Kopátsy Sándor PH 2009-10-31
OROSZORSZÁG FELÉBRED
Az imperialista, bolsevik Szovjetuniónak meg kellett szűnni. Nem azért, mert bolsevik volt, hanem azért, mert imperialista volt. A hidegháború lényegét nem értő történészek máig abban a hiten élnek, hogy azért bukott meg, mert bolsevik volt. Ezt hitték sokan még a Szovjetunióban is.
A szovjetunió akkor lett imperialista, amikor elébb Hitler, a háború után Roosevelt, imperialista zsákmányt ajánlott neki.
Lássuk be, hogy sem Hitlernek, sem Rooseveltnek nem volt szüksége arra, hogy zsákmánnyal ajándékozzák meg.
Hitlernek elég lett volna, ha arra köt paktumot Sztálinnal, hogy ellátja nyersanyaggal, ő pedig felszereli, modernizálja a Szovjetuniót. Hitler korlátoltságára vall, hogy átadta Sztálinnak a Baltikumot, Lengyelország keleti felét és Beszarábiát. Sztálin attól is boldog lett volna, ha csak az ország iparosításához megnyeri Németországot. A világ joggal kétségbe esett zsidósága, és a beteges antikommunista tőkések elhitették, hogy a Ribentrop-Molotov Paktum erkölcsi árulás volt. Utólag ugyanazok azt állítják, hogy a náci és bolsevik rendszer lényegi azonossága diktálta ezt az összefogásukat.
Az is igaz, hogy Sztálin már régen maga mögött hagyta Lenin külpolitikáját. Ezt bizonyította a szovjet-finn háború. De az azt is bebizonyította, hogy a szovjet hadsereg önmagában nem egyenrangú a nácikéval.
Roosevelt Jaltában adott ajándéka, Közpép-Európa aztán végleg meghozta Sztálin imperialista étvágyát, és beleélte magát a szuperhatalmi versenybe nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem az egész nyugati világgal. Ebbe a fegyverkezési versenybe nemcsak a Szovjetunió, hanem Kína is belebukott volna. A napokban láttam az adatokat, hogy Kína most a megnövelt fegyverkezés során harminchatod annyit költ fegyverkezésre, mint az Egyesült Államok, és eszébe sem jut, hogy a néhány évtizeden belül kiterjessze flottáját az óceánra.
Még egyetlen történésznek sem jutott eszébe, hogyan alakulhatott volna a Szovjetunió sorsa, ha nem terjeszkedik, és megelégszik azzal, hogy a nemzeti jövedelmének legfeljebb 5 százalékát költi, a talán 25-30 százalékával szemben, a hadseregre. Semmi oka nem volt arra, hogy a tőkések támadásától kelljen félni.
Nem azt állítom, hogy a nem fegyverkezőm terjeszkedni nem akaró Szovjetunió Kínához hasonló gazdasági sikereket ért volna el, mert erre a lakosságának viselkedési kultúrája eleve alkalmatlan, de a hadseregre fordított erőforrásainak négyötöde elég lett volna arra, hogy az éve gazdasági növekedése, és a lakosság életviszonyainak javítása néhány százalékkal nagyobb legyen. Ez bőven elég lett volna ahhoz, hogy ne roppanjon össze.
Még az sem mutatta ki senki, hogy a Szovjetunió tagállamai, az olaj és a földgáz export nélkül, lényegesen gyengébb teljesítményt nyújtanak, mint a fegyverkezése érdekében mindent feláldozó Szovjetunió. Még rosszabb lenne a teljesítmény, ha az emberi erőforrások, mindenek előtt az életkor és az erkölcs terén beállt romlást is figyelembe vennénk. Ha az utódállamok csak annyi olajt és földgázt termelnének, mint harminc évvel korábban, katasztrofális romlást kellene megállapítani.
Anakronisztikusan hangzik az is, hogy az európai bolsevik rendszer összeomlását a bolsevik rendszer csődjének állítják be. Nem veszik tudomásul, hogy Kínában háromszor akkora lakosság élvezi a bolsevik rendszer fölényét. A tényeleges mérleg, hogy a bolsevik rendszer negyede, a kelet- és közép-európai megbukott, a háromnegyede, a távol-keleti, a konfuciánus pedig korábban elképesztő sikert aratott.
Ezek után nem csoda, ha lassan az oroszok is felismerik, hogy nem a rendszerrel volt a fő hiba, hanem a módszerrel. Azt kellett volna tenni, amit a kínaiak tettek.
- Egyrészt mértékkel fegyverkeznek.
- Másrészt csak a gazdaságot liberalizálják.
Ezt a két hibát könnyen kiküszöbölheti. A fegyverkezésre már úgysem gondolhatnak, a gazdaságot már liberalizálták, a politikai diktatúrát kell helyre állítani. Ehhez is közelednek, hiszen Putyin gyakorlatilag eljutott az egy párt rendszerig, és a gazdaságot is egyre nagyobb állami befolyás alá vonta. Az is orosz igény, hogy energia exportja ne legyen annyira EU függő. Ráadásul a kínai-orosz szövetség nagyban emeli Oroszország nemzetközi súlyát.
Közben Kína olyan mértékben felemelkedett, hogy képes olyan gazdasági együttműködésre, munkamegosztásra, ami a nyersanyag- és energiaigényét, a világpiactól csökkentené.
