Kopátsy Sándor PA 2010-02-04
A FÖLDNEK LEGYEN PIACA
A magyar politikai irodalom legjelentősebb könyvét, a HITLET, közel száznyolcvan éve írta a legnagyobb magyar Széchenyi István. Felismerte, hogy a magyar gazdaságot a halás útjára csak az viheti, ha a földnek piaca van, ha a földre hitelt vehet fel a tulajdonosa. Tudom, hogy ma a földnek nem akkora jelentősége van, mint akkor, de most is sokkal nagyobb, mint ahogyan az ára és a piaca mutatja, de kisebb, mint ahogy a szélsőjobb kezeli, vagy akárcsak a közvélemény, eltekintve a földjüket eladni szeretőktől, a közvélemény is tartja.
A földügy a választás előtt ugyan ne kerüljön a nyilvánosság elé, de gondolkodni felette, annál inkább indokolt volna.
Azzal kezdem, hogy a magyar társadalom tudatába a föld értéke mindig nagyobb volt, mint a reális lett volna, de ezer év óta nem volt piaca, ezért nincs most sem indokolt színvonalú ára. Véleményem szerint, 3-5-szor magasabb ára lenne, ha volna piaca.
Itt meg kell állnom.
A bolsevik negyven év alatt a piacosítás egyik leghangosabb híve voltam, a rendszerváltás óta, sok barátom a piac ellenségének tart. Úgy érzem, az én véleményem a piacról nem változott, a piachiányos környezetben piacosítani, a mindent a piacra bízóban pedig a piac hatósági szabályozását kell követelni. A bankrendszert szabályozni, a földforgalmat pedig piacosítani szeretném.
Azt is tudom, hogy a földpiac ma is legalább annyira politikai kérdés, mint Széchenyi korában. Nem véletlenül a könyvét nem a földbirtokosoknak, hanem az asszonyoknak ajánlotta.
Kezdjük azzal, ha nem volnának akadályozó politikai és érzelmi szempontok, a földpiacot élénkké kellene tenni. Ez azonban csak nagyon szabályozott piac lehet. Mondom ezt annak ellenére, hogy a közgazdász eszem és a magyar történelmi tapaszaltok azt súgják, hogy jöjjenek csak az idegenek, mert nélkülük nem lehet a földnek reális ára. Márpedig nemzeti érdek, hogy a legértékesebb tárgyi kincsünkkel ne úgy bánjunk, hogy a gazdájának ötödét, harmadát érje annak, mai reális volna.
Az agrárszektort azonban annyira tönkre tettük a rendszerváltás után, és ezt megfejelte az EU azzal, hogy az agártámogatási rendszere a későn jövőknek kisebb támogatást ad. Az utóbbiból az következik, hogy nálunk addig nem lehet a földnek reális ára, amíg kisebb támogatást kapunk. Ezért az agrárpolitikának azt az evet kell képviselni, hogy csak azoknak nyitjuk meg a földpiacot, akik velünk azonos támogatásban részesülnek. A régi tagoknak pedig csak az egyelő támogatást követő három év múlva.
Azaz arra fogjunk össze az új tagokkal, hogy addig nem lesz szabad a nemzetközi földpiacunk, amíg nem lesz a támogatásban egyenlőség, és aztán kérünk rövid három évet a felkészülésre.
Azzal is egyetértek, hogy a földvásárlásnak legyenek előfeltételei. Ilyenek a helyben lakás, a saját üzemeltetés. Javasolnám, hogy legyen megkötve a művelési mód, és a munkaalkalom teremtés. Bizonyos terület felett írjuk elő, hogy mennyi munkaviszonyt kell garantálni, vagyis ne legyen lehetőség a külterjes művelésre. Élvezzenek elsőbbséget azok a vevők, akik belterjesebb gazdálkodást ígérnek. Például kertészeknek már kezdetben is, adnák földvásárlási lehetőséget, ha a szántóföldi művelésről kertészetre térnek át. Azt sem tartanám kizártnak, hogy a felsőfokú képzettek előnyt élveznének.
Nem célom a konkrét törvényi előírások megfogalmazása, ez az illetékes hatóságok feladata. Csak vágyam van arra, hogy a födnek ne csak erkölcsi becsülete, hanem reális ára is legyen.
