Kopátsy Sándor PG 2010-05-20
KOSSUTH LAJOS, 1848:
„A JEGYBANK SOKKAL FONTOSABB INTÉZMÉNY ANNÁL,
HOGY BANKÁRRA SZABAD BÍZNI”
Tizenkét éve, merített papíron ez a Kossuth idézetet vittem el a friss gazdasági miniszternek. Pedig akkor még a világgazdaságban általános volt a vélemény, hogy a jegybank elnöke a kormánytól független bankár legyen, és az általam legjobbnak tartott magyar bankár volt a jegybank elnöke. Azt pedig le sem mertem írni, hogy a pénzügypolitikát a gazdasági miniszterre kell bízni.
Két éve egyre világossá válik a világgazdaságban, hogy a jegybankok vezetésére a bankárok nem alkalmasak. Magyarországon pedig csúfosan megbukott a liberális közgazdászok által vezényelt politika. Amit nem mertem akkor javasolni, mára megvalósult, hiszen a nemzetgazdasági miniszterhez tartoznak a pénzügyek.
Szerencsére, elmúlt az, amikor minden a pénz körül forgott. A tudományos és technikai forradalomnak köszönhetően a modern gazdaságban fontosabb a szellemi vagyon, a munkaerő minősége, mint a pénzügyi egyensúly. Ahol jó, és javul a munkaerő minősége, ott természetes módon létrejön a pénzügyi egyensúly, de ahol a munkaerő nagy hányada munkátlanságra van ítélve, és a minősége egyre inkább romlik, ott a kierőszakolt pénzügyi egyensúly nem hozhat megoldást. Márpedig mi a rendszerváltás óta mindent a pénzügyi egyensúlynak rendeltünk alá, kizártunk másfélmillió embert a munkaerő piacról, hagytuk, hogy a munkátlanságban szakmailag és erkölcsileg egyre gyengébbé, használhatatlanabbá váljanak, és a következő generáció száma, és minősége katasztrofálisan csökkenjen.
A politikai elit nem vette tudomásul, hogy rossz vágányra vitte az országot. A választók türelme azonban elfogyott, és példátlan mértékben megvonták a bizalmat a katasztrófába vezető politikai elittől. A bal-liberális koalíció két pártja az 1994-es választáson megszerezte az egyéni jelöltek 93 százalékát, a kétharmados többséget. Mára a súlyánál is sokkal hangosabb SZDSZ eltűnt, az MSZP pedig a 176 kerületből, az 1994-es 149-el szemben, csupán kettőben nyert. Ezzel szemben a liberálisból jobbközéppé átalakult Fidesz 1994-ben még egyetlen választókerületi mandátumot sem nyert, most azonban 173-t.
Ennek ellenére, a bal-liberálisok igényt tartanak arra, hogy a jegybank vezetése a kezükben maradjon. Simor András, mint elnök, nem érez azért felelősséget, hogy az ország lakosságát devizában eladósították. Azt állítja, hogy a jegybanknak nem a lakosság, hanem a bankok érdekét kell szolgálni.
A pénzügyi szakma vezérei, mindenek előtt a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a jegybank elnök és a pénzügyi felügyelet vezetője, nem felelős azért, hogy több százezer, többségében a középosztályhoz tartozó családot engedett devizában eladósodni. Ez volt az utolsó hat év legnagyobb bűne. Ha ők megúszhatják, akkor aligha lehet erkölcsi alapunk arra, hogy a sokkal kisebb korruptokat becsukassuk.
Mit is csináltak ezek az urak?
A rövidlátó pénzügyi érdekből a forintot túlértékelt szinten tartották. Azzal nem törődtek, hogy ezzel nehéz helyzetben tartották az exportálókat, fékezték az exportot, ugyanakkor ösztönözték az importot. A bankok gyorsan felismerték, hogy olcsó a deviza, ráadásul alacsony a kamatja, tehát devizahitelekre lehet terelni a lakosságot. Nagyon gyorsan felismerte az olcsó hitelt a lakosság, és meggondolatlanul devizában adósodott el.
Most a lakosságot beugrató pénzügyi hatóságok és bankok azzal érvelnek, hogy a hitelfelvevők vállalták, tehát viseljék a kockázatot. Nem ismerik el, hogy a vezetésnek kellett volna nemcsak figyelmeztetni a lakosságot, a devizahitelek tényleges kockázatára, de nekik lett volna elemi kötelességük megakadályozni e hitelek felduzzadását.
Mi lett volna a feladatuk?
- Közölni a lakossággal, hogy a 230 forintos euró túlértékelt, bármikor 260-280 forint lehet. Ezt, a bankoknak is közölni kellett volna a szakmában tájékozatlan lakossággal.
- A politikai vezetések pedig elemi kötelessége lett volna a bankokat, a devizahitelek esetében, olyan tartalékképzésre kényszeríteni, ami mellett lelohadt volna a lelkesedésük a lakosság rászedésére.
A választás nemcsak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki ambícióját, de pártja korábbi politikai súlyát is elseperte.
Attól sem kell félni, hogy Veres János valaha még egyszer pénzügyminiszter lesz.
A jegybank elnöke, Simor András, és a döntéshozó Jegybank Tanács tagjai azonban maradni akarnak, mert az ő pozíciójuk a politikától független.
Remélhetően, a Fidesz kétharmados többsége birtokában, élni fog hatalmával, és elváltja azokat, akik vagy hozzá nem értéből, vagy politikai érdekből felmérhetetlen kárt okoztak. Minden oka megvan arra, hogy megfogadja Kossuth tanácsát, és a jegybankot nem bankárokra bízza.
