Kopátsy Sándor EP 2009-09-27
MIÉRT NINCS A POLITIKUSOKNAK TEKINTÉLYE?
Mert nem nekik, hanem az apparátusnak van hatalma.
A demokrácia nem a politikusok, hanem a politikai apparátusok hatalmát jelenti. A politikus nem a saját, hanem az apparátus véleményét képviseli. Márpedig, aki lemond arról, hogy a saját véleményét képviselje, annak nem lehet a modern világban tekintélye. Hatalma annál inkább.
Nem mindig volt ez így, hiszen a politikai pártok szervezete lényegében a katolikus egyház szervezetét másolja. A klérus tagjainak nem lehet önálló véleménye. Mégis, egészen a jelenkorig nagy tekintélyük volt. Még gyermekkorom falvaiban vitathatatlanul az elsőszámú tekintély a pap volt.
Miért veszett el nagyon gyorsan a papok tekintélye?
Alapvetően két okból.
1. Megszűnt a hit, hogy a mindennapi életet is, az isten szabályozza, aki ezt a feladatot a papokon keresztül gyakorolja. A pap volt a közvetítő isten és a hívek között.
2. A papok voltak az értelmiségiek, az iskolázottak. Hozzájuk képest a hívek iskolázatlanok voltak. Ma a hívek egyre nagyobb hányada a papjainál műveltebb, képzettebb. Ráadásul ezek tudását a papokénál sokkal jobban jutalmazza a társadalom.
A tudományos és technikai forradalom hatására megszűnt az egyházi apparátus, a klérus tekintélyének mindkét alapja. Ennek ellenére a politikai rendszerek, mindenek előtt a pártok a vallási klérusok, mindenek előtt a katolikus vallás klérusrendszerét másolják. Ez, amennyire a tekintélyelvre épülő diktatúrák számára sikerrel alkalmazható, mert ott a vezérre, és nem a pártra szavaznak. A demokráciákban azonban leértékeli a politikusokat a tény, hogy nem a szavazókat, hanem az apparátust képviselik. Ebből fakadóan csak az lehet politikus, aki nem a választók, hanem a frakciójának az elvárásait követi.
A közvéleménynek alig van tudomása arról, hogy minden képviselőjelöltnek, aki valamelyik párt színeiben indul, alá kell írni, hogy követni fogja a frakciófegyelmet, mindig a frakcióval azonosan voksol.
A politikus pálya becsületét az szolgálná, ha a politikusok nemcsak a pártjuknak, hanem a saját lelkiismeretüknek és a választóiknak is felelősséggel tartoznának, és az anyagi jólétük nem a párthűségüktől függene.
Mindezt néhány, nagyon egyszerű módszer garantálná.
1. Csak egyéni választókerületi mandátumok lennének. A listás mandátumokat a párturalom szülte. Nálunk a képviselői mandátumok felét a listák hozzák. Az ilyen képviselőket tehát nem a választók, hanem a pártvezetés választja. Elég megnézni a következő választás előkészületeit. A várható Fidesz fölény következtében az egyéni választókerületekből szinte csak a Fidesz jelöltjei számíthatnak mandátumra. A másik két, biztosan bejutó párt csak a listákról küldhet majd képviselőket. Tehát ott csak a listákról lehet bekerülni. Ez biztosan így lesz, ha bejut az MDF esetében. Az SZDSZ pedig nem számíthat egyetlen mandátumra sem. Az ilyen választás csak Nagy Britanniában van. Az ő rendszerük esetében kilencven százalék felett volna a Fidesz a következő választás után a parlamentben képviselve. Ha a Fidesznek esze van, ilyen választási rendszert javasolna.
2. A képviselők szavazása titkos maradna. A jelenlegi elektronika lehetővé teszi, hogy olyan szavazatszámláló rendszer működjön, amiben nem lehet utólag megállapítani, hogy melyik szavazat kitől jött. Tehát nem a pártok frakcióin, hanem a képviselőinek szavazatain múlik a szavazás eredménye. A parlamentben tehát nem a pártok nyája, hanem politikai egyéniségek ülnének. Erre a módosításra is csak akkor kerülhet sor, ha egyetlen párt rendelkezik a kétharmados parlamenti többséggel. A rendszerváltás óta először erre is a Fidesznek lenne lehetősége.
3. A képviselők jövedelme a választás előtti jövedelmük maradna, és évente a lakosságéval azonos mértékben növekedne. Tehát a képviselők nem fizetést és költségtérítést, hanem jövedelembiztosítást kapnának. Az ilyen jövedelem eleve elvenné a magánéletben boldogulni nem tudók kedvét attól, hogy a politikából élére rendezkedjenek be. Nálunk is érvényes lenne, hogy előbb légy gazdag, aztán politizálj. Ma sok meggazdagodni képtelen ember a politikából nemcsak akar, de tud is meggazdagodni. Ez azt jelentené, hogy a politikai szerepvállalás nem jelentene anyagi karriert.
A következő választás után a Fidesz, várhatóan abba a helyzetbe kerül, hogy valóban történelmet formáljon. A magyar történelemben ezer éven keresztül a politikából lehetett meggazdagodni. Ez alól kivételt csak a kiegyezést követő fél évszázad jelentett, mert akkor a zsidó polgárok még az arisztokráciánál is jobban gazdagodhattak, de akkor sem tudtak a labdába a politikai pályán. Aztán még a gazdasági pályáról is kiirtották őket. Most kínálkozik az első alkalom arra, hogy vére a politikában is a nép rúghassa a labdát.
