Kopátsy Sándor EE 2010-10-08
A TŐKE ÁRA A TÁRSADAKOTÓL ÉS AZ ÁLLAMTÓL FÜGG
A félreértések elkerülése végett az ár helyett jobb lett volna árszínvonalat érni. A tőke javak ára mindig is jelentősen függött attól, hogy milyen környezetben működik a tőke, de az a különbség nem volt akkora, mint napjainkban. Ezért érthető, hogy a klasszikus közgazdaságtan mellőzte ezt a hatást. Ma már azonban nagyságrendi a különbség.
Elég megnézni a tőzsdei árfolyamokat és kiderül, hogy ugyanaz az erőmű, gyár, bank a gazdagabb államokban többet ér. Egy sor, vállalkozási profil csak a fejlett államban lehet versenyképes. Az ilyeneknek legfeljebb bizonyos feladatit érdemes más országokba telepíteni.
A klasszikus közgazdaságtan sem tagadja, hogy a kereslet és a kínálat viszonya befolyásolja az árakt, de azzal nem foglalkozik, hogy milyen környezet milyen hatással van az árakra. Ez addig nem is okozott nagy problémát, amíg a tőkepiacon csak a tőkések voltak szereplők. A modern társadalomban azonban az állam is fontos tőkepiaci szereplőként lép fel. Ennek a legnyilvánvalóbb formája, amikor az állam eladósodik, és vesz fel hiteleket. Ez azt jelenti, hogy az állam elvonja a lakossági megtakarítások jelentős hányadát azzal, hogy államkötvényeket árul a lakosságnak. Ma már az államadósság nagysága szinte minden fejlett országban megközelíti, sőt meghaladja a nemzeti jövedelem nagyságát. Könnyű belátni, hogy ilyen óriási megtakarítás nem irányul, akár közvetlenül, akár közvetve, a részvénypiaci keresletté. Ha ezt a megtakarítást, vagy akárcsak ennek jelentős hányadát részvényvásárlásra fordítanák, sokkal magasabb árszint alakulna ki.
Ami a társadalmat, a lakosság viselkedését illeti.
Jó száz évvel ez előtt, Max Weber már felismerte, hogy a tőkés társadalom hatékonyabban működik ott, ahol a lakosság viselkedését a puritánizmus jellemzi. Ezt ugyan a közgazdaságtan nem vette, sőt ma sem veszi tudomásul, az élet, a gyakorlat annál inkább. A tudományos és technikai forradalom kibontakozása óta a világgazdaság élvonalába csak a nyugati puritán és a távol-keleti konfuciánus viselkedésű népek kerültek. Azok mára már szinte mind, a nem azokból pedig egy sem. Ezek után a közgazdaságtan minden jóslata hibás, mert ezt a legfontosabb tényezőt figyelmen kívül hagyja.
Ha megvizsgáljuk az egy laksora jutó tőkebeáramlás nagyságát, kiderül, hogy, a bányászattól eltekintve, jelentős magas pozitív egyenleg csak a fejlett országokban van. Márpedig a fejlettek között csak puritán, és konfuciánus népek vannak.
Itt ismét megemlítem, hogy az élvonalba kerülés másik feltétele, a népesség növekedésének leállása is, tőkepiaci okkal is magyarázható. Ha a közgazdaságtan nem államra, hanem lakosra vetítené az újratermelési elvárást, akkor kiderülne, hogy a lakosság növekedése óriási felhalmozási igény támaszt. Ahhoz, hogy az egy lakosra jutó vagyont is újratermeljék, vagyont kell képezni. E vagyonigény nem felhalmozás, hanem újratermelési költség. A közgazdaságtan csak arról feledkezik meg, hogy a lakosság növekedése mind a vagyon, mind a jövedelem növekedését is igényli.
Ami az államot illeti.
De nemcsak az államadósság nagysága emeli a tőzsdei árakat, hanem a befektetés alapú nyugdíjpénztárak is. Azok ugyanis a nálunk felhalmozott járulékokból, jelentős hányadban, részvényt vásárolnak. Ez volt az oka annak, hogy a liberális pénzvilág, élén az IMF-el, hisztérikusan támogatták a magánpénztárak rendszerét. Becslésem szerint, a nyugdíjpénztárak nélkül is lényegesen alacsonyabbak lennének a tőzsdei árak.
Az állam eladósodása viszont forrást von el a tőzsdei befektetésektől. Az adósságtörlesztés ezzel szemben új befektetési forrást hoz létre.
