Kopátsy Sándor PP 2010-01-12
AZ ARAB VILÁG KEZELÉSE
Huntington óta divat a kultúrák harcáról beszélni. Ez alatt az iszlám terrorizmussal való harcot értik. Ami nem annyira iszlám, mint inkább arab, még pontosabban a közel-keleti terrorizmus.
Ezt a terrorizmust az Egyesült Államok két külpolitikai ostobasága hozta létre, és táplálja. Az olajtermelők és Izrael feltételek nélküli támogatása.
Kezdem az elsővel.
Az olajtermelő feudális arabok és az Egyesült Államok.
Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közvetlenül a második világháború után olyan barátsági szerződét kötött, amiben az amerikaiak garantálták a Perzsa Öböl menti országok politikai, társadalmi védettségét, azok pedig, viszonzásul, az olajellátást. Ezzel biztosították, hogy az Egyesült Államok pazarolhassa az olcsó olajat, a feudális társadalmi rendszerek pedig zavartalanul fennállhasson.
A hidegháborúban a Szovjetuniótól félő nyugati világ pedig szó nélkül tudomásul vette az erkölcstelen szerződést.
A társadalomtudósoknak sem tűnt fel, hogy mi az oka annak, hogy a Nyugat szótlanul nézi az arab világ egyes országaiban a középkori társadalmi igazságtalanságot, a bolsevik rendszerben pedig, ennél sokkal kisebb emberjogi sérelmek ellen hangosan lázít.
Jelenleg ez úgy jelentkezik, hogy a Nyugat háborog a kínai politikai diktatúra, az állami családtervezés ellen, de elnézi a középkori viszonyokat a Perzsa Öböl menti országokban. Az iráni sah lehetet akármilyen kegyelten diktátor, minden segítséget megkapott, a jelenlegi rendszert pedig hangosan szidják, fenyegetik. Ez se demokrácia, de sokkal szabadabb társadalom, mint a sahé volt.
Ötven éve a Nyugat, mindenek előtt az Egyesült Államok, üldöz minden olyan arab országot, amelyik a maga módján próbál modernizálni, de megvédi a szövetségeseiben jellemző középkori viszonyt.
Irak kemény, kegyetlen diktatúra volt, de Szaúd-Arábiánál lényegesen modernebb, helyesebben mondva a lakosság által jobban elfogadott társdalom.
A szegény és elmaradt Afganisztánban a Nyugat katonái harcolnak a közép-kori állapotok felszámolásáért, de a gazdag olajsejkek állmait védik.
Ezért, az arabok a Nyugatban, mindenek előtt az Egyesült Államokban azt az ellenséget látják, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy ne történhessenek társadalmi változások. Ez éppen abban az arab értelmiségben válik tudatossá, akitől a pozitív változások várhatók volnának.
Ha arab, vagy iráni volnék, és is csak a terrorizmusban bízhatnák.
Izrael kritika nélküli támogatása.
Természetes, hogy az Izrael létrejötte által értett arabok harca igazságos. Ennek ellenére ma már elfogadható, hogy Izrael létét a fejlett világnak kötelessége garantálni. De az egyoldalúság nemcsak az érintett szomszédokat, de az arabok egészét megalázza.
A feltétel nélküli támogatásban bízva, Izrael olyan politikát folytat, ami, hosszú távon, a saját jövőjét kérdőjelezi meg. Mára már olyan mértékűvé vált az arabok zsidóellenessége, amit a józanész nem tud majd leszerelni.
Ha akadna valaki, aki kiszámítaná, hogy mibe került a Nyugatnak, mindenek előtt az Egyesült Államoknak Izrael feltétel nélküli támogatás, ezermilliárdos nagyságrenddel kellene számolni.
Az pedig politikai naivság, hogy az arab terrorizmust fel lehet számolni. Márpedig a védekezés egyre többe fog kerülni.
Nem a terror fog egyre nagyobb kárt okozni, hanem az ellene való védekezés lesz egyre drágább.
Ezt jól példázza, hogy a legutóbbi amerikai légi járat felrobbantásának kudarcot vallott kísérlete után bevezetett szigorítások naponta tízmillió dolláros többletköltséggel, és az utasok bosszúságával járnak.
Azt sem számolta ki senki, hogy milyen kárt okozott a szeptember 11.-i terrortámogatás azzal, hogy a légi közlekedés, a szigorú ellenőrzés miatt lelassult. Nem lehet olyan repülőgép sebességet elérni, ami ellensúlyozna az ellenőrzés által okozott késedelmet.
Van megoldás?
Csak olyan világpolitika, amelyik nem karja a kultúrák között jelentkező feszültséget ostobaságokkal növelni.
