Kopátsy Sándor PP 2009-10-10
OBAMA NOBEL-DÍJA JÓ HELYRE KERÜLT
A Svéd Királyi Akadémia általában nem előlegezi meg a Nobel-díjat. A tudományokban és az irodalomban nem, lehet megelőlegezni, mert soha nem lehet tudni, hogy mi lesz-e eredménye. A politikai életben azonban, mint a jelen esetben is, a reális eredmény is messze meghaladja, amiért ezt a díjat ki lehet érdemelni.
Elsősorban az Egyesült Államok a történelemben még soha nem tapasztalt világhatalom. A korábbi „világhatalmak”, mint Egyiptom, Babilon, a Római Birodalom egyetlen kultúrkörben voltak szuperhatalmak. A Távol-Keleten Kína volt a szuperhatalom. A többi magas-kultúra szuperhatalmainak a másik magas-kultúrákra, nem is szólva a kevésbé fejlett világ életére, azonban nem volt sorsdöntő befolyása. Az Egyesült Államok azonban ma az egész emberiség számára szuperhatalom.
Az Egyesült Államok előző elnökéhez képest, Obama minőségi javulást jelent. Busht nem szerettem, de tudomásul vettem, hogy a nála sokkal kisebb hatalmak első emberi még nagyságrenddel erőszakosabbak lettek volna. Elég arra gondolni, hogy Hitler és Sztálin „szuperhatalma” törpe volt a mai Egyesült Államokéhoz képest, és hogyan bántak azokkal, akik nem engedelmeskedtek. Ez ugyan nem annyira Bush, mint az Egyesült Államok érdeme. A világ szerencséje, hogy ez a szabadságszerető ország jutott ilyen példátlan hatalomhoz. Minden másik állammal, sokkal rosszabbul jártunk volna.
Ennek ellenére nagy örömmel láttam, hogy a választók szakítottak a republikánusokkal, és egy haladó szellemű afro-amerikai elnököt választottak. Abban még nem vagyok biztos, hogy Obama nem lesz-e sok az Egyesült Államoknak. Most azért szorítok, hogy a hisztérikusan piacosított egyészség ügyet, sikerüljön megreformálnia. Nem lesz könnyű.
Még nehezebb és fontosabb feladata az Egyesült Államok katonai túlerejének megszelídítése.
A liberalizált egészségügyi és a katonai lobby ereje ugyanis legyőzhetetlennek tűnik.
A Svéd Királyi Akadémia, a Nobel-díjjal, ebben a harcához erősítette Obamát. Márpedig az Egyesült Államok szelídítésénél nincs korunkban nagyobb politikai feladat. Ehhez a kis lépés is megéri a Nobel-díjat.
