Kopátsy Sándor EP 2009-11-25
ORBÁN ÉS GYURCSÁNY
Önigazolással nézem a legújabb népszerűségi listát.
Amikor az MSZP konspirátorai, az elnökség javaslatával szemben Gyurcsányt választották a párt elnökének, megrémültem. Tudtam, hogy ezzel diadalt arattak a neoliberálisok, és ezzel megásták az MSZP sírját.
A jobb megértés érdekében kénytelen vagyok kitérni az előzményekre, mert a jelenlegi helyzet kialakító okok Gyurcsány karrierjénél sokkal mélyebben rejlenek.
A rendszerváltás tragédiáját eleve abban láttam, hogy a neoliberálisok összefogtak az MDF konzervatív elnöke, Antall József paktumot kötött a neoliberális SZDSZ-szel. Azonnal felmértem, hogy ez a paktum az SZDSZ rövid villogását és lassú hallódását fogja eredményezni. Ez a paktum, és Antall által az eredeti, népi-nemzeti MDF-nek konzervatív párttá való átalakítása katasztrofális választási bukáshoz vezet. Az SZDSZ pedig olyan irreális gazdaságpolitikai befolyáshoz jut, aminek következtében elszemtelenedik, és a legelutasítottabb pártként elindul a megsemmisülés útján. Az első várakozásom gyorsan bekövetkezett, a második azonban a vártnál sokkal lassabban.
A második választáson a vártnál is sokkal nagyobb győzelmet arató MSZP, és annak meggyőződésesen balos vezetője, értetlen módon, az abszolút többsége ellenére, felkérte koalíciós partnerének az SZDSZ-t. Így lett az SZDSZ a jobb-közép konzervatív első ciklus után a balközép MSZP oldalán a politika gyakorlati irányítója.
A neoliberálisok máig azt hirdetik, hogy az elsődleges feltétel a pénzügyi egyensúly, azt követi a liberális jogegyenlőség, az már másodrangú, hogy a privatizáció során másfélmillió munkaképes embert örökös munkátlanságra ítélnek. Horn az SZDSZ nyomására a saját pátjában hangadó neoliberálisaira, mindenek előtt Bokrosra, Békesire, és társaikra bízta a gazdaságpolitikát.
A liberális befolyásnak sikerült elhitetni, hogy az általuk folytatott politikai, a pénzügyi egyensúly elsődlegessége, a teljes privatizáció, a magán nyugdíjpénztárak kötelezővé tétele, ország mentő hősies cselekedet volt.
Az sem zavarta az MSZP-re liberális értelmiséget, hogy politikájuk győzelemre hozta az ősellenségnek kikiáltott Orbán Viktor által vezetett Fideszt.
Mivel a Fidesz sem ismerte fel, hogy a magyar társadalom legnagyobb betegsége az alulfoglalkoztatás, a következő választáson újra győzhetett az MSZP – SZDSZ koalíció.
Megjegyezem, a választáson a Fidesz győzött volna, ha nem szerepelnek a mandátumelosztásban a listás szavazatok. Ezzel a választási győzelemmel kezdődött el Gyurcsány politikai karrierje. Őt, a kulisszák mögötti erők, már Meggyesy csapatába úgy építették be, mint a jövő erős emberét.
Amikor elérkezettnek látta a időt, belépett az SZDSZ és megbuktatta a pártján belül hatalommal nem rendelkező miniszterelnököt.
A párt elnöksége még a saját soraiból akart miniszterelnököt, de az SZDSZ párton belüli szövetségesei puccsal Gyurcsányt emelték erre a posztra, és gyorsan pártelnökké is megválasztották.
Gyurcsány hatalomra jutásában két tényező játszott szerepet.
Egyrészt a középkáderek, a Fidesz sikerében Orbán vezetői képességét tekintették fő oknak. Maguk is egy Orbán típusú vezérre vágytak. Nem volt annyi politikai képességük, hogy felmérjek számukra tragédiát jelent egy vezéregyéniség. Nekik egy 21. századi igénynek megfelelő Kárárra lenne szükségük.
Az MSZP elnöksége behódolt a vezérválasztóknak. Még azt is elviselték, hogy Gyurcsány igyekszik mellékvágányra állítani őket. Legfeljebb lassítani akarták Gyurcsány kádercseréit, és némán tűrték, hogy az új vezérük elorozza tőlük a köztársasági elnöki tisztséget, hogy Öszödön úgy leckéztesse meg őket, ahogyan Sztálin sem tette soha.
Gyurcsánynak azért sikerült az állami irányításba bevinni a pártban korábban súlytalan, illetve az SZDSZ soraiba tartozó népszerűtlen kádereket. Ez a káderpolitikai még ma is hatalmon van, hiszen Bajnai csapata Gyurcsányé is lehetne. Azzal a különbséggel, hogy szerényebbek és szakszerűbbek.
Az ország szerencséjére, Gyurcsány nem fért a bőrébe, és az SZDSZ kiszolgálása érdekében elékészítés nélkül nekifutott az egészségügy privatizációjának. Ezzel végre megbukott. Jellemző módon, nem leváltották, hanem távozását sajnálattal vették tudomásul.
Az EU választás végül megmutatta, hogy az SZDSZ eltűnik a parlamenti pártok sorából, az MDF-nek a napjai pedig meg vannak számlálva. A Fidesz pedig minden bizonnyal megszerzi a mandátumok kétharmadát, és megszűnteti a listás szavazatok érvényesítő választási törvényt, ezzel néhány ciklusra bebetonozhatja magát.
Az, hogy az MSZP vezető garnitúrája milyen pártot deformált a magyar viszonyoknak megfelelő pártból. A politikusok legújabb népszerűségi listája. A 22 politikust tartalmazó listán az első helyet a köztárssági elnök után a második Orbán Viktor 46 százalékkal. Utána a harmadik 37 ponttal az MSZP-s Szili Katalin. A legutolsó MSZP-s politikus az utolsó három között Gyurcsány Ferenc 19 százalékos elfogadottsággal. Nála népszerűtlenebb csak a két SZDSZ-es.
Az MSZP állapotát jól mutatja, hogy hova süllyeszttette Gyurcsány uralma a pártot. A jövőjének reménytelenségét pedig az jellemzi, hogy a párt jelenlegi vezetése Szili Katalinnal nem is számol.
