Kopátsy Sándor PV 2009-12-25
LELKIISMERET SZABADSÁG
A köznyelv a lelkiismeret szabadság helyett vallásszabadságot mondanak. Nem veszik tudomásul, hogy a kettő között óriási a különbség. A lelkiismeret szabadság azt jelenti, hogy mindenki abban hihet, amiben akar, és ezért nem éri üldöztetés, kiközösítés. A vallásszabadság pedig csak azt jelenti, hogy a vallások között választhatok tetszésem szerint, de vallástalan nem lehetek. Látszólag egyértelmű, hogy melyik a szabadság magasabb foka. Ennek ellenér teljes a zűrzavar.
A The Economist karácsonyi számában foglalkozik a témával.
A témára a Pew nevű kutatóintézet e témával foglalkozó felmérése ad alkalmat. A kutatás is megkerüli a lényeget, hiszen „kemény vallási korlátozások” címet adja. Ennek ellenére érdemes elolvasni.
Az első megállapítása, hogy az emberiség 70 százaléka él olyan társadalomban, ahol kemény vallási korlátozások vannak. Ez a szám azt tanúsítja, hogy az emberiség nagy többsége még nem tart ott, hogy ne kelljen vallási kényszerben élnie. Ezt úgy is fogalmazhatnám, hogy az emberek kétharmada még ma is olyan társadalmakban él, ahol a társadalmi érdek megköveteli a vallási kötődést, ahol a vallási hovatartozás fontos társadalmi érdeket szolgál. Ezt ugyan nehéz bizonyítani, de fogadjuk el a tapasztalatot. A társadalomnak el kell érni bizonyos fejlettséget ahhoz, hogy vallás nélkül is boldoguljon.
Ezt még megelőzi az a fejlettségi fok, amiben a társadalomhoz való tartozás az államvalláshoz való tartozást jelenti. Ebből a szintből egyelten jelentős vallás maradt fenn máig, az izraelita. Az még ma is az anyaági vérségi hovatartozást követeli meg.
Az európai középkor azt a szintet képviselte, amiben a közösség tagja csak az lehetett, aki a közösség kereszténységéhez tartozott.
A reformáció már jelentős lépést tett abban az irányban, hogy a közösség tagja lehet az is, aki a keresztény felekezetek egyikéhez tartozik. A gyakorlatban azonban még ez sem jelentett teljes vallásszabadságot, mert gyermekkorom Magyarországában jelentős hátránnyal járt, ha valaki nem volt katolikus. Aki pedig zsidó volt, még akkor is, ha keresztény felekezet tagja lett, kipusztításra ítélt állampolgárnak számított.
Diákkoromban nem lehettem volna hivatalosan vallástalan. A hittan kötelező tantárgy volt, ami megkövetelte a valláshoz tartozást. Nem is beszélve a társadalmi kiközösítésről.
Ezért nem értettem, hogy a vallástalanságot hirdető bolsevik rendszert miért állították szembe a korábbi kereszténységgel, mint a lelkiismereti szabadságot üldöző rendszert. A háború előtti magyar társadalom üldözte a vallástalanságot, a bolsevik rendszer a vallásosságot. Meggyőződésem szerint, a Horthy-rendszerben nagyobb hátrányt szenvedett az, aki vallástalanságot vallott, mint a bolsevik rendszerben, aki hívő vallásos maradt. Arról nem is beszélve, hogy korábban a kereszténység megtagadása kegyetlenebb megtorlással járt, mint a bolsevik rendszerben a vallásosság. A bolsevik rendszerben a vallásos életvitel hátrány volt az érvényesülésben, de üldöztetés nem fenyegette a vallásos állampolgárokat. A bolsevik rendszer vallásellenes volt, de ennek a mértéke össze sem hasonlítható a kereszténység vallásüldözésével.
Ha van vallás, ami igazán türelmetlen volt a másik vallásokkal, de még a saját vallásának útkeresőivel szemben, akkor a kereszténység van az élen. Ezzel szemben éppen a kereszténység hirdeti a leghangosabban a bolsevik rendszer vallásüldözését.
Ideje volna a szabadságjogokat a jelenlegi súlyuk szerint rangsorolni.
- Az első helyre tenném a társadalmi munkamegosztásban való részvétel jogát. A jelenkori fejlett társadalmakat rangsorolni lehetne annak alapján, hogy milyen magas a munkaképesek munkára fogása. Ez a mutató azt fejezi ki, hogy milyen szinten valósul meg a munkából való megélhetés lehetősége.
- A második a társadalom vertikális mobilitása. Ez csak ott lehet magas, ahol magas a foglalkoztatás, ahol a társadalmi ragban felfelé, csak a munkával lehet jutni.
- A lelkiismereti szabadság csak ott valósulhat meg, ahol az emberek teljesítményük szerint boldogulnak. Ahol a tiszta lelkiismeret szerinti élet nem segíti a boldogulást, a lelkiismeret szerinti éle, viselkedés értelmetlenné válik.
- A vallásszabadságot a rangsor végére tenném, és vallástalanság szabadságát említeném. Aholcsak a vallások közötti választás lehetősége van biztosítva, ott csak a vallások között lehet választani.
A legkisebb a lelkiismeret szabadsága ott, ahol egyelten vallás van. Ennél már lényegesen jobb, ahol több vallás működik, egyenrangúként egymás mellett. Ennek torz formája, ahol a vallások között rangsor van. Történelmi, elfogadott, megtűrt vallás. De vallásszabadság csak ott lehet, ahol a vallástalanság is egyenrangú a vallásokkal.
