Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor                  EA                  2010-09-04

 

 

Ezt az anyagot annak köszönhetem, hogy egy barátom azt állította, hogy Brazília fel fog zárkózni az élvonalba. Az én véleményem azzal ellenkező annak ellenére, hogy Brazília tudomásom szerint is páratlan lehetőségekkel rendelkezik, de a lakosság viselkedése és a gyors népszaporulata eleve kizárja a felzárkózást.

Tudtam, hogy a brazil nagyüzemi mezőgazdaságban és néhány iparágazatban csodát produkáltnak.

Azt látom, hogy ami Brazíliában történik, az a túlnépesedett világ élelmezhetőségének bizonysága. Bebizonyították, hogy a trópusok közelében, terméktelennek tartott savanyú talajon is termelhetők azok a növények, és hatékonyan termelnek húst, amikben egyre nő a kereslet, és ugyanakkor a fejlett világban korlátozottak a kapacitásnövelés lehetőségei.

A történészek mániákus politika centrizmusa hetven éve bosszant. Ennek egyik példáját azzal illusztrálom, hogy szinte említést sem tesznek a Nobel díjas gabonanemesítő, Bolaugról holott munkájának köszönhetően, ma százmilliókkal kevesebben éheznek. Ő néhány évtizeddel korábban szomorúan állapította meg, hogy Brazília déli harmadában óriási műveletlen terület van, de a talaj olyan savanyú, hogy művelésre nem alkalmas. Húsz éve ott folyik a történelem legnagyobb mezőgazdasági forradalma.

Ez a térség alig lakott, a legközelebbi kikötő 2-4 ezer kilométerre van. Itt ma szinte minden fele áron termelnek, csak a világpiacra juttatás kerül nagyon sokba. Ezt kell majd megoldani.

A csoda azzal kezdődött, hogy 1973-ban alapítottak egy agrárkutató intézetet, rövidített neve Embrapa. Ez lett a csodakovácsa. A világban nagyon kevesen, nálunk szinte senki még a létezéséről sem tud, pedig a történelmi szerepe csak az elektronika nagyjaihoz hasonlítható. Becslésem szerint, már ma is több százmillió embernek teremtett táplálékforrást, és váratóan egy milliárddal többnek fog. De még Nobel-díjat sem kaptak.

Ez az intézet abban különbözik a fejlett világ testvérintézeteitől, hogy eleve támogatásra nem szoruló akart lenni, és mindenki másnál inkább az is lett. Az EU-ban a mezőgazdasági támogatás az árbevétel 29, az OECD országokban 26, az Egyesült Államokban 12 százaléka. Brazíliában csak 5.7 százalék. Ennek ellenére Ez az ország növelte a leggyorsabban a mezőgazdaságban való részarányát.

Elég néhány adat.

- Brazília belépett a nagy gabonatermelők, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Argentína mellé. A gabona vetésterülete ugyan alig ötödével nőtt, de a termé megkétszereződött. Bebizonyosodott, hogy a gabonával nem egyre északabbra kell menni, ahogyan azt ötven éve Hruschov elképzelte, hanem a melegebb felé. Egyelőre fel sem lehet mérni, hogy Brazília déli fele mit tehet le az élelmezés asztalára. Az elmúlt húsz év eredményei példátlanul sikeresek.

- A világpiacra kerülő cukornak 45, a szójának 38, a marhahúsnak 24, a sertéshús szinte a semmiből 10 százalékát adja ez az ország.

Ez csak a legutóbbi tíz év eredménye. Világtörténelmi jelentősége abban van, hogy először lép be a világ élelmezésébe az Egyenlítő alatti, viszonylag melegebb éghajlatú térség. Ötezer évig a gabonatermelés egyre északabbra ment, még végre, a biológiai forradalomnak köszönhetően, délre fordult, ahol több a napfény, még nagyobb termés érhető el. Sajnos ilyen térsége csak Brazíliának volt.

Egyéb, belátható jövőben hatékony termelésbe fogható, világméretű térség csak az Egyesült Államokban van. De ott is csak harmad annyi, mint Brazíliában. Ráadásul az utóbbi térség nemcsak napfényben, de vízzel való ellátottságban is magasan első.

Érdemes a brazil mezőgazdasági csoda okai keresni.

- Elsőnek említem az Embrapa fejlesztéspolitikáját. Egyetlen olyan agrárpolitikát képviselő intézet, amelyik nem az államtól, hanem a tudományoktól várja az áttörést. Az Egyesült Államokban elért genetikai eredményeket bátran alkalmazza. Ebben az országban van a genetikai beavatkozásoknak a legszélesebb körű alkalmazása.

- Brazília nem ott akart csodát, ahol már voltak eredmények, hanem feltárta a lehetőségeket ott, ahol még sem lakosság, sem infrastruktúra nem volt. A két trópusi termék, a cukor és a kávé, csupán őrizte pozícióját. Felismerte, hogy az ország mezőgazdasága, infrastruktúrája és lakossága a művelésre alkalmas térségek tizedén zsúfolódik össze. A 400 millió hektáros művelhető terület kihasználatlanul maradt, annak ellenére, hogy azon 1.000 milliméter közeli értékeken mozog az évi csapadék, és bőven van napfény.

- Az észak-amerikai genetikai eredmények mellett két nagy külső forrást talált. Egyrészt a hasonló éghajlatú Afrikából hozott be egy számukra csoda füvet, a Brachiariat, másrészt Indiából egy zebuból kitenyészetett marhafajt, a nelore nevűt, ami az argentinnal keresztezve csoda marha lett.

- A térség savanyú talaját meszezéssel javítják. Ma már évi 25 millió tonna meszet hoznak talajjavításra. Ez önmagában gigantikus szállítási feladat az alig betelepült vidéken.

Ennyi is elég a tanulság levonására.

Brazíliának van annyi és olyan szakembere, akik elég képzettek és még inkább bátrak, hogy szinte minden kínálkozó alkalmat világszinten megoldjanak, ehhez azonban az kell, hogy izolálni tuják magukat a brazil társadalom egészétől.

Ezt a világszínvonalú nagyvállatok meg tudják oldani úgy, hogy bezárkóznak, nemcsak a vállalatok, a gyárak, hanem a tisztviselők is. A munkaerőt pedig a kereslet sokszorosát kitevő kínálatból mazsolázhatják ki.

A nagy bányák, még inkább az olajkitermelők államot képzenek maguknak az államban. Ezt a legkönnyebben majd a tengeri fúrótornyokon történhet meg.

A világszínvonalú mezőgazdaság pedig elvonult oda, ami eddig lakatlan volt.

De ez nem csak brazil tanulság, hanem a fejlett világ parancsa. A tudomány, a technika, a tőke oda megy, ahol a lakosság világszínvonalú, vagy ahol nincsen lakosság, csak azok lesznek ott, akiket magukkal visznek.

Ez sehol sem jelentkezik jobban, mint a hadviselésben. A modern hadsereg tengeren és levegőben könnyen érvényesíti a fölényét, de ha elmaradt térségben az emberek közé kényszerül, kudarcra van ítélve.