Kopátsy Sándor EE 2010-10-11
ILLUSZTRÁIÓ AZ ELTÉVEDT KÖZGAZDASÁGTANHOZ
A napokban sikerült megfejteni, hogy miért képtelen a közgazdaságtan a nemzetközi összehasonlításra. Mert az ország csak akkor jó vetítési alap, ha a lakosság száma nem változik. A jó vetítési alap az egy lakos.
A The Economist mai száma vezércikkben elemzi a világgazdaság helyzetét. A közgazdaságtan gyakorlatához híven a gazdasági növekedést nem korrigálja a népesség változással. Ebből fakadóan nagy ostobaságokat mond.
Ezt kezdi azzal, hogy a világgazdaságtól elvárható növekedési ráta évi 4 százalék. Ez a növekedési ráta azonban a világ népességének jelenlegi növekedése mellett legalább 7.5 százalék volna, mert a népesség még mindig évi másfél százalékkal nő. A másfél százalékos növekedés azt jelenti, hogy a jövedelem szinten tartásához másfél százalékos növekedés kell. Ehhez járul még az, hogy az egy lakosra jutó vagyon szinten tartásához további 6 százalékos növekedés szükséges. A társadalom működtetése ugyanis olyan vagyont igényel, aminek az értéke a nemzeti jövedelem mintegy négyszerese. Hiszen a többlet lakosság a szükséges többlet vagyon nélkül szegényedik. De még ez is alulbecslés, mivel a természeti erőforrásokat ritka esetben lehet ilyen mértékben bővíteni. A természeti környezet túlzott terhelése ugyanis egyre költségesebb, nagyobb kárt okozó.
Ha a közgazdászok számolnának azzal is, hogy nemcsak a jövedelmet, a vagyont is biztosítani kell a növekedő lakosság számára, kiderülne, hogy minden okoskodásuk butasággá válik. Minden tapasztalat azt bizonyítja, hogy tartósan még az egy százalékos népességnövekedés sem tartható.
A vezércikk írójának csak azt kellett volna végiggondolni, hogy mi lenne, ha az emberiség létszáma száz, majd ezer évig évi másfél százalékkal szaporodna. Állva sem férnénk el.
Ismereteim szerint, az ötven éve nincs rá példa, hogy egy százaléknál nagyobb népszaporulat mellett, növekedett volna. Az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon csak a puritán Nyugaton, és a konfuciánus Távol-Keleten nőtt. Vagyis ott, ahol nincs, vagy lassú a népszaporulat. Az emberiség háromötöde pedig szegényedik annak ellenére, hogy ott is nő a nemzeti jövedelem, de nem tart lépést a lakosság növekedéséből fakadó igénnyel.
Ez az írás azon kesereg, hogy stagnáló, illetve csökkenő népesség esetén elöregedik a társadalom, egyre kevesebb munkaképesnek kell eltartani egyre több öreget. Ez ugyan igaz, de a népesség stagnálásából, és csökkenéséből sokkal több előny származik, mint hátrány.
Csak néhány előnyt említek.
a. Sokkal kisebb a vagyonképzési igény. Ezazt jelenti, hogy nem kell munkahelyet, infrastruktúrát teremteni. Márpedig ez az egy laksora jutó jövedelem négyszerese.
b. Kisebb a felnevelési költség. Az ugyanigaz, hogy nő az öregek aránya, de azt is illene figyelembe venni, hogy kevesebb fiatalt kell felnevelni.
c. Az öregkorú lakosság eltartása sokkal inkább a dolgozók munkájának hatékonyságától, képzettségétől, mint a létszámától függ. A demográfusok hibája, hogy a munkaerőt darabban, nem minőségében mérik.
Az írás azt állapítja meg, hogy a világgazdaság egyre inkább a fejlődők javára rendeződik át.
Az ostobaság ott kezdődik, hogy a lemaradókat fejlődőknek hívják. Harminc éve a világon a „fejlődők” között csak Kína, és néhány szomszédja fejlődik úgy hogy nő a lakosság életszínvonala, és a vagyona. Minden más fejlődő visszafejlődik, csökken az egy lakosra jutó fogyasztás és vagyon. A jövő siker országainak tekintik Indiát, Oroszországot, Brazíliát és Törökországot. Közöttük csak Oroszországban nem csökken a jövedelem és a vagyon, de csak azért, mert egyrészt fogy a lakosság, másrészt óriási bányajáradékot élvez az ország. A jövője azonban ennek is reménytelen. A másik három szegényedik, mert gyorsan nő a lakosság, és a négy ország mindegyikében a lakosság eleve alkalmatlan a felzárkózásra. Mind az indiaiak, mind az oroszok, mind a brazilok, mind a törökök viselkedése, életvitele eleve alkalmatlan.
- India lakossága dél-ázsiai módon él. Ennyire sem vinné, ha az értelmisége nem volna angol nyelvű és magasan képzett. Ők nem kínaiak.
- Oroszország népe is úgy élne, mint az ukránok és a fehéroroszok, ha nem volna óriási bevétele az olaj és földgáz exportjából. A közgazdaságtan még mindig nem jutott el odáig, hogy a bányajáradékból, nem a munkából fakadó gazdagság nem jelenet társadalmi fejlődést, sőt, elbutít.
- Brazília is óriásimezőgazdasági és bányászati adottságaiból ugyan gazdagodik, de a lakossága eleve alkalmatlan, akárcsak a többi latin-amerikai országé. Nem is fog kiemelkedni közülük.
- Törökország lakossága robbanásszerűen nő, és kultúrája közel-keletiekénél alig alkalmasabb. A lakossága, a kivándorlás ellenére negyven év alatt majdnem háromszorosára nőtt. Aki a jövőjükre épít, nézze meg, hogy mire mennek Németországban, ahol minden adottság megvolna.
Az írás további, tucatnyi olyan állítást tartalmaz, aminek sokkal inkább igaz az ellenkezője.
Nekem ennyi is elég, hogy igazamban megerősödjek.
