Kopátsy Sándor PP 2010-08-08
AFGANISZTÁN
A napokban az foglalkoztatja a világsajtót, hogy tömegnyi íratott publikált a világhálón egy magáncég.
Számomra, Afganisztán a politikai ostobaság szimbóluma. Azt hiszem, hogy az a térség, ahova csak a legostobábbak mennek el rendet csinálni.
Mint közgazdász és történész abban hiszek, hogy minden, ami vízi úton elérhető, közel volt, és egyre közelebb van, ahova pedig nem jutnak el a hajók, az akkor is távol van, ha a térképen közelinek látszik. Példaként Közép-Ázsiát szoktam felhozni. Ha közelebbi példát kérnek, akkor Afganisztánt említem meg.
Ezért fogadtam úgy, hogy amikor Brezsnyev elvtárs csapatai bevonultak, hogy felszabadítsák Afganisztánt, hogy az eleve végzetesen ostoba, kilátástalan szovjet imperializmus tetőzése befejeződött. Ezen már nem lehet túltenni. Amíg a szovjet imperializmus a klasszikus gyarmattartók hatalmát gyengítette, szabad utat kapott az Egyesült Államoktól. Amint öncélú lett a terjeszkedése, az orrára ütöttek.
Az is tudtam, hogy a kiöregedett szovjet vezetések voltak elődei is. A kiöregedett angol imperialisták. Azok is Közép-Ázsiát akarták kezelésbe venni, és Afganisztánban próbálkoztak.
Sajnos, az Egyesült Állam vezetése sem volt elég bölcs és okos, mert a Szovjetunió kiűzését a velük szemben is ellenzéknek számító mohamedán partizánokra bízták. Ennek érdekében, azokat felszerelték azzal a haditechnikával, ami ellen most, nehezen boldogulnak. Még ennél is sokkal nagyobb ostobaság volt, hogy a demokrácia kiépítése céljából, maguk is bevonultak.
A világ összes haderejénél nagyobb haderejükre teljesíthetetlen feladatot bíztak. Építsék fel az afgán demokráciát.
Az Egyesült Államok politikai és katonai vezetésében nincs senki, aki tudná, hogy a nyugati demokrácia csak a Nyugat gazdag és iskolázott társadalmaiban építhető fel, ott is csak akkor, amikor már leáll a természetes népszaporulat. Mivel nem ismerünk e követelményt nem teljesítő egyetlen demokráciát sem, el kell fogadni, hogy ez elengedhetetlen.
Márpedig a követelményektől kevés ország áll messzebb, mint Afganisztán. A lakosságának a viselkedési módja köszönő viszonyban sincs a nyugati puritánizmussal, szegény, iskolázatlan és rettenetesen gyorsan szaporodó népességű. Ehhez járul, hogy a tengeri szállítás lehetőségeitől is példátlanul távolfekvő.
Mindezt egybevetve, az Egyesült Államok Afganisztáni kalandja a butaság klasszikus példája. Korábban is elkövetett az a hiba, de az ostobaság egyre kevésbé bocsátható meg.
Anglia akkor akart rendet teremteni, de demokráciát nem, amikor a gyarmattartás még jó üzletnek számított.
A Szovjetunió akkor ment oda, amikor felismerte, hogy már máshova nem mehet. Ő sem demokráciát, hanem önkényuralmat akart „bevezetni”.
Az Egyesült Államoknak azonban nincs semmi önző célja, hiszen tudja, hogy ez drága mulatság, nála valóban önzetlen butaságról van szó.
Ezért fogadtam örömmel, a kiszivárogatott okmányokat. Talán még az Egyesült Államok közvéleménye is ráébred, hogy rászedték, és Afganisztánt az afgánokra kell bízni.
