Kopátsy Sándor PP 2010-05-23
Gyurcsány – hogyan tovább?
Debreczeni József, közíró, ezen a címen írt politikai elemzését közli le a Népszabadság hétvégi száma.
A jeles közírótól, a legutóbb választott pártjának, az MDF-nek a jövőjéről szóló fejtegetését vártam. Olvasóközönségét nem tartotta érdemesnek arra, hogy megindokolta, miért kart az MDF képviselője lenni. Ezzel szemben Gyurcsány legutóbbi politikai elemzését dicsőíti. Benne látja az egyetlen politikust, aki az eltévedt országot képes lenne megmenteni.
Gyurcsány szellemi képességét én sem becsülöm le, de éppen ezért tartom a rendszerváltás legkártékonyabb politikusának. Azért a legkártékonyabb, a legnagyobb károkozó, mert politikai szereplése egy nagyságrenddel leértékelte a magyar baloldalt. Ha az MDF képviselője akartam volna lenni, ezt nem is tartanám kártevésnek. Ezért megértem Debreczeni álláspontját.
Számomra elég volt Gyurcsány megjelenésének körülményeit látni ahhoz, hogy felismerjem, hova fog vezetni uralkodása.
Nézzük csak meg, hogyan alakult Gyurcsány üstökösszerű pályája.
Medgyessy miniszterelnöki jelölése számomra azt jelentette, hogy van olyan politikai erő, ami egyelőre nem akarja, hogy a pártjában erős miniszterelnökük legyen, aminek van a kulisszák mögött már utódjelöltje. Ezt a személyt akkor azonosítottam be, amikor Gyurcsány sportminiszter, majd a Győr-megyei Pártbizottság elnöke lett. Medgyessy lecserélésnek ugyan voltak objektív okai is, de ebben az indokoltnál nagyobb buzgalommal szerepeltek az SZDSZ hangadói, és az MSZP liberális szárnyának hangadói.
Az már nem lepett meg, hogy az MSZP elnökségének javaslatával szemben, puccsal, Gyurcsány lett a miniszterelnök, majd gyorsan a párt elnöke is. A maga mellé választott miniszterek névsora csak megerősítette az érzésemet, hogy az MSZP elveszíti korábbi arcát, és átalakul neoliberális párttá. Márpedig ez, a közép-jobb, a liberális erőkkel szemben bizalmatlan magyar társadalomban egy baloldali párt számára bukáshoz vezet. A magyar társadalomban csak olyan baloldali pártnak lehet jövője, ami a minél magasabb foglalkoztatásra, a jelentős jövedelem újraelosztásra, vagyis a meglévőnél lényegesen nagyobb társadalmi egyenlőségre törekszik.
Mindennek ellenkezőjét jelentette Gyurcsány hatalomra jutása, az SZDSZ-el kötött szoros szövetsége. Ezt szimbolizálta Kóka Kános gazdasági miniszter.
Azon kicsit csodálkoztam, hogy a pártvezetés milyen szolgai módon állt Gyurcsány szolgálatába. Az MSZP felső vezetői között csak Szili Katalinnál volt érezhető, hogy nem Gyurcsány feltétlen híve. Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy Gyurcsány elintézte, hogy ne legyen köztársasági elnök.
Az MSZP vezetése akkor sem tért észre, amikor rohamosan csökkent a pártjuk támogatottsága.
Gyurcsány azonban a vezetőségnél sokkal tisztábban látott, tudta, hogy a Fidesz győzelme elkerülhetetlen, a bukás levezénylését másra bízta. Lemondása a kiszolgálóit is meglepte. Ő csak a párt pénzügyeit intéző alapítvány vezetését kérte, amit boldogan meg is adták neki.
Az új miniszterelnök „keresése” kabaréba illő volt. A végül az a Bajnai lett, akit Gyurcsány eleve utódjának szánt.
Azt csak kívülről láttam, hogy a parlamenti tagságot biztosító listán a sorrendet, Gyurcsány állította össze. Az elbukott MSZP frakciójában továbbra is neki van többsége.
Debreczeni vagy nem lát mindebből semmit, vagy nem akarja látni. Gyurcsány lehet az MSZP legokosabb, inkább mondanám, legtehetségesebb tagja, de ennek ellenére a legkárosabb. A Gyurcsány okos, de nem baloldali, hanem liberális. Márpedig a liberális politikusok még a liberális pártjukban is megbuktak. Az MSZP-nek baloldali érzésűnek kell lenni.
A politikai közírónak pedig azt kell, hogy a magyar társadalomnak érdeke, hogy legyen erős baloldali pártja, Erre a célra senki sincs alkalmatlanabb, mint Gyurcsány Ferenc. Ő sokkal jobban megfelelne az SZDSZ utódpártja élén, ami ugyan soha nem lehet váltópárt, mert meg kell elégednie azzal, hogy bekerül a parlamentbe, és ott szószólója lehet az olyan mértékű liberalizációnak, amelyet a magyar társadalom még befogad, nem kezel olyan politikai igénynek, ami csak az ország lakosságának egyetlen százalékét kitevő zsidóság igényeihez van szabva. Ez az ország nagyon rá van szorulva arra, hogy a zsidó polgársága jól érezze magát, legyen a kulturális és gazdaság élcsapat aktív része, de ne kívánja, hogy ő legyen a politikai irányadó. Az SZDSZ azért semmisült meg, mert az irányadásra tartott igényt. Szerényebben sokkal többre ment volna.
Debreczeni, aki Orbán-szakértőnek érzi magát, nem érti meg, hogy az országnak nem olyan politikai vezetőre van szüksége, aki a saját ízlésére akarja átalakítani az országot, hanem olyanra, akinek a politikai stratégiája a magyar társadalom igényéhez igazodik. Márpedig, az utóbbi húsz évben egyetlen ilyen politikusunk volt, aki a liberális Fideszből a legutóbbi választást fölényesen megnyerő közép-jobb pártot formált.
Akik a pártjukat a maguk ízléséhez, elvárásaihoz akarták igazítani, eltűntek s süllyesztőbe. Volt ilyen néhány.
- Antall József a népi-radikális MDF-et az úri középosztály pártjává deformálta. Szerencséjére, ő nem érhette meg, de a pártja a következő választáson csúfosan megbukott. Aztán a régiek többsége átállt a Fideszhez, a maradéka pedig mára letűnt.
- Torgyán József a két háború közti paraszti világ Kisgazdapártját akarta folytatni. A mezőgazdaságot sikerült tönkre tennie, de pártja megszűnt, ő operett figura maradt.
- Az SZDSZ vezetői, kollektívként védték a magyar társadalom által túlzottnak ítélt liberalizmust. Nem elégedtek meg azzal, ami még elfogadható volt. Mára eltűntek.
- Gyurcsány Ferenc az MSZP-ből akart értelmiségiek számára liberális pártot faragni, elvesztette a pártja szavazótáborának kétharmadát.
- A rendszerváltás indulói között a legkisebb Fideszből lett a legnagyobb, mert átalakult olyan közép-jobb párttá, amit a magyar társadalom, a demokráciánk történetében páratlan többséggel támogat.
Eközben Debreczeni József közíró egyre inkább olyanok méltatását tarja feladatának, akik a magyar társadalom elvárásaihoz a legkevésbé igazodnak. Műveiből nem sok történelmi tapasztalatot fog hasznosítani az utókor.
