Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor                PP                   2010-10-10

 

 

2010-ben, politikai tekintetben utolérte Budapestet. Ezt Orbán Viktor az önkormányzati választást értékelő beszédében úgy fejezte ki, hogy 65 év után az ország fővárosa lett Budapest. Ezzel azt mondta, hogy Budapest végre csatlakozott az országoz. Én inkább azt mondanám, hogy közel százötven év után az ország érte utol a fővárosát.

A vasúthálózat kiépítése után megindult a főváros gyors nyugatosodása. Nemcsak Budapest vált nagyon gyorsan Nyugat-Európa legkeletibb milliós városává, hanem az ország többi része maradt le egyre jobban. Eddig volt az országban tucatnyi olyan város, amelyik európaisága alig maradt el Budapesté mögött. Ezek a városok relatív rangja azonban gyorsan csökkent. Ennél is gyorsabban maradtak le az ország kisebb települései, a vidék.

A tegnapi Népszabadság hétvégi vezércikkében Nyerges András is, ezzel a témával foglalkozik. Írása felett a Nyugat élcsapata szerepel. Azt hiszem, a magyar történelemben nem lehet találni hasonló féltucatnyi embert, akiket ilyen magas színvonalat képviseltek. De talán a Nyugaton is nagyon kevés alkalommal lehetett volna ilyen csapatot összeszedni egy hangverseny hallgatói köréből.

Orbán érvelése is féloldalú, mert a felzárkózást csak politikai értelemben fogalmazta meg. Ez egy választási győzelem első órájában egy politikustól természetes, legalábbis érthető.

Az már sokkal nagyobb hiba, hogy a Budapesten is katasztrofális vereséget szenvedő politikai oldal pártjai azt vitatják, hogy az elmúlt 65 ében sem volt Budapest mindig baloldali. A történelmi esemény azonban sokkal jelentőbb annál, hogy milyen politikai párt volt és lett Budapesten a legerősebb. A lényeg az, hogy Budapest és az ország közti szakadék betemetődött, az ország felzárkózott Budapesthez. Ez a közeledés ugyan kétoldalú volt, de a sokkal nagyobb lépést a vidék tette meg Budapest felé.

Nem árt a politikai közeledést is röviden áttekinteni.

Egészen a második világháborúig, fő politikai erőt, a vidéki arisztokrácia jelentette. Ebben csak egy rövid megszakítást jelentett az első világháborút követő forradalom.

A gazdasági, tudományos, művészeti és kommunikációs fölény egyre nagyobb hányada a budapesti zsidó polgárok kezében volt. Ebben a tekintetben Trianon után még nagyobb lett Budapest fölénye, a sokkal kisebb országban a főváros viszonylagos súlya minden tekintetben tovább nőtt.

Az ország Moszkvából történő bolsevik irányítása ugyan véget vetett nemcsak az arisztokraták, hanem az úri középosztály politikai, a polgárok gazdasági és kulturális hatalmának, de Budapest viszonylagos politikai súlyának nem. A politikai hatalom túlzott centralizációja inkább tovább növelte a korábbi súlyát. A vidék politikai súlya ugyan csökkenet, de beindult az olyan társadalmi átalakulás, ami jelentős következményekkel járt.

A történészek sem tulajdonítanak kellő jelentőséget a nagyon gyökeres társadalmi változásoknak.

- A falusi lakosság közel vele városokba költözött, a megmaradónak újabb fel feladta paraszti életformáját, vagy a városokba járt dolgozni, vagy otthon lett a nagyüzemi mezőgazdaság dolgozója. A történészeink alig értékelik ezt a társadalmi változást, pedig amihez hasonló a megelőző ezer évben nem volt.

- Az úri középosztályt jelentő, korábbi értelmiség elveszette korábbi társadalmi befolyását, és beépült a sokkal nagyobb létszámú, munkás-, illetve parasztszármazású értelmiségbe. Ezt a változást jól érzékelte a Lakiteleken elindult MDF, de ezt nem vette tudomásul Antall József, és erre épített a jelenleg szinte abszolút hatalomra jutott Fidesz. Ez a hatalom győzött végre Budapesten is. Ezt nem volt hajlandó tudomásul venni sem a szoclib koalíció, sem az Antall örökségeként kispárttá zsugorodott MDF.

A vidék honfoglalása számomra már a harmincas években megkezdődött. A népi írók mozgalmát már úgy éltem meg, hogy végre megindult a hadjárat Budapest elfoglalásáért. Bennük vétem azt a politikai erőt, amely elindul azon az úton, ami az egész országot a magyar társadalom nyugatosodásának útjára viszi, amit számomra Ady és Bartók jelentett. Ugyan számukra kibontakozást még csak Budapest jelenthetett, de a mondanivalójuk az ország népéé volt. Akkor még a társadalmi progresszió csak Budapesten keresztül szólalhatott meg. A népi írók, majd a pártjuk már a nép modernizációját célozta meg.

Az sem keserítet el, hogy a bolsevik megszállás nem a Nyugat, hanem a Kelet felé akarta fordítani a viselkedésünk irányát. A népet azonban tanította. Abban sem kételkedtem, hogy a népi értelmiség tudni fogja, merre viszi a szíve.

Ma divat a bolsevik évtizedeket csak a politikai szabadság hiányával illusztrálni, megfeledkezni arról, hogy az a rendszer a falvak paraszti lakosságának nagy többségéből tanult értelmiségieket, munkásokat nevelt. Eleve tudtam, hogy ez bármilyen jogfosztottságban történik, jóra fordul.

Várakozásom első igazolása az volt, amikor a moszkvai vezetés a nemzetközi, dogmatikus forradalmár Rákosit, és hasonlókból álló körét leváltotta, és a népi agrárforradalmár Nagy Imrét és körét igyekezett a hatalomra emelni. Sajnos, Nagy Imre és csoportja abba a hitbe ringatta magát, hogy az ő megbízatásuk azt jelenti, hogy szabad kezet kaptak. Ezt nemcsak az orosz ortodoxia, de a hidegháború még akkor sem engedte volna meg, ha akarták volna.

Néhány év után a Kádár-rendszer azt is megmutatta, hogy ugyan nem engedik meg a szívünk szerinti politizálást, de azt jó szemmel nézik, ha a népiek nem szorulnak ki teljesen a hatalomból. Ennek köszönhettük, hogy először és utoljára együttműködés alakult ki az urbánusok és a népiek között.

Ezt az együttműködést rúgták fel a bolsevik urbánusokból lett liberális urbánusok, akik féltek a népiek körében megjelenő antiszemitizmustól.

A rendszerváltást megelőző években azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az első választáson a nép bizalma a népieket fogja támogatni. Ugyanis, ilyen erők hozták létre a Demokrata Fórumot. A bolsevik urbánusoknak azonban sikerült az MDF élére ültetni az úri középosztályt képviselő Antall Józsefet, akinek sikerült a pártjából kiválogatott elvbarátait pozícióba hozni, és a népi radikális pártból az úri középosztály konzervatív, alkotmányos pártot formálni.

Azzal azonban sem Antall, sem az őt hatalomra segítők nem számoltak, hogy a megváltozott MDF nem tartható a kormányon. Vele szemben még az MSZP is a kisebbik rossz.

Húsz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy létrejöjjön a magyar társadalom többsége által támogatott közép-jobb párt. Ennyi időkellett ahhoz, hogy a Fidesz, mindenek előtt annak karizmatikus vezetője, Orbán Viktor a kis liberális Fideszből közép-jobb pártot formáljon, és az beágyazódjon kellőképpen.

- Határolódjon el olyan mértékben a szélsőjobbtól, hogy azért jobboldali maradjon, és ugyanakkor elfogadhatóvá váljon az EU közössége számára.

- Le tudja győzni a nagyon beágyazódott szoclib koalíciót. Ezt könnyebbé tetette az, hogy az MSZP vezetése a liberális Gyurcsány kezébe került, és egyre jobban felháborította a közvéleményt, a cigányság munkátlansága, bűnözése, és a politikai korrupció.

Az, hogy a Fidesz, a demokráciák történetében példátlan szavazói támogatást nyert, annak köszönhető, hogy a kétharmadában jobb-közép magyar társdalomban nincs más jobb-közép párt, alternatíva. Arról pedig szó sem esik, hogy az MSZP bázisait nem is annyira a Fidesz csapolta meg, mint a Jobbik előretörése.

A Fidesznek segített a világpolitikai helyzet is. A gazdasági liberalizmus a Nyugat egészében súlyos vereséget szenvedett.

Mivel a jelenlegi politikai erőviszonyok fedik a társadalmi elvárást, a népi-nemzeti progressziót, a hatalom bebetonozódását, várhatjuk.