Kopátsy Sándor EH 2010-07-23
Kiegészítés az Izrael témához
A Nyugaton megmaradt zsidóság végzetes hibát követett el azzal, hogy visszatelepedett, és az arab világgal békés együttélésre képtelen államot alapított történelmi szülőföldjén.
Az álláspontom arra építettem, hogy Nyugat-Európában, az elmúlt ötszáz évet, és az utóbbi százötven évben, Európa keleti felén élő zsidóság páratlan sikert ért el. Ennek ellenére, illetve éppen ezért, az elszabadult fasiszta terror a többségüket kiirtotta, illetve, mintegy harminc évvel később. A szákutcába került szovjetrendszer pedig a század végén kitelepítette.
Azt, hogy a megmaradtak, illetve a kitelepüléshez juthatók nagy többsége a történelmük szülőföldjére ment vissza, végzetes hibának tartom.
Egyrészt azért, mert minden tekintetben nagyon rossz adottságú térségbe mentek, másrészt számukra sokkal kedvezőbb megoldás lett volna, ha a még mindig alulnépesedett Észak-Amerikába és Ausztráliába vándorolnak.
Azt, hogy rossz helyre mentek a korábbi írásaimban már részletesen kifejtettem. Arra csak utaltam, hogy miért kellett volna nem új hazát alapítani, hanem a világgazdaság élvonalába beépülni.
Ebben a témában példaként vetettem fel, a Kínai diaszpóra tapasztalatát. Ők a második világháború után három útra tértek.
I. A kommunista forradalmat elfogadni nem akaró politikai erők Tajvanra menekültek, ahol a múlt gazdaságtörténetének legnagyobb csodáját hajthatták végre. Kevesen hangsúlyozzák, hogy Dél-Korea és Tajvan a második világháború végén a Távol-Kelet legszegényebb országai közé tartoztak. Ráadásul államszervezési tapasztalatik is gyengék, illetve nem is voltak. Ennek ellenére még a gazdaságtörténészek is hallgatnak e két ország csodálatos teljesítményéről. Negyven v alatt megtízszerezték a lakosságuk megkétszerezése mellett is az egy lakosra jutó nemzeti jövedelmüket, az oktatásban pedig még Japán is megelőzték. Ezek a csodák nem soka mondanak a hazát kereső zsidóság számára, hiszen nem állt rendelkezésükre ilyen térség, és létszámuk is kisebb volt. Másrészt a Távol-Kelet térségében megvalósuló gazdasági növekedés kétszer gyorsabb volt, mint ebben az időben rekordot jelentő finneké.
Sokkal jobb példa a két kelet-ázsiai városállamé, Szingapúr és Hong Kong példája. Ez a két város ugyan egyedülálló gazdaságföldrajzi adottságú városállam, a példájuk mégis sokkal nagyobb figyelmet érdemelne a Nyugat kereskedő népe, a zsidóság számára. Mindkettő példátlanul kis terülten sokmilliós városállam. A világkereskedelemben már századokkal korábban is kiemelt szerepük volt, ami mára talán százszorosánál is nagyobbra nőtt. A lakosságuk száma is kiemeli őket a törpe államok közül, hiszen a lakossága Izraelével azonos kategóriába sorolható, nagyobb, mint az Izraelben élő nyugti szidóságé, és a befogadottak, menekültek, bevándorlók száma sem sokkal kisebb.
Viszont az egy lakosra jutó nemzeti jövedelmük, ha eltekintünk néhány olajtól gazdag arab országtól, a világon a legmagasabb. Ez a mutató Szingapúrban ötven-, Hong Kongban negyvenkét-, Tajvanban pedig harminckét-, Dél-Koreában pedig huszonnyolcezer dollár. Ezzel szemen a szédületesen gyorsan fejlődő Kínában jelenleg is csak ezek tört része, nyolcezer dollár.
Mi az oka annak, hogy a fejlődésben élen álló diaszpóra sokkal jobban teljesít, mint otthon?
A jelenkor törvénye, hogy a tehetség társadalmi értéke a befogadó környezet fejlettségével hatványozottan nő.
Nincsenek adataim, de ennél magasabb jövedelem csak az amerikai zsidó diaszpórában lehet. Itt említem meg, hogy tizenöt éve az Egyesült Államokban találkoztam egy olyan felméréssel, ami a bevándorlók jövedelemarányait, és iskolázottságát hasonlította össze. Ebben olvashattam, hogy a második világháború után a legsikeresebb európai bevándorlók a zsidók voltak. Őket követték az 56-os magyar bevándorlók. Ennek alapján becsülöm, hogy az Egyesült Államokban a zsidó diaszpóra egy lakosra jutó jövedelme meghaladja a százezer dollárt. Ebből lehet következtetni, hogy mit veszett a zsidóság azzal, hogy az Egyesült Államok helyett, Izraelbe vándorolt.
Jelenleg csak az Egyesült Államokban 25 millió olyan munkaképes korú ember él, aki nem ott született. Ausztráliában és Kanadában további 6 millió. Meg sem kottyant volna, ha még 4 millió európai zsidó is oda vándorol.
