Kopátsy Sándor PG 2010-09-04
KERÉKPÁR
Néhány éve olvastam a hírekbe, hogy Kína az utolsó éven 56 millió kerékpárt exportált Afrikába. Abban a pillanatban átéltem, mint jelent ez Afrikában. Most tavasszal volt 75 éve, hogy egy használt kerékpárt kaptam. Egyetemista koromig az öcsémmel az volt az egyetlen olyan tulajdon a házban, mit meg kellett kettőnk között osztani. Akinek nem jutott, az a gyalogosok szomorú sorsára került.
Akkor még nagy luxus volt a sebességváltós, amiről nem is álmodhattunk, holott a dimbes-dombos Somogyban az aranyt ért volna. Ilyen kerékpárt ötvenedik születésnapomra vettem, de sajnos kevés alkalmam volt arra, hogy élvezhessem. Azt mégis átéltem, hogy középiskolás koromban bejárhattam a megyét, elérhettem a Balatont. Mai fejjel azt mondom, hogy tízszeresére nőtt a térbeli mobilitásom. Azt már később egy kis motor, majd a Trabant követhette.
Ezt azért írom le, hogy érthetővé váljon, miért tartottam a legracionálisabb Afrikában irányuló exportnak az évi 56 millió kerékpárt.
Azt már tudtam, hogy Kínában 80 millió új kerékpár talált évente vevőre. De elég volt nézni az onnan közvetített képeket.
Történészként mániákusan vizsgáltam az emberek térbeni mobilitását. Megállapítottam, hogy a patkolt lovaknak a tudatra gyakorolt hatása csak később, a gépkocsiéhoz volt hasonlítható. Arra nem figyeltem, hogy a kerékpár mennyire a szegények lova lehetett, ami nem kért zabot, a megtett útra vetített költsége egy század részét sem tette ki, a lovon valóénak.
Mindez rendeződött bennem, amikor azt az Afrikába menő sokmillió kerékpárról olvastam. Ezért botránkoztam, utólag azon, hogy nem akadt senki a népi írók között, aki rámutatott arra, hogyan hatott az alföldi emberek életére, tudtára a kerékpár elterjedése.
Petőfi, amikor 1848-ban meglátta a Vácról jövő vonatot, lelkesen tollat ragadott, és megjósolta a nagy fáradság nélkül megtehető utazás jelentőségét.
Ady, amikor egy Párizs környéki szállodában, látta a Földközi tenger felé menő néhány gépkocsit, látta a jövőt, amikor már vasútra sem szorulnak az emberek. Hanem háztól házig, a családdal, csomagokkal útra kelhetnek.
A kisemberek lovára, gépkocsijára, a kerékpárra azonban nem gondolt senki. Pedig ez jelentette a legtöbb ember számára az utazás, a munkába járás forradalmát.
De a kínaiak nem álltak meg, az új dívat az akkumulátorral hajtott kerékpár. Jelenleg 20 millió fogy a belső piacon, és már 120 jár belőlük az utakon.
Nem ismerem a kínai gyakorlatot, de jár a fantáziám. Éjjeli árammal feltöltik, vagy valamelyik gyerek esete ráül a kerékpárra, és feltölti a szülei számára holnapra, a dinamóval.
A leginkább kerékpározó nép, a holland is kacsolt. A harmadik évben, hogy megjelent a kínai akkumulátoros kerékpár, minden tizedik vevő azt veszi. Nekik nem drága, ha tízszer drágább, mint az ugyancsak Kínából behozott tradicionális, azaz lábbal hajtott.
Azon jár az eszem, hogy nálunk, Pakson elvész tízszer annyi éjjeli áram, ami az összes kerékpár feltöltésére kellene. Ennél több ember javára szolgáló energia megtakarítás aligha volna. Csak néha nem ártana kínai fejjel gondolkodni.
