Kopátsy Sándor ED 2010-09-06
A GYORSAN SZAPORODÓ TÁRSADALMAK
(kiegészítés az osztálytársadalmakhoz.)
A társadalomtudomány, mivel még azt sem ismerte fel, hogy a jelenkori fejlett társadalom már nem osztálytársadalom, az sem tudatosul, hogy fajunk többsége még az osztálytársadalmak korában tart. Jelenleg két eltérő társadalom működik egymással párhuzamosan, amelyeknek alapvetően eltérők a mozgástörvényei.
Azt már egy könyvemben bebizonyítottam, hogy a néhány tized százaléknál gyorsabban szaporodó társadalmak csak osztálytársadalom formájában működhetnek, amiknek az alapfeladata a túlnépesedés lefékezése. Ezek a társadalmak, mintegy ötezer éve, a termelésre való áttéréssel jöttek létre. Amíg valamely térségben nem alakult ki a termelésre alapozott megélhetés, a társadalmak nem is osztódtak osztályokra. Egészen a jelenkorig léteztek ilyen gyűjtögetésből élő társadalmak. Ezek köre azonban a gyarmatosítás századaiban tört részükre zsugorodott. Ma már néprajzi ritkaságnak számítanak.
A Nyugaton kialakult tőkés osztálytársadalmak ismereteinek beáramlása azonban olyan hatást fejtettek ki az elmaradt világban, hogy a korábbi, több ezer éves múltú, alacsony népsűrűségük robbanásszerűen elkezdett szaporodni. Ezzel, ahol eddig még nem is volt szükség a magas-kultúrákra jellemző osztálytársadalomra, fajunk történetében példátlan módon felgyorsult a népszaporulat, ezzel létrejött az osztálytársadalmak népességkorlátozó előfeltétele. Erre azonban a fejlett világ hatására nem kerülhetett a klasszikus formájukban sor. Ezért elszabadult a népesség növekedése. Nem is az elmúlt korok tized, de kerek százalékaival.
A fejlett, mondhatnák puritán Nyugaton leállt a népesség spontán szaporodása, aztán ez történt meg, többségében tudatos társadalmi segítséggel az egész Távol-Keleten. Ezzel megszűnt az osztálytársadalmakat létrehozó ok. Kiderült, hogy ahol megszűnik, illetve néhány tized százalékra lecsökken a népszaporulat, ott példátlan gyorsasággal javulnak az életviszonyok.
A harmadik ezredfordulóra az emberiség kétötödében, Európában, Észak-Amerikában és a Távol-Keleten, az emberiség kétötödében megállt a népszaporulat, megszűntek az osztálytársadalmak, és példátlan mértékben javultak az életviszonyok. Ezek hatására egyre több olyan ismeret, eljárás, befektetés áramlott a gyorsan szaporodó háromötöd felé, ami csak segítette a népesség elviselhetetlen mértékű növekedését, ugyanakkor a fejlett világ, elsősorban a Nyugat, minden eszközzel, ha kellett példátlan katonai fölényével is, igyekezett megakadályozni az osztálytársadalmak népességkorlátozó tevékenységét. Ennek következtében a világ háromötöde az elviselhetőnél hússzor gyorsabban szaporodik.
A fejlett, már nem szaporodó társadalmak, még addig sem jutottak el, hogy felismerjék, a fajunkat fenyegető legnagyobb veszély, nem az éghajlatváltozás, hanem az elviselhetetlen túlnépesedés.
A TÚLNÉPESDÉS ELLENI TEENDŐK
Nagyon lerövidítve az ellenkezőjét annak, amit a Nyugat tesz.
Azt kellene tenni, amit a Nyugat is tett, amíg nőt a népessége.
Mi jellemezte a nyugati osztálytársadalmakat?
I. A lakosság szegény kilenctizedének fokozták a nyomorát.
Nem ismerünk olyanosztálytársadalmat, amelyikben nem a szegény többséget sújtották adókkal, elvonásokkal, szolgátlásokkal. Márpedig a szegénység fokozása volt a magas halálozás fő okozója. Ezzel szemben ma a fejlett világ, a szavakban inkább, mind tettekben, a szegénység, az éhezés ellen ad segítséget. Botránkozik azon, ha az uralkodó réteg adóztatja a szegény többséget. A történelemtudományunk is felelős azért, hogy a ma emberének fogalma sincs arról, hogy még száz éve is, még a legfejlettebb, leggazdagabb tőkés osztálytársadalmakban is, az adók és szolgáltatások többségét a szegényekre hárították. Ők fizették a tömegfogyasztási cikkek monopoladóiak többségét, ők szolgáltak ingyen a hadseregben, stb. Elég lenne, ha a társadalomtudósok arra gondolnának, hogy miért volt jellemző minden osztálytársadalomban a szegények szegényítése. Hogyan alakultak volna a múlt osztálytársadalmaiban a népszaporulat, ha a szegényeknél marad a jövedelmük?
Ezért, a gyorsan szaporodó társadalmakban objektív szükségszerűség volt a szegénység erőszakos fokozása. A Nyugat ennek ellenkezőjét erőlteti.
II. Emberpusztító háborúkat viseletek.
Minden osztálytársadalomban a megtermelt jövedelem jelentős hányadát, 10-20 százalékát, a hadsereg fenntartására, háborúk viselésére, illetve a mások elleni védekezésre fordították. A fegyverkezésnek és a hadviselésnek jelenős közvetlen, és közvetett szerepe volt a nagyobb halálozásban.
Elég volna arra gondolni, hogyan alakul a népszaporulat, ha nincsenek katonai kiadások, nem pusztul el annyi ember a fegyverek, és a háborúkkal járó járványok következtében.
Ezért, a fejlett világnak nem volna szabad a gyorsan szaporodó népek háborúi, forradalmai ellen fellépni. A valóságban ennek is az ellenkezője történik. A fejlett világ fegyveres erőinek egyik feladata, hogy megakadályozzák az elmaradt világban folyó háborúskodásokat.
Még egyetlen történész sem vizsgálta meg, hogyan alakul Európai országainak a népessége, ha nincs fegyverkezés, nincsenek emberpusztító háborúk. Elég volna az előző század két világháborújára gondolni.
A fejlett világ tehát ne legyen a béke őre az elmaradt világban.
III. Minden osztálytársadalomban jellemző volt a féktelen kincsképzés és pocsékoló luxus.
A jelenkori fejlett társadalmakban társadalmi elvárás a források racionális felhasználása. Ezzel szemben minden osztálytársadalomra az uralkodó osztály fényűzése, luxusa, kincsképzése volt jellemző. Elég arra gondolni, hogy a szerénységet hirdető egyház járt élen a kincsképzésben.
A képződő források elpocsékolása volt az egyik garancia arra, hogy ne növekedjen a népesség.
Ezzel szemben a forrásait már racionálisan felhasználó Nyugat azt erőlteti a gyorsan szaporodó világban, hogy a forrásokkal racionálisan gazdálkodjanak. Az csak fokozná az eleve is elviselhetetlenül gyors népszaporulatot. Mivel a múltban nem találunk olyan osztálytársadalmat, amiben nem a pazarlás volt a jellemző, ezt, minden gyorsan szaporodó társdalom objektív érdekének kell tekinteni. A fejlett világ ne tanácsolja a jövedelmekkel való racionális gazdálkodást, amíg meg nem érnek annak a feltételei.
IV. Minden osztálytársadalom üldözte a tudásvágyat.
Ezt a jellemvonást máig nem ismerte fel a társadalomtudomány. Csak azt látta, hogy a társadalom rendelkezésére álló tudás nőtt, és annak az élet néhány területén, mindenek előtt a hadviselésben, és művészetekben megbecsülése is volt. E mögött azonban az a lényeg, amit a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás eredendő bűnnek tart, az ember tudásvágya. Az európai kultúra első képviselői, a görögök számára is a legnagyobb bűn a tradíció megkérdőjelezése volt. Ez a világ minden vallásában a bűnök bűne volt.
Ezzel szemben a jelenkori fejlett társadalmak elsődleges feladata a tudásvagyon növelése. Ezt a túlnépesedése okán eleve lemaradó világtól sem lehet fékezni. A tények tanúsága szerint, semmi sem olyan fékje a túlnépesedésnek, mint az iskolázottság. Ebben tehát segíteni kell.
Mivel lehet segíteni?
A gyermekvállalást kell fékezni. A fejlett világ minden támogatást arra kell koncentrálni, hogy jutalmazzuk a kevés, de iskolázott gyermek nevelését. Nemaz éhezőket kell etetni, hanem az egyetlen gyermeküket magas szinten iskoláztató szülőket, gazdagon jutalmazni. Ezt kell tenni nemcsak az elmaradt világ egésze, de a fejlett társadalmak elmaradt rétegei számára is.
A jelenkor parancsa a kevesebb, de jobb népesség újratermelése. Ezt kell tenni a fejlett világnak az elmaradtak segítése érdekében is.
