Kopátsy Sándor PG 2009-07-12
A BUTASÁGOT NEM LEHET MEGÁLLÍTANI
A népszabadság július 10.-i számában a Tudomány oldalon megjelent egy cikk, Túlteljesült zöldenergiacélok címmel.
Ötven éven keresztül azon bosszankodtam, hogy mi miért termeljük azt, amit, természetföldrajzi adottságaink alapján eleve nem termelhetünk versenyképesen, amit megvehetnénk azért, amiben nekünk van komparatív előnyünk. Ennek klasszikus példája volt a magyar széntermelés. A világpiacon ötödéért lehetett volna szenet venni még akkor is, ha hajón kell a Dunán szállítani. Ez ellen még fel lehetett hozni, hogy nem volt, mivel fizessünk érte. A széntermeléssel az óta felhagytunk, pedig az legalább munkaalkalmat teremtett, tehát a tartós munkanélküliségnél még az is jobb, ha szenet termelnénk.
A rendszerváltás óta a megújuló energiaforrások hasznosításával vagyok úgy, mint valaha a szénnel. De ez sokkal rosszabb, mert az energiát tized annyi költségért lehet még nagy távolságról is szállítani, mint a szenet. Ráadásul ezek szinte csak egyszeri nagy beruházást jelentenek, de munkaalkalmat nem. Mivel kevés a pénzünk, és sok a munkanélküli, a szél és a nap energiájának hasznosítása nálunk nemcsak pénzkidobás, de társadalmi bűn is.
Ezt abból az ábrából is beláthatnánk, amit a cikk közöl. Ezen színekkel jelölik, hogy hol mennyi az általános és hasznosítható napsütés. Ez az ábra sem a tudományos oldalra való, mert ostoba. A villanyáramnak nemcsak a mennyisége érték, hanem az időbeni megosztása is. Ahol a térkép sok napenergiát mutat, ott nemcsak évenként összesen közel még egyszer annyi van, mint nálunk, de az szinte minden nap, még télen is, amikor nálunk a legnagyobb a fogyasztási igény, akkor nincs a napelemektől energia.
Magyarországon a napenergia termelés tőkeigénye az egységnyi mennyiségre háromszoros, az egységnyi árbevételre vetítve hatszoros.
Nem kisebb a komparatív hátrányunk a szélkerekek esetében sem.
Mindkettőben azért stréberkedünk, mert a buta állam aránytalan támogatásba részesíti. Aki elég ügyes túlszámlázza a befektetést, aminek százalékában van megállapítva a támogatás, és szinte neki semmibe sem kerül, és a buta állam drágán megveszi akkori is, amikor nincs rá szüksége.
A Népszabadságban ez ilyen ostoba cikket olvashatom, ugyanakkor azt hallom, hogy egy nagy német pénzügyi csoport a Szaharában közel ezerszer akkora napenergia telepet tervez, mint amekkora kapacitást mi a következő ötven évben építhetünk. Aki okos, az ott építi, ahol az, hatékony, a magyar állam és a magyar tudományos sajtó azonban azt akarja, hogy a határainkon belül építsünk napenergia telepet.
Régóta tudom, hogy a legnagyobb butaságokat, szélhámosságokat a politikai és a tudományos rovatokban kell keresni.