Kopátsy Sándor PH 2010-11-15
A NOBEL BIZOTTSÁG ELTÉVEDT
Nem új jelenség, hogy a Nobel díjakat odaítélő bizottság színvonala nem éri el az odaítélt díj rangját. A tudományos díjak odaítélésében még viszonylag jól szerepelnek. Az irodalmiakban már lényegesen kevésbé. A Béke díjak esetében pedig elszomorítóan. Ezen a téren a katolikus egyház szentté avatásának a gyakorlatát követik.
Róma szentjei között nagyon kevés, akinek történelmi érdeme volt a kereszténység előre vitelében, modernizációjában. A többségük, különösen az utóbbi kétszáz évben, nem azért kapta a legnagyobb kitüntetést, mert nagy tetteket hajtott végre, hanem azért, mert bűntelen volt, nem tett semmi rosszat. Ebben is követi teológiai tévedését, a jó tettet kevésbé értékeli, mint a rossz tettek elkerülését. Nem veszi tudomásul, hogy az emberiség legnagyobbjai nem a bűntelenségükkel, hanem a tetteikkel tűntek ki.
A Nobel Bizottság a Béke díjat azoknak adja, akik a legbékésebbek voltak, és nem azoknak, akiknek legtöbbet köszönhetünk azért, hogy hatvan éve nem volt a fejlett világban háború. Ezek sokkal inkább a tudomány nagyjai, mint a jámbor békeharcosok. Éppen a díj alapítója Nobel a legjobb példa arra, hogy egy korábbinál sokkal tökéletesebb robbanóanyag kitalálásának köszönhette óriási vagyonát. A dinamitról ugyan nem lehet elmondani, hogy a béke eszköze, de azt igen, hogy sokkal hatékonyabbá tette a bányászatot, gazdagabbá nemcsak magát, hanem ezerszer többel az emberiséget. Ezzel kiérdemelte volna a maga számára is a Nobel díjat.
A Béke díj legutóbbi kitüntetettje ütötte ki nálam a biztosítékot. A Nobel Bizottság úgy találta, hogy a világbékéért egy kínai ellenzéki politikust kell kitűntetni. Abban ugyan nem kételkedem, hogy a kitüntetett kínai nem jót akart, és akar, de azt tudom, hogy alapvetően hibás célért harcol, és az utókor nem fogja emelgetni.
