Kopátsy Sándor PG 2010-05-13
NEMZATGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM
A Fidesz kétharmados győzelmével lezárul a liberális közgazdások uralma. Húsz éven keresztül az a gazdaságfilozófia uralkodott, hogy ahol rendben van a pénzügyi egyensúly, ott létrejön a társadalmi egyensúly is. A jelenlegi pénzügyi válság azonban bebizonyította, hogy a pénzügyek uralma nem hoz létre társadalmi, de még gazdasági egyensúlyt sem.
A tudományos és technikai forradalom olyan társadalmakat hozott létre, amiben csak akkor lehet tartós pénzügyi egyensúly, ahol a társadalmi egyensúly már létrejött. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a pénzügyek egyensúlyát el lehet hanyagolni, csak azt, hogy a társadalmi egyensúly az elsődleges.
A 20. század legnagyobb közgazdasági találmánya, hogy az államnak joga van a társadalmi egyensúly érdekében fedezet nélküli pénzt teremteni, vagyis pénzt rontani. Természetesen, mint minden találmánnyal, ezzel is vissza lehet élni. Még az is igaz, hogy sokkal gyakoribb volt a kívánatosnál nagyobb pénzromlás, infláció, mint kisebb. Ezt a fegyvert is a kívánatosnál nagyobb mértékben használták. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a fedezetnélküli pénzteremetés hiba, hiszen ennek az uralma alatt sokkal gyorsabban fejlődött a gazdaság, nőtt a társadalmi jólét, mint a történelem során valaha. Nem ismerünk olyan sikeres társadalmat, aminek nem romlott a pénze. Még az sem bizonyítható, hogy az átlagosnál gyorsabban romló pénz esetén lassabb lett volna a gazdasági, társadalmi növekedés, mint a fordított esetben.
Az elvi indoklás helyett itt elégedjünk meg azzal, hogy fajunk történetének messze legsikeresebb időszakában, amikor minden korábbinál sokkal gyorsabban nő a gazdaság, az iskolázottság, a várható életkor, minden bizonnyal, minden korábbinál helyesebb úton járunk. Bármennyi hibát követünk is el, jobbak a végeredmények.
Ezt az általános tanulságot azzal fordítom le a mai helyzetünkre, hogy húszévnyi tévelygés után váltani kell. Ne a pénzügyek alá rendlejük a gazdaságot, hanem a gazdaság alá a pénzügyeket. Ne a pénzügyi egyensúlynak rendeljük alá a gazdaságot, hanem a gazdaság érdekének szolgálatába állítsuk a pénzügyeket is. Pénzügyeinket csak akkor hozhatjuk rendbe, az államadósságot csak akkor tudjuk törleszteni, ha rendbe tettük a gazdaságot.
Ezt az igyekezetet látom az új kormány megalakulásában, ahol csak a költségvetés elkészítése, lebonyolításának ellenőrzése marad a pénzügyminiszter feladata, a pénzpolitika alakításáért a nemzetgazdasági miniszter lesz a felelős. Csak az egészséges nemzetgazdaságnak lehet elérni a pénzügyi egyensúlyt.
Mit kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a pénzügyi egyensúly?
Többeknek kell részt venni a társadalmi munkamegosztásban, és az államkassza feltöltésében. Mindkét mutatóban utolsók vagyunk az EU tagországok között. Nem az állam által begyűjtött adó sok, hanem azt keveseknek kell befizetni. Ennyi adót könnyű volna begyűjteni, ha egy millióval többen fizetnének bérjárulékot, és nem volna hiány, ha egymillióval kevesebb munkaképes munkátlant kellene eltartani. Ezzel szemben csak arról harsognak, hogy sok az adó, az fel sem merül, hogy kevesen fizetik, és sokan élnek munka nélkül belőle. Azt ezerszer hallom, hogy sok a köztisztviselő, a pedagógus, de azt nem, hogy tízszer többen vannak olyanok, akik munkaképességük ellenére segélyekből élnek.
Az a vágyam már teljesült, hogy a pénzpolitika a nemzetgazdaság politika szerves részévé vált. Most már csak azt várom, hogy belássuk, előbb termelni kell, aztán osztozkodni.
