Kopátsy Sándor PP 2010-05-22
VÁLASZ BÉKESI LÁSZLÓNAK
A Népszabadság hétvégi mellékletében, (2010. május 22.) Békesi László írta a vezércikket. Sajnos, nem véletlen, mert ez az újság annál inkább utat téveszt, minél világosabban jelentkezik, hogy az ország nem akar az általa javasolt úton járni.
A legjobban foglalkoztatott külső publicistája. Bauer Tamás, a bal-liberális gazdaságfilozófia legrangosabb képviselője. A Népszabadság szerkesztői nem látják be, hogy nemcsak Bauer, hanem a pártja is megsemmisült, az ő véleménye tízszer annyi olvasót irritál, mint amennyit befolyásol. Neki ugyan a maga szempontjából igaza van, csak azt az igazságot nem lehet elfogadtatni.
Békesit és Bauert becsülöm, mert bukottan is következetesek.
Ugyanebben a hétvégi számban Debreczeni Józsefnek, akit ugyan nem tartok következetesnek, Gyurcsány Ferencet méltató cikke is bő helyet kapott.
Nem kell sokat várni, hogy a legjobb, legnagyobb példányszámú napilapunkat előbb az olvasótábora, majd a tulajdonosa hagyja cserbe.
Békesi László az MSZP liberális szárnyának prominens képviselője, aki a Horn kormányban lépett Bokros Lajos nyomdokaiba. Ő nem tanult az 1998-as választásból, amiben a négy éve 149 körzetben győztes pártja elvesztette ezek közel kétharmadát, és kormányra juttatta a Fideszt.
Itt kell előre bocsátanom, hogy nálunk elfogadott gyakorlat, hogy a bukott politikusnak igaza lehet. Ez magyarra elfordítva, rendszerint a kommunikáció szakértői szerint, mindig a nép téved. Márpedig ebben az esetben értelmetlen rendszer volna a demokrácia. Én azonban azt vallom, hogy a demokrácia azért a legjobb rendszer, mert végső soron mindig a népnek van igaza. Ugyan ez sem jelenti azt, hogy a nép mindig megtalálja a helyes utat, csak azt, hogy nemcsak téved, de kártékony is az olyan politikus, aki olyant javasol a népnek, amit az elutasít. Az ilyen politikus, legyen bármilyen okos, többet árt, mint használ.
Álláspontom bizonyítására éppen a magyar liberalizmus Kiegyezés utáni gyakorlata a legjobb példa. Ezek az urak és elvtársak helyesen ismerték fel, hogy a nemesi, illetve az úri középosztályos magyar társadalom ugyan nagyon hiányos a liberalizmusban, de azt tényként kell elfogadni. A liberálisok ezt a hiányosságunkat olyan lendületesen akarták pótolni, hogy attól a magyar társadalom liberalizmus ellenes lett. Még annyi liberális politikát sem fogadott el, amennyit a liberálisok nélkül elfogadott volna.
A bolsevik évtizedekben mi építettük a legliberálisabb bolsevik rendszert. A betegesen polgárosodás ellenes sztálini rendszerben a hatalom számára a liberalizmus szitokszó volt. Ekkor a magyar zsidóság, mint a magyar liberalizmus szinte egyetlen társadalmi alapja, olyan mértékkel liberalizált, ami őket a magyar közvéleményben népszerűvé tette. Az a megtűrt, még megengedett liberalizáció olyan szimpatikus volt a magyar társadalom számára, hogy az első demokratikus választáson nálunk ért el a legnagyobb parlamenti súlyt Európában az SZDSZ. Ráadásul akkor még volt egy másik liberális párt is, a Fidesz.
AZ 1968-as gazdasági reformnak már nem az agrárpolitikus Nagy Imre, hanem a szociáldemokrata Nyers volt a vezénylője. Az előbbi csapatát a falupolitikusokból, agrárszakemberekből álló népiek, az utóbbinak pedig a döntően zsidó liberálisok adták. Ez volt a történelmünkben az egyetlen időszak, amikor az urbánusok és népiek összefogtak. Az érdem, elsősorban Aczél Györgyé volt.
A rendszerváltás előkészítésében, és a beindulásban még két liberális párt volt, a sokkal erősebb és döntően urbánus SZDSZ, és a sokkal kisebb támogatást évező, inkább népi-nemzeti Fidesz. A két liberális párt adta a képviselők 30 százalékát.
Mi lett a soruk?
Az erős urbánus SZDSZ húsz év után eltűnt, pedig helyezkedett, de a liberalizmusához keményen ragaszkodott.Előbbaz MDF-ből az úri középosztály konzervatív pártját formáló Antall Józseffel kötött paktumot, és vele akart nagykoalíciót, majd az MDF katasztrofális veresége után, a nagy fölénnyel nyerő MSZP-el lépett koalícióra, és ehhez ragaszkodott a bukásáig. A nála sokkal erősebb MSZP-t olyan sikerrel irányította a liberális irányba, hogy 2010-ben már a 176 választási körzetből csak kettőt tudott megnyerni, maga pedig már el sem indulhatott.
Az SZDSZ megszűnését sem követte a liberálisok önvizsgálata. Pedig a Fidesz elseprő választási győzelme nem kis részben az ő hibáikkal magyarázható. De nemcsak az SZDSZ vezetői nem keresték bukásuk okát, hanem az MSZP liberális szárnyának nagyjai sem, holott a végzetes bukásukban nekik is fontos szerepük volt. Ők fogadták 1994-ben, örömmel az abszolút többséget nyerő MSZP koalíciós ajánlatát, ők voltak a liberális politika legbefolyásosabb hirdetői, végül ők hozták a kormány, majd a párt élére Gyurcsány Ferencet.
A gyenge Fidesz pedig tudomásul vette, hogy a magyar társadalom, döntően közép-jobb felfogású, viszonylag konzervatív, vallásos és erősen nemzeti. Aki a nép élére akar állni, annak ehhez kell igazodni. A magyar társadalomhoz igazodó Fidesz, ami az első két választáson csak egy, illetve annyi körzetben sem szerzett mandátumot, 2010-ben már a körzetek 98 százalékában nyert.
Békesi Lászlót joggal tekinthetjük az MSZP elsőszámú olyan politikusának, aki megmaradt annak a bal-liberálisnak, aki a pártja megalakulása óta volt. Nem véletlen, hogy a bukott baloldal két országos lapja, pár napon belül, vezető helyen az ő véleményét közli.
Békesi annak a közgazdasági iskolának a rendületlen híve, ami azt vallja, hogy első a pénzügyi egyensúly, és csak az hozhat egészséges gazdasági, végül társadalmi fejlődést. Ezzel szemben a Fidesztől azt várom, hogy ennek az ellenkezőjét érvényesítse, az első a társadalmi egyensúly, és csak arra épülhet a pénzügyi.
A választás azt igazolja, hogy a választók elsősorban a társadalom egészségének megromlása miatt aggódnak.
- A többség a katasztrofális alulfoglalkoztatást akarja megszűntetni, mert ebben látja az okát annak, hogy kevesen adóznak, és abból sok munkátlant kell eltartani. Nem a közigazgatás, nem az egészségügy elviselhetetlenül drága, hanem a másfélmillió munkaképes ember és családjának eltartása, azok munkátlansága. Az első, és legsürgősebb feladat a munkahelyteremtés.
- A kisemberek vagyonbiztonságának összeomlását,és a szélsőjobb megerősödését a liberális politika hozta a nyakunkra, azzal, hogy a munkanélküli ellátást biztosította azoknak is, akik ezzel visszaélnek. A magyar cigányságnak munkát, nem pedig a munkanélküli ellátás biztonságát kell adni.
- A politikai elit korrupciójában a bal-liberálisok jártak az élen. A szavazás nemcsak a Fidesz céljai mellett, hanem a bal-liberális kormányzat ellen szólt. A Fidesznek még programot sem kellett hirdetni, elég volt tudni, hogy le akarja váltani azokat, akik eddig uralkodtak.
Visszatérve Békesi ajánlásaira.
Lényegében azt tanácsolja, hogy a Fidesz kormány azt tegye, amibe ők belebuktak. Ez jó tanács attól, aki azt akarja, hogy bukjon meg a Fidesz is. Békesi javaslatait előtte már elmondta Gyurcsány Ferenc, és csapata. Meg is lett a következménye.
Békesinek abban igaza van, hogy a közigazgatásban, az egészségügyben és az oktatásban is bőven van javítani való. De nem a létszámcsökkentés, hanem a munkájuk minőségének javítása a feladat. Ezek a szektorok fő baja nem az, hogy drágák, hanem sokkal inkább az, hogy rossz a hatékonyságuk. Végre meg kellene szívlelni a rendszerváltás legnagyobb tanulságát. Nem szabad elépíteni olyan munkaerőt, akinek nem tudunk munkát adni. A liberálisok a rendszerváltás során leépítettek másfélmillió munkahelyet, de újat, egyet sem teremtettek számukra. Ma ugyan annyian dolgoznak, mint tizenöt évvel korábban. A liberálisok által leépítettek munka nélkül maradtak, szakmailag, erkölcsileg leépültek, és a társadalom eltartására szorulnak. Békesi, és társai most azt akarják, hogy karcsúsítsuk a közigazgatást, az oktatást, az egészségügyet, de fel sem vetik, hogy mi lesz a leépítettek sorsa. Én is örülnék, ha kevesebben is el tudnák látni e feladatokat, de csak akkor, ha a leépítetteket új munkahely várja.
A társadalom ellenségének tartok minden olyan politikust, aki akkor is leépít, ha az érintettekre nem vár új, hatékonyabb munkahely. A hazai liberális erők a rendszerváltás során másfélmillió embert kitaszítottak az örökös munkátlanságba, és most ők csodálkoznak hogy végre, őket is elbocsátják, leépítik.
Elnézést, hogy a fentiek után nem térek ki Békesi takarékossági javaslatainak részletes cáfolatára.
