Kopátsy Sándor PE 2010-06-18
AFRIKA
Jó hatvan éve a közgazdaságtudomány egyik alapvető hibájának tartom, hogy államokban és nem lakosokban gondolkodik. Ez azért súlyos hiba, mert fajunk történetében a legjelentősebb feladat az volt, hogy a népesség spontán szaporodása az elviselhetőnél gyorsabb volt. Ennek ellenére a tudomány nem volt hajolandó foglalkozni a demográfiával, a népesség szaporodásának a társadalom igényéhez való igazításával. Ha esetleg akadt valaki, aki felvetette a túlnépesedés problémáját, mint ostoba eretneket kiközösítették.
Még azt sem vették észre, hogy ötezer éve, az osztálytársadalmak, vagyis a már igazi történelmünk, fő feladata a népszaporulat féken tartása volt. Ennek figyelmen kívül hagyása azonban azt jelentette, hogy az osztálytársadalmak működésének lényegét nem érthettük meg. Azok kegyetlen, embertelennek tartott működését úgy kritizáltuk, mintha történhetett volna másként is. Ezt még Marx sem értette meg, azét lehetett a tudományából a realitástól elszakadó vallás.
Ha vettük volna a fáradságot, és kiszámítottuk volna, milyen népesség növekedést viselt el a múltunk, rádöbbenhettük volna, hogy a ténylegesnél nagyobbat nem. Már ha ez igaz, akkor nem képzelhetünk el olyan variációt, ami emberségesebb lehetett volna.
Az elmúlt száz évben azonban az emberiség létszáma többszörösen gyorsabban nőtt, mint előtte valaha fajunk története során. Ez a nekivadult népszaporulat az elmúlt száz évben azonban a fejlett világban leállt a nagymértékben javuló halálozási arány ellenére. Ez megnyugtatta a nyugati keresztény világot, és az óta bambán szemléli a világ népességének gyorsa növekedését.
Jelenleg minden fajra katasztrofális veszélyt jelentő kontraszelekció történik. Minél reménytelenebb a felzárkózás, annál gyorsabban nő a népesség.
