Kopátsy Sándor PD 2009-10-29
EGYMILLIÁRD EMBER ÉHEZIK A FÖLDÖN
Az ENSZ azon siránkozik, hogy egymilliárd ember éheik a földön, és a számuk nőni fog. De addig nem jut el, hogy hány milliárddal többen éheznének, ha az elmúlt ötven évben az éhezőket etette volna a gazdag világ. Minden bizonnyal már tízmilliárdnál is többen lennénk. Most az jósolják az óvatosak, hogy negyven év múlva már kilencmilliárd felett lesz ez emberiség száma. De csak azért ilyen kevés, mert egyre többen éheznek.
Nemcsak az éhező egymilliárd, de az emberiség öthatoda a társadalmi fejlettség, az anyagi ellátottság azon a színvonalán van, ha javulnak az életfeltételei, akkor még jobban szaporodik.
Fajunk, a homo sapiens szaporodási törvénye, hogy minél jobbak az életkörülményei, annál jobban szaporodik. Ezt a szintetfajunk akkor érte el, amikor a gyűjtögetésről áttért a termelésre, vagyis mintegy ötezer éve. A gyűjtögető népeknek még nem kellett védekezni a túlnépesedés ellen, azt általában megoldotta a természeti erőforrások szűkössége. A termelése való áttérés azzal járt, hogy a biztosabb életfeltételek hatására felgyorsult a népszaporulat, sokkal gyorsabbá vált, mint amennyit még el tudott tartani a több munkával megtermelt javak mennyisége. Ezt az egyensúlybomlást igyekeztek tompítani az osztálytársadalmak.
A 20. század közepére a fejlett nyugati társadalmakban létrejöttek a népszaporulat leállásának a feltételei.
Melyek voltak ezek?
1. Az olcsó és egyszerű fogamzásgátlást megoldotta a tudomány.
2. Az egy lakosra jutó fogyasztás elérte a tízezer eurót.
3. Az iskoláztatás átlag meghaladta a 12 évet.
Ahol e három feltétel létrejött, megszűnt a túlnépesedés veszélye. Ez a század végére a Nyugat fejlett társadalmaiban. és a távol-keleti fejlettekben megvalósult. Spontán, minden tudatos intézkedéstől függetlenül megszűnt a túlnépesedés veszélye. Ezzel megszűnt az osztálytársadalmak létjogosultsága. Ez a minőségi változás máig nem vált tudatossá, hiszen nem az osztályok szűntek meg, csak azok korábbi népességszabályozó funkciója. Ezzel azonban minőségileg új társadalmak jöttek létre. Az emberiség hatodán megszűnt a túlnépesedés, és nemcsak a létbiztonság, de a lakosság anyagi jóléte, és iskolázottsága korábban elképesztő mértékben felgyorsult.
A tudományos és technikai forradalom vívmányai, mindenek előtt a tömegbetegségek legyőzése és az olcsón megvalósítható technikák elterjedése következtében a korábbi tízszeresénél is jobban felgyorsult a népszaporulat. Ennek következtében az utóbbi száz évben többel nőtt fajunk létszáma, mint a megellő százezer év alatt összesen.
Azt, hogy milyen veszéllyel jár a gyors túlnépesedés, a tudomány nem ismerte fel. Legfeljebb langyosan emlegeti, hogy lassan sokan leszünk, de a gyakorlatban inkább segíti az elmaradt világban az elviselhetetlenül gyors népszaporulatot, mint fékezi azt.
Azt, hogy a népesség jelentős növekedése, jelentős már az egyetlen százalék is, nem ismerték fel. Ezt bizonyítja az ENSZ éhezőket segítő akciója. Fajunk nagyon kemény törvénye az, hogy csak azt szabad segíteni, aki erről nem szaporodik. Még ma is ennek az ellenkezőjét tesszük.
Elég volna megnézni, hogy hol él az egymilliárd éhező. Négyötödük Afrika egyenlítő közeli tértségében és Indiában. Vagyis ott, ahol az éhezés ellenére is elviselhetetlenül, gyors a népszaporulat.
A tudományt és a keresztény erkölcsöt az sem győzte meg, hogy ott jött létre fajunk történelmének legnagyobb fejlődése ahol a politikai erőszak megállította a népszaporulatot. Kína sikere világosan mutatja, hogy a népszaporulat és a felzárkózás kizárják egymást.
