Kopátsy Sándor PS 2010-07-30
AZ ÖREGKORI GONDOSKODÁS
Ma a Lánchíd rádió hívott fel telefonon, hogy mondjak véleményt az öregkori gondoskodásról. Mivel egy hozzászólás nem alkalmas a vélemény részletes kifejtésére leírom.
Fajunk történelme során az öregkorunkról való gondoskodás a következő nemzedék feladata volt. A szülők öregkorukról elsősorban azzal gondoskodhattak, hogy gyermekeket neveltek fel, akiknek erkölcsi kötelességük volt a már munkaképtelen öregekről való gondoskodás.
A fejlet világban ebből kevés maradt. A jóléti állam ezt a társadalom kötelességének érezte, és állami forrásból fedezték az ellátást. Ez azonban több okból zsákutcának bizonyult. Egyrészt sokkal tovább élünk, többször annyian éljük meg az öregkort, másrészt sokkal kevesebb a gyermek
Aztán a tőkés osztálytársadalom végre rájött, hogy az öregekről való gondoskodást meg kell valahogy oldani. Ötven éve a fejlett világban társadalmi feladat az öregekről való gondoskodás. Ezt úgy képzelték el, hogy a dolgozók, és munkadójuk fizessen nyugdíjjárulékot, amit a tőkések jól forgatnak, és ez legyen az öregekről való gondoskodás pénzügyi fedezete. Ezt a megoldást az össznépi társadalmak is átvették, de egyre inkább szorongatóvá vált. Egyre kevesebben fizetnek járadékot, és egyre többen vannak a nyugdíjasok.
A jelenlegi nyugdíjrendszereknek az általános hibája, hogy a szülőket arra ösztönzi, hogy minél kevesebb gyermeket vállaljanak. Öreg korára jól jár, aki nem a gyermeknevelésre, hanem a keresetének maximalizálásra koncentrál. A szülők, mindenek előtt a diplomás anyák számára nagy anyagi áldozat a gyermekvállalás. Azaz minél több gyermeket vállal, annál kevesebb járulékot fizet, azaz annál kisebb nyugdíjra számíthat.
Márpedig a társdalom jövője elsősorban attól függ mennyi, és főleg milyen gyereket nevelnek fel a szülők. Ez nagyobb társadalmi érdek, mint a nagyobb jövedelmükre való koncentrálás.
A modern társadalom elsődleges érdeke, hogy a szülőket érdekeltté tegye az eredményes gyermeknevelésben. Ennél fontosabb távlati érdeket nem ismerek. Ezért javasoltam, hogy a társadalom, azzal vegyen részt az öregkori ellátásban, hogy a jövedelemarányos nyugdíj rovására, egyre inkább gyermeknevelés arányos ellátás legyen. Ez alatt azt értem, hogy a szülők elsősorban azzal tudják az öreg kori ellátottságukat biztosítani, ha a társadalom számára értékes állampolgárokat nevelnek. Ezek száma és értéke alapján számíthassanak biztos öregkori ellátottságukra. A felnevelt gyermekek értékét az iskolázottságuk alapján kell megállapítani. Ebben nem annyira a gyermekek száma, mint sokkal inkább az iskolázottságuk szerepeljen nagyobb súllyal. Például az általános iskolát sem végzett gyerekek után nincs juttatás. Az alapfokon végzettek szorzója 1. a középfokon végzetteké 2. A felsőfokúaké 3. A diplomásoké 5.
A modern társadalomnak nem annyira több, mint jobb állampolgárra van szüksége.
Azt azért senkinek nem merném megígérni, hogy elég, ha a társadalomra számít. Mindenkinek kötelessége magáról is gondoskodni.
Ennek legjobb formája az olyan szakma, ami öregkorban is folytatatható. Én abban a szerencsés helyzeten vagyok, hogy 88-on túl is kereshetek. A jövőben szinte alig lesz olyan szakma, amit nyugdíjas korban már nem folytatható. A részmunkaidőre is egyre több esély fog kínálkozni. Aztán számos olyan munka is van, ami elég a nyugdíj kiegészítéséhez. A kert, a méhészkedés, a gombászás, a felügyelet.
Fontosnak tartom, hogy minél több öregnek legyen saját kertes háza. A saját ház és kert nemcsak költségmegtakarítást, kiegészítő jövedelmet jelent, hanem egészségesebb, hosszabb életet is. Aki hosszú életre vágyik, az ne azt várja, mikor mehet végre nyugdíjba, pihenni, hanem arra törekedjen, hogy minél később legyen munkaképtelen. Ehhez a legjobb gyógymód, a munkából fakadó sikerélmény.
Felfogásom szerint, a nők azért élnek tovább, mert számukra a nyugdíjas évek is tele vannak feladatokkal. Vezetni kell a háztartást, főzni, takarítani, varrogatni, kézimunkázni, kertészkedni, nagyobb részt vállalni az unokák nevelésében.
Végül az ellen tiltakozom, hogy az öregek gondozását a piacra bízzuk. Az előző liberális kormányzat olyan állami fejlesztési támogatást biztosított az öregek gondozását biztosítók számára, hogy sorra alakultak az öregekből megélni akaró tőkés vállalkozások. Mindent, csak ezt nem.
