Kopátsy Sándor ED 2010-09-M1
MI KERÜL TÖBBE,…
A közgazdaságtan makroszintű alkalmatlanságát talán semmi sem bizonyíja jobban, mintha megnézzük, hogyan kezeli a lakosság számának alakulását. Ha nő a népesség figyelmen kívül hagyja annak költségvonzatát, ellenben, ha csökken, csak annak káros jelenségét veszi figyelembe.
Ez azért hiba, mert fajunk társadalmi fejlődése éppen a jelenkorban jutott el odáig, hogy ennél nincs is nagyobb problémája. A jelenkori fejlett társadalom csak akkor lehet versenyképes, ha a népesség mennyiségi és minőségi változását kézben tudja tartani.
Mint mindenben, a jelenkori fejtett társadalom a lakosság újratermelésében is minőségi változást hozott.
Az osztálytársadalmakban a népesség változása csak a határköltség változási függvénye alapján alakította a lakosság számát, de sem a túl, sem az alul népesdés nem okozott társadalmi problémát. Azok spontán megoldódtak.
Jó húsz éve a Nyugat felé, címen megjelent könyvemben azt írtam, hogy minden osztálytársadalom lakossága a határköltség optimuma közelében mozgott. Minél laposabb volt a határköltség optimuma környékén a változás, annál jellemzőbb volt a túlnépesedés. Ezért az öntözéses növénytermelő kultúrákban ugyan nagyon magas volt, de a túlnépesedettség szinte állandósult.
Ezzel szemben a pásztortársadalmakban nagyon alacsony volt a népsűrűség optimuma, de nagyon keményen bűntető volt az optimum túllépése. Ezek ugyan gyorsan túlnépesedtek, de azonnal kirajzásra kényszerültek.
A pásztorkodásra épülő társadalom nagyon szapora volt, mert egészségesek voltak az életkörülmények. Az eltarthatóság nem is annyira a lakosság, mint az állatállomány eltarthatóságban jelentkezett. Ha az állatállomány takarmány- és vízigénye meghaladta a kedvezőtlen évek hozamát kegyetlen keménységgel pusztított el aránytalanul nagy állományt. Tekintettel arra, hogy a puskapor megjelenése előtt, a pásztor lényegesen jobb katona volt, mint a földműves, jellemzővé vált, hogy a pásztorok lerohanták a védekezésre képtelen növénytermelőket, majd ott növénytermelőkké váltak.
A túlnépesedés azért volt minden társadalomban jellemző, mert a hatalmi elit érdekelt volt a minél több alattvalóban. Azok jelentették számára, védekezés esetében a haderőt, általában az adófizetőt. A nagyobb lakosság nem jelentett nagyobb költséget, hiszen arról a alattvalók gondoskodtak. Nagyon ritka, kivételes volt, amikor a társadalom már a gyermekvállalásba is beavatkozott. Erre a történelem egyetlen, társadalmilag szervezett példát ismer, a nyugat-európai feudális társadalom kiscsaládos jobbágyrendszerét.
Az osztálytársadalom elsődleges feladata volt, hogy megakadályozza a túlnépesedést, de ezt nem tudatosan tette.
Miért nem vált a túlnépesedés társadalom tudatos feladatává?
Mert az ebből fakadó társadalmi veszteség az uralkodó osztály számára közvetlenül nem jelentkezett. A kívánatosnál több gyermek felnevelése a család belső gondja volt.
