Kopátsy Sándor PG 2010-02-28
NEM A NYUGDÍJASOK, HANEM A MUNKÁTLANOK ELTARTÁSA DRÁGA
A neoliberális politikai egyetlen tanúsága az általa okozott károk felismerése.
Ez a politika a legtöbb kárt azzal okozta, hogy másfélmillió embert munkátlanságra ítélt. Ők csak abban féltik a jövőnket, hogy kevesen születnek, és nem lesznek elegen, akik eltartják az öregeket.
Abban ugyan igazuk van, hogy történelmünk során először, békeidőben fogy a nemzet. Ennél azonban sokkal nagyobb baj az, hogy a kevés születés ellenére egyre többen születnek olyan körülmények között, amiből nem válik nemcsak másokat, de magukat eltartani képtelen lakosság.
Nem azok drágák, akiket öreg korukra el kell tartani, hanem azok, akik nem dolgoztak, nem neveltek fel nálunk jobb nemzedéket, és megmérgezték azok életét is, akik nemcsak öreg, de fiatal korukban is eltartották nemcsak magukat, de másokat is.
A rendszerváltás egyik főbűne a történelmünkben példátlan munkanélküliség teremtés.
Ami az abszolút számokat illeti. Másfélmillió embert véglegesen kirekesztettek a társadalmi munkamegosztásból. Ez nagyobb veszteség, mintha másfélmillió ember pusztult volna el a frontokon. Aki meghal, az egyszeres veszteség. Az is elviselhetetlen lenne. Az a másfélmillió, akit húsz éve munkátlanul tartunk el, folyamatos veszteség nemcsak egész élete során, hanem nemzedékeken keresztül. A hatalom máig sem mert szembenézni azzal az iszonyú veszteséggel, amit az eszét vesztett leépítés okozott, és okozni fog.
Mit kellene az ilyen felmérés érdekében figyelembe venni?
a. Húsz év óta mennyibe került, és fog kerülni az eltartásuk. Ez az összeg nagyobb, mint az államadóságunk. A sok ostoba neoliberális közgazdász azzal vádolja a gyakorlatot, hogy sokba kerül az állam fenntartása. Az állami apparátus fenntartása eltörpül a munkanélküliek eltartási költségéhez, és a munkanélküliség által okozott erkölcsi károkhoz képest. Ezeket azért ítélték örökös munkanélküliségre, mert nem termeltek annyi jövedelmet, mind a foglalkoztatásukkal járó költség. Azt ezek az okosok elfelejtették figyelembe venni, hogy mennyi kárral fog járni a munkátlanságuk. Még azzal sem számoltak, hogy ezek mennyi rétéket termeltek, foglalkoztatásuk megszűntetése mennyi költségvetési kieséssel, és költségnövekedéssel járt, és jár mindmáig
b. Mennyit romlott a munkaerőértékük. A liberális közgazdászoknak annyi gyakorlati tapasztalta sem volt, hogy a tartós munkanélküliség, a segélyekből való élés következtében mennyivel csökken ennek a másfélmillió embernek a munkaerőértéke. Azt ugyan a legbutább közgazdász is tudja, hogy az a szakember, aki húsz évre kiesett a szakmájából, legyen az akadémikus, vagy diplomás éréktelenné válik. Ha a kiseső munkás volt, nemcsak szakmailag lesz sokkal kevesebbet érkő, de az erkölcsi leértékelődése szinte totális. Aki ebben kételkedik, nézze meg, hova süllyedtek azok, akik húsz éve nem végeznek legális munkát. A rendszerváltás óta bekövetkezett erkölcsi zuhanás nagyobb veszteséget okozott a jelenlegi államadósságnál.
c. A tartósan munkanélküliek gyermekeitől gyenge, többnyire negatív társadalmi érték várható. A farizeus hatalom nagyon vigyáz arra, hogy ki ne derülhessen, milyen nemzedéket nevelnek fel azok, akik húsz éve nem végeztek legális munkát. Az ilyen szülők átlagos társadalmi értéke negatív. Sokkal többe kerülnek a társadalomnak, mint amennyibe az eltartásuk kerül, és ők azok, akik lerontják a köz- és vagyonbiztonságot. Az általuk nevelt gyermekek társadalmi éréke még a szüleiknél is negatívabb lesz.
A címben azt írtam, hogy a tartós munkanélküliségből sokkal nagyobb társadalmi teher hárul a dolgozókra, mint a munkás életük után nyugdíjba vonulók ellátása.
Az életük során nyugdíjjárulékot fizetők egyrészt megfizették az öregkori ellátásuk költségeit, másrész ez a réteg magánál is értékesebb nemzedéket nevelt fel. Olyanokkal gazdagította a társadalmat, akik képesek eltartani szüleik nemzedékét. Arról sem készült felmérés, hogy mennyivel hasznosabban élnek azok, akik munkával töltötték az életüket, mint akiket a társadalom tartott el. Ha volna ilyen felmérés, kiderülne, hogy a munkában töltött évek után megöregedettek törődnek az unokákkal, rendben tartják a házukat, kertjüket. Még nagyobb a különbség az állampolgári magatartásukban. Tized annyi törvénysértő sincs közöttük, mint azok között, akik munkátlan életet éltek.
Azt, hogy mennyi öreget kell eltartani a dolgozóknak, a legkevésbé attól függ, milyen e két réteg számaránya. Ezzel szemben fontos az, hogy a munkaképes korúak hány százaléka nem dolgozik, nem fizet járulékot. Még ennél is sokkal fontosabb az, hogy milyen a dolgozó korosztályok minősége. Ha készítenénk ilyen felmérését, kiderülne, hogy a diplomás szülők gyermekei néhányszor több nyugdíjas eltartására képesek, a tartós munkanélküliek pedig még magukról sem képesek gondoskodni.
Tanulság.
A közgazdaságtan még nem jutott odáig, hogy felismerje, a tőkés osztálytársadalmakban bevált módszerek alkalmatlanok a modern társadalomban való eligazodásra.
