan alacsony minőségűben jelentkezik, akik ötször, tízszer drágábbak, ugyanakkor gyengébb minőségűek, mint a távol-keletiek. Sem a politikusok, sem a közgazdászok nem mondják meg nyíltan, hogy a nyugati, fejlett társadalmak munkanélküliségnek nem a vásárlóerő hiánya, hanem az alkalmatlanága az oka. E helyett Keynes kilencvenes években adott tanácsára hivatkoznak. Neki akkor lényegében igaza volt, mert az akkori ipar, mezőgazdaság és közlekedés, döntően képzetlen munkaerőt igényelt. Akkor, ha fokozni akarták a termelést, a meglévő vezetés alá több munkaerőt, több műszakot kellett állítani. Ezzel szemben ma a kapacitásnöveléshez nem több képzetlen fizikai munkásra, hanem újabb technikára, ahhoz még képzettebb munkaerőre van szükség.Ma már ritkaságszámra megy, ha a többet termelést az adott technikára épülve, több képzetlen munkással lehet elérni. Ma, aki többet akar termelni, annak újabb, a korábbinál fejlettebb technikára van szüksége.
Miért nem látja mindezt sem a politikai vezetés, sem a közvélemény?
Mert, mind a politika, mind a közgazdaságtan gondosan rejti a munkanélküliség struktúráját. Nem beszél nyíltan arról, hogy a gazdaságnak nem több, hanem jobb munkaerőre van szüksége. A jóval mindent megoldhatna, de abból hiány van, a gyenge minőségűre pedig nincs szüksége.
Többször elírtam.
I. A munkaerő felső minőségi hányadában munkaerőhiány van. Ezeknek nincs szükségük a szakszervezetekre, hiszen a munkaadójukkal szemben erőpozícióban vannak. A munkaadójuk fél attól, hogy otthagyják. Ezek bére az átlaghoz képest egyre emelkedik. Ebből nem lehet annyi, amennyi nem talál munkát. A nem kitermelő ágazatokban a tőke lázasan keresik az olyn helyet, ahol ilyen munkaerő van.
Elég volna megnézni.
- A foglalkoztatási adatokat, hogy lássuk, hol, milyen a munkaerő minősége. Nem ismerünk olyan országot, ahol jó az oktatási rendszer, jó a munkaerő viselkedési morálja, azaz a lakosság puritán, vagy konfuciánus, és munkanélküliség volna. Akkor sem, ha magasak a bérek.
- A nem kitermelő célú tőke áramlását, és kiderülne, hogy a tőke, a jelenkorban, már nem az olcsóbb, hanem a jobb munkaerőt keresi akkor is, ha sokkal drágább. Természetesen, ha jó, akkor az árát is nézi. De a gyenge minőségű munkaerő akkor sem kell, ha nagyon olcsó.
- Németország azért van az exportálók élén, mert termékeit jó szakmunkásokkal gyártja. Elég arra gondolni, hogy a kényes gépek, és szerkezetek exportjában a versenytársainál drágább bérköltsége ellenére vezet.
Ha volna olyan statisztika, ami kimutatja, hogy az egyes országokban a munkaerő, milyen képzettségű, és milyen erkölcsű, a fejlett országok átlagához képest, vagyis mekkora hányada tartozik e felső minőségi hányadba, megmondhatjuk, mire vitte. Elég arra gondolni, hogy a fejlett világban Dél-Koreában a legmagasabb a foglalkoztatottság, nincs hat hónapnál hosszabb munkanélküliség. Európában a skandináv országok állnak a legjobban.
II. A közepes minőségű munkaerő sorolható abba a kategóriába, amelyeik az állam és a szakszervezetek védelmére szorul. Ma már a szakszervezetek csak ebben a rétegben erősek. Ide tartoznak az állami alkalmazottak, a köztisztviselők, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók közép, és alacsony szintje, és az átlagos szakmunkások.
Ezekkel szemben támasztott minőségi igény is fontos, és gyorsan nő, de védelemre szorulnak.
III. Társadalmi munkamegosztásba nem igényelt minőségű munkaerő. Okoz korunkban a legtöbb problémát.
