Kopátsy Sándor EP 2009-10-09
NEM A JÓLÉTI ÁLLAM VAN CSŐDBEN, HANEM A NEOLIBEERÁIS POLITIKA
A neoliberális erők húsz éve a jóléti államok közeli csődjét jövendölik. Az sem zavarja őket, hogy ennek mindig az ellenkezője történik.
Mi ennek a megingathatatlan hitüknek az alapja?
A tény, hogy a neoliberális politika elven cáfolatát a jóléti társadalmak jelentik. Azok ugyanis éppen ellenkezőjét teszik annak, amit a neoliberálisok hirdetnek.
Ami a tényeket illeti.
Az utóbbi száztíz évben az egy lakosra jutó nemzetei jövedelem a jóléti társadalmi modellt alkalmazó skandináv államokban nőtt a leggyorsabban. Száztíz éve még Európa nyugati felén a szegények közé tartoztak, ma ők a leggazdagabbak.
- A jóléti államok nemcsak gazdagok, de a leginkább irigylésre méltók is. Minden olyan felmérésben, amiben a szegényebb országok lakosságától azt kérdezték, kiket irigyelnek a legjobban, hol élnének a legszívesebben, a skandináv államok vezetnek. Még nem találkoztam olyan liberális politikussal, közgazdásszal, aki ezt értékelte volna. Elismerem, hogy a neoliberálisoknak nem az a fontos, hogy hol élnek az emberek a legjobban, hanem az, hogy hol érzi magát a tőkés a legjobban. Abban is a skandinávok járnak az élen. Az egy laksora jutó külföldi tőke nagyságában is az élen járnak, ha az adóparadicsomoktól eltekintünk. Remélem lassan azok paradicsomi állapotát, végre felszámolják.
- A jóléti államok magas költségvetéssel működnek. A neoliberálisok ezt tartják a társadalom legnagyobb erőforrás pocsékolásának. De ez a nagyadóbevétel a fedezete annak, hogy jó a közigazgatásuk, az oktatásuk, az egészségügyük, és nem felháborítók a jövedelemarányuk
- A neoliberális közgazdászok soha nem említik a társadalmi stabilitásból fakadó gazdasági előnyt. Ebben is a jóléti államok állnak az élen.
- A jóléti államok magasan vezetnek a foglalkoztatási ráta tekintetében. Igaz ez egyáltalán nem imponál a neoliberálisoknak otthon, de annál inkább, ha a tőkéjüknek keresnek befektetési lehetőséget. Tapasztalatim szerint, a jelenkorban, a társadalmak várható gazdasági eredményében a legjobb iránytű a magas foglalkoztatás.
- A jóléti államok különösen kiemelkednek az erkölcsük színvonalával. Különösen megelőzik azokat az államokat, amelyekben neoliberális politika folyik. Márpedig semmi sem vonzza jobban a tőkét, mind az erkölcsi színvonal. Sokkal jobb megközelítés, hogy a rossz erkölcsi viszonyok riasztják a befektetőket.
Természetesen nemcsak az igaz, hogy a jóléti államok teljesítménye csak abból fakad, hogy jólétiek, hanem az is igaz, hogy azért lehettek jólétiek, mert ők a leginkább puritánok. Elmélkedésem szerint a nyugti puritanizmus kialakulásának egyrészt gazdaságföldrajzi, másrészt történelmi gyökere van. Egyrészt a takarékosság, a beosztás csak ott alakulhatott ki, ahol télen a tartalékokból kell megélni. Másrészt a térségnek a nyugati kultúrára kellett épülnie. Ezért lettek a skandinávok és az alpi népek az elmúlt száz év, a tudományos és technikai forradalom századának sikernépei. Az európaiak által benépesített Amerikában csak ott lett siker, ahol a tél hideg, és ahova a puritánok rendezkedtek be.
A volt csatlós országokban különösen óvakodni kellene a neoliberális befolyástól, mivel a bolsevik rendszer nagy hibája volt, hogy előbb akart jóléti lenni, mint gazdag. Pedig a jólét nem előzheti meg a gazdagságot. Ennél csak rosszabb, amikor a tőkések gazdagodása mellőzi az általános jólét. A kettő között összhangnak kell lenni. Nemcsak az bukik meg, aki előbb akarja a társadalmi igazságosságot, jólétet, minthogy ehhez elég gazdag legyen, hanem az is, aki csak a meggazdagodással törődik, a társadalmi jóléttel nem. A bolsevik évtizedekben az volt a jelszavam, hogy előbb légy gazdag, csak aztán szocialista. A rendszerváltás óta pedig, soha nem leszel gazdag, ha nem törődsz az általános jóléttel.
Finnország és Szlovénia sikere is azt mutatja, hogy a társadalmi és gazdasági sikere alapja a puritánizmus.
Reménykedem, hogy a jelenlegi pénzügyi világválság, és különösen a jelenlegi magyar gazdaságinál is nagyobb politikai válság, elég erős lesz ahhoz, hogy megfogadják a tanácsom.
