Kopátsy Sándor EP 2010-05-30
A LEGERŐSEBB AKARATA ÉRVÉNYESÜLJÖN
A fajok fejlődésének a legáltalánosabb törvénye, hogy az erősebb, az életképesebb győz. Darwin e zseniális felismerése nem vitatható. Ennek ellenére az eresztény erkölcs a gyengék támogatását tarja követendőnek.
Az erősebbek győzelme még akkor is általánosan érvényesül, amikor az erősebb főleg fizikai képessége alapján mérődik. Százszor inkább igaz ez jelenkori fejlett társadalmakban, ahol az egyedek társadalmi értéke elsősorban szellemi vagyonuk arányában differenciálódik. Az emberek fizikai erejében való szóródás nagyon kicsi, a nagy többség esetében néhányszor tíz százalék. Ezzel szemben a fizikumunknál sokszorta fejlett agyunk képessége ennek tízszeresénél is jobban differenciált. Ezért a múltban még megengedhető volt, hogy az elvárás, a társadalom támogassa a gyengéket. Ez az elvárás azért sem okozott nagy problémát, mivel a gyakorlat keményen az erősek oldalán állt.
A kiket támogasson a társadalom? Ez a kérdés minket most a politikai hatalom megosztása szempontjából érdekel.
Miért nem jó az a demokrácia, amiben a többség akaratával szemben, a kisebbek összefoghatnak?
Mert hamis érdeket fejez ki minden olyan kompromisszum, amit a gyengébbeknek a legerősebb ellen való összefogása hoz létre. Az ilyen esetben a társadalmi érdek sérül. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a legerősebbnek tökéletesen igaza van, hanem azt, hogy ennek a legerősebb akaratérvényesítése a legkisebb rossz. Ez akkor is igaz, az ellenfelei együttesen erősebbek.
A biológusokat kellene megkérdezni. Ismernek-e olyan falkát, amiben nem a legerősebb a vezető, nem annak az akarata érvényesül?
A legtöbb esetben a két legerősebb párharca dönti el, ki a vezető, és ennek a közösség minden tagja aláveti magát. Nem tudok olyan falkáról, ahol a vezetésre áhítozók összefognak a legerősebb ellen. Annak mindig csak egyetlen kihívója lehet.
Ha megnézzük, hogyan kezelik a bukott pártok a győztes Fideszt, azon a falkaállatok is nevetnének.
A bukottak legfőbb panasza, hogy túl erős lesz a győztes, hiszen csak a szavazatok 52 százalékával győzött. Azt nem teszik hozzá, hogy a többiek milyen erőtleneknek bizonyultak hozzá képest. A legerősebb is csak két körzetben nyert az 176-ból. A másik kettő semmit. Az oroszlánok csapatában, ekkora fölény mellett, nem is akadna kihívó.
Az 52 százalék hangoztatása több szempontból ostobaság. Elsősorban az 52 százalék nagyon sok, ha azt nézzük, hogy mennyi százalékot képvisel a három talpon maradt ellenzék. 45 százalékot. De ezek messzebb vannak egymástól, mint a kétharmados többség birtokába került Fidesztől. Akinek esze van, az tudja, hogy az ilyen poláris politikai ellenzéket nem szabad összeadni, hiszen azok politikai iránya ellentétes.
Mindez nem azt jelenti, hogy a legerősebb tökéletesen kifejezi a társadalom érdekét, csak az, hogy ehhez az van a legközelebb, közelebb, mint a kisebbek koalíciója. Minden politikai koalíció, szövetség csak olyan erős, amennyire közösek a céljaik. A jelenlegi három ellenzéki pártnak kevesebb az egymással közös céljuk, mint amennyi a Fidesszel volna. A társadalmi érdeket sérti, ha legerősebb megbuktatására olyanoknak is össze lehet fogni, akiknek az egyetlen közös céljuk a legnagyobb megbuktatása.
A demokráciának nem előnye, hanem gyengéje, ha a kisebbek összefoghatnak a nagyobb ellenében. Ezt az a demokrácia azzal igyekszik csökkenteni, hogy csak a választókerületekben győztes mindent visz, a veszteseknek semmi nem marad. A győztes viszont mindent visz. Ez ellen ne legyen harc. Az egyetlen biztosíték, hogy az elnyert hatalom csak négy évig tart. Ha azt látják a választók, hogy s hatalom nem jól szolgálta az érdeküket, és másik pártot tartanak jobbnak, akkor az kerüljön hatalomra.
Az még megengedhető, hogy az alkotmány néhány alapvető döntés esetében nem elégszik meg az egyszerű többséggel, hanem annál magasabb támogatást kíván. Ez esetben is hibás az olyan megkötés, ami a kétharmad támogatását kíván. A tartózkodók szavazata ne számítson szavazatnak. Az igen, és a nem szavazatok aránya legyen kétharmados. Ez a jelen esetben az jelenti, hogy nem az igen szavazatok kétharmadát, hanem csak az ellenszavazatok kétszeresét kell elérni. Márpedig ez nagy könnyítés. Ne az legyen a fontos, hogy mennyien szavaznak meg egy kiemelt jelentőségű törvényt, hanem az, hogy mekkora az ellenzéke. Ez azért nagyon jelentős különbség, mert az ellenzék általában a többség két oldalán van.
A listás szavazatokat törlő választási törvényen kívül, nehezen tudok elképzelni olyan törvényt, amit a jelenlegi, három ellenzéki párt, egységesen elutasít.
A jelenlegi parlamentben azért erősebb a kétharmadnál a Fidesz, mert az ellenzéke szinte soha nem lesz egyharmados.
