Kopátsy Sándor PG 2010-10-13
NÉHÁNY GONDOLAT A VALUTÁK ÁRFOLYAMÁRÓL
Az Egyesült Államok a Kínával szembeni külkereskedelmi deficitet a kínai valuta alulértékelésével magyarázza. Általános emberi tulajdonság, hogy aki hibázik, mindig talál magyarázatot arra, hogy nem is ő volt a hibás.
A nagy kínai, általában kelet-ázsiai külkereskedelmi deficitnek csak kis hányada származik abból, hogy a yuan alul van értékelve. Nagyságrenddel fontosabb ok, hogy az Egyesült Államok, és annak a lakossága, húsz éve, túlköltekezik, a megtakarítási rátájuk negatív. Ezt a bűnét azzal tette tartósan elviselhetővé, hogy egyrészt az állampapírokat a takarékos kelet-ázsiaiak, az utóbbi években egyre inkább a kínaiak buzgón felvásárolták, a külföldi befektetők pedig vásárolták a dollárt.
A Kínával szembeni külkereskedelmi hiány két okból nőtt.
A TÖMEGTERMELÉS MUNKAERŐIGÉNYE.
Kína példátlan gyors fejlődése elérte azt a szintet, ami lehetővé tette, hogy minden tömegárut óriási komparatív előnnyel vihetett a piacokra. Ez az előny abból fakadt, hogy a kínai munkaerő nemcsak nagyon olcsó, hanem erre a célra kiváló. Nagyságrenddel olcsóbb, és jelentősen jobb az amerikainál. A jelenlegi világkereskedelem egyik nagy változását hozta, hogy a Nyugat fejlett országaiban a futószalagok mellé már nem hajlandó elmenni az elkényelmesedett munkaerő, aki pedig elmegy, annak a minősége nem felel meg. A munkaügyesek sem vették tudomásul, hogy a modern technika a futószalag mellett munka, egyre kevesebb szakértelmet, de egye nagyobb fegyelmet, követel meg.
Ezzel szemben a fejlett nyugati társadalmakban a szakértelem és a munka státuszával szembeni igény, egyre nő, a munkafegyelem pedig, a munkaerő alsó negyedében, egyre romlik. A tömegtermelés hatékonysága azonban egyre jobban függ a fegyelemtől. Minél több munkamozzanatra bomlik a termelés, annál nagyobb kárt okoz egyetlen munkás hanyagsága a szalag mellett. Általánosítható, hogy a jelenkori tömegtermelés egyre kevesebb szaktudást, és egyre nagyobb fegyelmet igényel. Ehhez a már gazdag nyugati társadalmak nem képesek megoldani, erre csak a távol-keleti munkaerő alkalmas. Az is csak egyelőre, mert egyre képzettebb, és igényesebb lesz. De akkor is sokkal jobban meg fog felelni a tömegáruk termeléséhez, mint a nyugati. Tekintve, hogy ilyen munkaerő a Távol-Keleten sok százmillió van, sokkal több, mint amennyit a világgazdaság igényelni fog.
Azzal számolni kell, hogy a tömegtermékek iránti igényt a jövőben egyre inkább a Távol-Kelet fogja kielégíteni.
A KOMPARATÍV ELŐNYÖKRÓL NEM LEHET LEMONDANI
Még nem találkoztam olyan elemzéssel, amelyik kimutatta a Távol-Kelettel való külkereskedelem, munkamegosztás előnyeit. Pedig azok óriásiak, még akkor is, ha a fogadó országok külkereskedelmi mérlegét rontják.
Becslésem szerint, az Egyesült Államokban, az elmúlt húsz év során évi 2-3 százalékkal nagyobb lett volna az infláció, ha a tömegárukat otthon állták elő. Az is igaz, hogy a munkaerő alsó minőségi ötödében kisebb lenne a munkanélküliség, de ennek ellenére, jelentősen kisebb az egy lakosra jutó jövedelem.
Nehezen érthető, hogy a Nyugat nem számol azzal, hogy milyen előnyök származnak a Távol-Kelet fellendüléséből. Ennél csak az meglepőbb, hogy a közgazdaságtan sem hangsúlyozza a Távol-Kelet példátlan fejlődésének világtörténelmi jelentőségét, és fel sem veti, hogy ez a csoda minek köszönhetően következett be. Nagyon érdekes volna végiggondolni, milyen lenne a jelenkor, ha közel kétmilliárd ember nem ébred fel.
A második világháború után, a tudományos és technikai forradalom hatására a társadalmak, államok közötti érdekellentét érdekközösséggé vált.
- Az osztálytársadalmak előtti korban gyakorlatilag nem volt makro-szintű érdekellentét.
- Az osztálytársadalmakon belül, és egymás között az egymás rovására szerezhető érdek volt általános. Ezért folytak az osztályok és a társadalom makro-egységei között a háborúk.
- A jelenkor fejlett társadalmai között érdekközösség jött létre. Az egymással szembeni erőszak mindkét fél érdekét sérti. A világgazdaság fejlődésének motorja a világméretű munkamegosztás, ami mindkét fél számára nyereséget biztosító játéknak tekinthető.
Visszatérve a kínai valuta árfolyamára. Az azért van viszonylag felértékelődve, mert a Távol-Kelet, mindenek előtt annak legnagyobb állama óriási komparatív előnyt szerzett azzal, hogy lelassította a népszaporulatát, és ennek köszönhetően felgyorsította fejlődését. Ha nem volna óriási komparatív előnye a tömegáruk területén, nem volna azok exportja ilyen kedvező. A yuan azért tűnik felértékeltnek, mert Kína pénze óriási komparatív előnyt élvez a tömegáruk piacán.
