Kopátsy Sándor PF 2011-01-16
FOGLALKOZTATÁS
A fejlett társadalmakban, az érvényben lévő foglalkoztatás hatóági és szakszervezeti módszere egyre inkább alkalmatlanná válik. Az, a tőkés osztálytársadalomban alakult ki, ahol a foglalkoztatást a piacra lehetett bízni, mert a társadalom foglalkoztatási érdekét a vállalkozók, és a munkavállalók közötti vita döntötte el. A tőkésosztály érdeke akkor megfelelt a társadalom érdekének, hiszen kevés volt a munkahelyet teremtő tőke, ezért a munkaalkalom is, és több, az igényeltnél jobb minőségű a munkaalkalomra váró munkaerő.
Az állam volt a másik munkaadó. Neki, a maihoz képest, kevés munkaerőre volt szüksége. Az alkalmazottait jól megfizette, mondhatnánk, jól lefizette. Számukra irigylésre méltó munkafeltételeket teremtett.
A tudományos és technikai forradalom azonban egészen más foglalkoztatási stratégiát követel. Egyre kevesebb, de egyre jobb munkaerőre van a vállalkozóknak szükségük. A jelenlegi, és még inkább a jövőbeli feltételek mellett a vállalatok kapacitásbővítéséhez újabb és újabb technikára, és kevés minőségi munkaerőre van szüksége. Ezzel szemben a munkaerőpiacon egyre több olyan munkaerő jelentkezik, ami vállalkozók számára, a fejlett technika működtetésére drága és alkalmatlan.
Jelenleg minden fejlett társadalomban hiány van a szakmák elitjéhez tartozó munkaerőben, és kínálat egyre nagyobb hányadára pedig nincs igény.
A jelenlegi munkaerő piaci szabályozás mellett, magas foglalkozatás csak olyan társadalmakban érhető el, ahol a munkaerő minősége magas. Nem találunk példát arra, hogy nem puritán, illetve nem konfuciánus társadalomban kielégítő lenne a foglalkoztatás. Egyelőre csak olyan társadalmakban valósul meg a magas foglalkoztatás, ahol évezredes, évszázados tradíció a munkaszeretet. Ilyen társadalom azonban csak Északnyugat Európában, és a Távol-Keleten, továbbá a négy olyan volt angol gyarmaton, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon van. Ezek jelentik a társadalmi fejlődés jelenlegi élcsapatát.
Puritánok azonban minden társadalomban élnek. Hol többen, hol kevesebben. Puritánok azok, akik a munkában és a tanulásban szorgalmasak, beosztók, fegyelmezettek. Ezeknek még a gyengébben szereplő társadalmakban sincs gondjuk, mert versengenek értük. Legfeljebb ezek is megszenvedik, hogy a társadalom többsége nem olyan, amilynek ők. Ezért a társadalom puritán tagjainak is érdeke, hogy minél puritánabb legyen a társadalom. A társadalom közös érdeke, hogy minél többen legyenek a puritánok. Ezt a társadalmai érdeket csak akkor lehet jól szolgálni, ha minden munkaképes egyén munkára kényszerül. Ez azonban nem lehet fizikai kényszerrel elérni, mert az élet azt bizonyítja, hogy a rabszolgák soha nem lettek puritánok. Ezért egyetlen megoldás kínálkozik, minden minőségű munkaerő számára munkaalkalmat kell biztosítani.
A fejlett világban egyelőre olyan foglalkoztatási politikai folyik, ami ezzel ellentétes irányban hat. A tények azt bizonyítják, hogy a munkaerőpiac csak az olyan munkaerő számára nyújt munkaalkalmat, akit nem kell jó munkaerővé nevelni, hiszen eleve jó. Az állam feladata olyan munkapiaci szabályozást működtetni, amiben a gyenge minőségű munkaerő iránt is van kereset. Ezt még sehol sem oldották meg.
A MUNKAERŐ HÁROM MÍNŐSÉGI OSZTÁLYA
I. A kiváló minőségű munkaerő. Ez jelenti a puritán társadalmakban a munkaerő többségét. Ilyen társadalmakban azonban kevés van. Az ilyen munkaerőből sehol nem lehet sok, mert ha az országon belül nem volna elég munkaalkalom, csőstől jönne külföldről, illetve az ilyen oda megy, ahova akar, mert mindenütt örömmel fogadják. Ezek fölényben vannak a munkaadójukkal szemben is. Nincs szükségük szakszervezetekre, vagy munkajogi védelemre. Ezekkel szemben a munkaadó van gyenge helyzetben.
Nincs szebb és hasznosabb szülői feladat, ilyenek felnevelésénél. A társadalom azonban ezt a szülői feladatteljesítést nem jutalmazza, még a ráfordításait sem téríti meg, holott ennek nem is annyira a szülők, mint a társadalom lesz a haszonélvezője. Bármennyire nehezen elképzelhető ostobaság, a társadalom azoknak téríti meg a legkevésbé a gyermekneveléssel járó költségeket, akik ezt a leghatékonyabban használják fel.
II. A közepesen megfelelő munkaerő. Ennek a munkaerőnek felel meg a fejlett államokban alkalmazott, a hatóság által szabályozott munkaerőpiac. A puritán társadalmakban ez a nagy többség számára megfelel. Bizonyítja, hogy a foglalkoztatás mértéke magas, 80 százalék körüli, és alacsony a tartós munkanélküliség. A skandináv államokban, és Dél-Koreában, gyakorlatilag ilyen nincsen.
III. A munkaerőpiacon nem igényelt munkaerő. A közgazdaságtudomány még nem jutott el odáig, hogy a tartós, és a félévnél rövidebb munkanélküliség nem összeadható, mivel a tartós munkanélküliség társadalmi hatása egyértelműen negatív, és egyre nagyobb, a rövid munkanélküliség pedig pozitív társadalmi, és gazdasági hatású. A gyenge minőségű munkaerő nagyarányú munkátlansága gyakran etnikumokban, térségekben jelentkezik.
Európában a tartós munkanélküliség nagy többsége, és az abból származó társadalmi kár nagysága elsősorban néhány etnikumon belül jelentkezik. Nyugaton elsősorban az arab, török, Közép-Európában a cigány etnikumot érinti. Keletre, illetve délre haladva, egyre inkább találhatók olyan, főleg kisteleülésekből álló térségek is, ahol sok a gyenge minőségű, nem keresett munkaerő. Ezek az etnikumok és térségek mind a foglalkoztatása, mind az erkölcse katasztrofális. Ezek számára egészen más foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani.
Sajnos, a nyugati társadalmakban a politikai s gazdasági elit még attól is elzárkózik, hogy kiszámítsa, mibe kerül az ilyen munkanélküliség. Pedig sokkal többe, mint amennyibe a bérük kerülne. Számításaim szerint, jelenleg nálunk minden tartós munkanélküli, évente kétmillió forint körüli összegbe kerül. Ez önmagában elviselhetetlen pénzügyi teher, de ennél sokkal nagyobb az általa okozott erkölcsi kár.
A legnagyobb kár abból származik, hogy a tartósan munkanélküliek sok gyereket vállalnak, akiknek a társadalom számára eredményes felnevelése egyelőre reménytelen.
Teendők.
I. El kell készíteni a tartós munkanélküliség felmérését területi, képzettségi, korszerinti, és etnikai bontásban.
II. Módszert kell kialakítani arra, hogyan lehet a tartós munkanélkülieket munkára fogni.
Az utóbbira valamiféle szövetkezeti formát kell kitalálni. Amiben a munkaviszony szövetkezeti, annak üzemágában keletkezik, tehát sem a tartalma, sem a díjazása, sem az elvonása nem szabályozott. Ezek, mint a szövetkezet üzemágai bérmunkát, szolgáltatást végeznek a vállaltoknál, önkormányzatoknál. A korábbi termelőszövetkezetek üzemági formáját kellene a mai viszonyokra átültetni.
