Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor                  PH                  2010-08-14

 

 

Magam is botránkoztam, amikor Orbán Viktor a Tusnád-fürdőn kijelentette, hogy a baloldal mindig a nemzetre tört. Az én értékelésem szerint, az elmúlt száz év során a baloldal mindig jobban vizsgázott, mint a jobboldal.

Az is igaz, hogy a magát baloldalnak minősítő MSZP soha nem volt baloldal, az SZDSZ még kevésbé. A katasztrofális bukásuk óta pedig, igazolják Orbán állítását. Jelenleg a szoclib politikai elit ugyan Orbánt célozza, de a nemzetre tör.

Féléve még egyetlen sort sem olvastam az ellenzéktől, hogy mit akar, miben akar együttműködni, csak azon háborog, hogy a legutóbbi választás megtörte azt, amit az Antall-Tölgyessy Paktum úgy kitalált, hogy ne fordulhasson elő a kétharmados többség. Ahhoz ugyanis az kell, hogy egyelten párt nyerje meg a 176 választási körzet 98 százalékát. Erről a tényről azonban mélyen hallgatnak az elkövetők, és azok politikai örökösei. Márpedig nem ismerek olyan demokráciát, ahol ilyen többség valaha létrejött volna. Tehát joggal bízott abban a szoclib koalíció, hogy hazánkban soha nem jöhet létre egyetlen párt kétharmados többsége.

Szegény Horn Gyula azzal adta el az SZDSZ-el kötött koalíciót, hogy alkotmánymódosító hatalma legyen. A koalíciója ugyan kétharmados többséget jelentett, de két párt kétharmados többsége nem jelent választói törvényt módosítani képes hatalmat, mert a kisebbik párt számára öngyilkosság a kisebb listás részesdés elfogadása. Nem is merült fel a kormán négy élve alatt ilyen irányú elképzelés. Azt a kormányt is az jellemezte, hogy a gazdaságpolitikát az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya uralja. A liberális öncélúság bajnoka Bokros Lajos lett a pénzügyminiszter. Amikor kiderült, hogy a magyar társadalom óriási többsége elutasítja az egyoldalú pénzügyi szemléletet, és Bokrost le kellett váltani, helyébe az MSZP liberális szárnyának bajnokát, Békesi Lászlót ültették. Ez már elég volt arra, hogy az előző választáson a körzetek 85 százalékában győztes MSZP csak a körzetek harmadát nyerje meg, és az előző választáson egyetlen körzetben sem nyerő Fidesz 105 körzetben nyerjen, és a 12 körzetben nyerő kisgazdákkal, helyesebben Torgyán Józseffel, kormányt tudjon alakítani.

Most, amikor összeomlott az Antall-Tölgyessy Paktum, és megtörtént az alkotói által jól kitalált lehetetlen, a Fidesz megszerezte a kétharmados parlamenti többséget, hangos riasztásba fogtak a bukott, illetve letűnt párt illetékesei.

Ugyanezeket az urakat nem zavarta, mikor leült két párt vezetője, és megállapodtak egymás között, hogy ki legyen a köztársaság elnöke, és azt ne a nép, hanem ők ketten válasszák. Ezen a politikai abszurditáson az sem változtat, hogy e két úr a rendszerváltás óta legjobb köztársasági elnököt választotta. Most, azt tartják a legnagyobb problémának, hogy a köztársasági elnököt a parlament, és nem a nép választotta. Két politikus, ha összedugja a fejét, megválaszthatja a neki tetsző köztársasági elnököt, méghozzá úgy, hogy előre aláírják, hogy kettejük közül, melyik párt jelöl, és a másik azt támogatni fogja. Ez százszor antidemokratikusabb volt, mint a jelenlegi választás, amikor a választáshoz szükséges kétharmados többséggel rendelkező párt elnöke jelöli ki a megválasztandó elnököt.

Most nem azon kell vitatkozni, hogy melyik köztársasági elnök a jobb, hanem melyik a demokrácia elvének jobban megfelelő módszer.

Ahogy az is egyéni ízlés kérdése, hogy Szili Katalin vagy Sólyom László lett volna jobb. Az minden esetre Gyurcsány bűne, hogy pártelnök létére a számára nem szimpatikus elvtársát, hanem a kisebbik párt jelöltjét támogatta. Ez milyen elnökválasztás volt? A jelenlegi elnökválasztást bírálják, nem gondolnak arra, ők az előzőt hogyan választották. Akkor Gyurcsányt csak egy dolog érdekelte, hogy ne a saját pártjának legnépszerűbb tagja legyen az elnök. Orbán számára pedig az volt a fontos, hogy sorai közül olyant válasszon, akivel nem lesz vitája.

A megroppant, erejét veszett ellenzéknek nem az a nagy hibája, sőt bűne, hogy kötekedik, nem sokat avar, mert erejük viszont nincsen. Az ellenzék bűne az, hogy ebben nem zavarja, hogy a magyar társadalom nagy többségének, az országának is árt vele.

Jó példa erre, hogy Kósa, és Szíjgyártó szerencsétlen nyilatkozatára meg sem várták annak a negatív hatását, az iszonyú következményeit harsogták, és harsogják még ma is. Az sem zavarja őket, hogy nem is következett be az általuk bejósolt iszonyú hatás. Nem volt annyi eszük, illetve annyi lelkiismeretük, hogy az ilyen pánikkeltés csak arra jó, hogy az országot ért kárt fokozzák. Ez a kártételük azonban semmit nem hatott a belső politikai erőviszonyokra, hiszen nem érintette a Fidesz kétharmados hatalmát. A hiba hisztériává nagyítása a nemzet lenyúlása volt.

Még jellemzőbb az IMF küldöttségével való bánásmód felhangosítása. Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy ki, milyen modorban tárgyaljon az őt lekezelő küldöttséggel, ez ízlés, és a hatalmi helyzet dolga.

Ami a hatalmi helyzetet illeti. Szegény Bajnainak, nem lehetett az alázatosságon kívül másmódszert választani, mivel kiszolgáltatott helyzetben volt. A másik fél tudta, hogy csak hónapjai vannak hátra, és jön utána az Orbán Viktor által vezetett Fidesz, akinek a feltételeket teljesíteni kell. Most azonban egészen más a helyzet. A Fidesz kétharmados többséget élvez, négy évre megingathatatlan hatalma van, de reális azzal számolni, hogy még egy vagy két ciklusra be fogja magát betonozni. Ráadásul Orbán az EU elvárásait is elvállalta a tervezett költségvetési hiány vállalásával. Ráadásul, a feltételezésem sem alaptalan, hogy az IMF nem magas rangú küldöttségét a megbukott ellenzék készítette fel. Ehhez hozzáteszem, hogy jelenleg nem akkora z IMF súlya, mint három éve még volt. A pénzügyek minden más felett helyezését egyre többen vonják kétsége. Ahogy ez utólag, a várhatónál sokkal jobban ki is derült.

De nem is arról akarok az ellenzékkel vitába szállni, hogy mi lett volna az ideális modor, hanem azon háborgok, hogy az ország érdekét felrúgó bukott politikusok minden alkalmat kihasználnak a kormány lejáratására. Az őket nem érdekli, hogy mennyit ártanak az ország érdekének. Számukra nincs más szempont, mint a kormánynak való károkozás, az elkövetett vélt, vagy tényleges hibák feltrombitálása. Az ország érdekének semmibe vételét még megbocsátom, ha segítséget jelent számukra abban, hogy újra labdába rúghassanak. De mivel erre semmi reményük nincs, szerepük az a lenyúlás, amit Orbán Viktor Tusnád-fürdőn indoktalanul általánosított.