Kopátsy Sándor PP 2010-02-18
EZERÉVES TÖRTÉNELMÜNK LEGNAGYOBB BŰNTETTE
Az más többször kifejtettem, hogy a magyar zsidóság üldözése, jelentős hányaduk elpusztítása, a maradékból nagy hányad kitelepülése ezer éves történelmünk legnagyobb vesztesége volt.
Azt nem is boncoltam, hogy a zsidóüldözésért kiket, mikor, milyen felelősség terhel, és mi volt a több éves folyamatban elkövetet legnagyobb bűn. Pedig könnyű lett volna megállapítani, hogy a vidéken élé zsidóság kiszolgáltatása Hitlernek, ami egyet jelentett többségük megsemmisítésnek. Számomra egyértelmű volt a nemezt kollektív felelőssége, mert nagyon kevesen voltak az érintetteken kívül, akik tisztán látták volna, mit követünk el. Olyannal pedig nem is találkoztam, aki tett volna érdekükben valamit. A legtöbb az volt, hogy néhányan a zsidó barátjukat, rokonukat elrejtették, de mint barátot, nem, mint zsidót.
Eddig megelégedtem azzal, hogy hangsúlyozom, hogy a magyar zsidóság nélkül sokkal kevésbé lehetnénk büszkék a kiegyezés és az első világháború közti látványos eredményeinkre, a háborúban, majd a két háború közti mutatott teljesítményünkre. Azt is többször leírtam, hogy országunk háború után teljesítménye, az egy laksora jutó nemzeti termék nagysága 30-50 százalékkal nagyobb lenne ma, mint jelenleg.
A napokban hozták az újságok, hogy amerikai zsidó túlélők az amerikai bíróságon óriási kártérítési igényt jelentetek be a MÁV ellen. Az igény ugyan nem reális, legfeljebb az okozott kárhoz viszonyítva kevés.
Biztos voltam benne, hogy az időzítés nem szerencsés, mert a választások előtt egetlen párt sem állhat elő azzal, hogy a pénzhiánnyal küszködő MÁV, de akárcsak a magyar is, ekkora terhet vállalhasson. Nem is szólva arról, hogy az a párt, amelyik elismeri az általunk a zsidósággal szemben lekövetett bűnünkért fizetni kel, a választáson bukásra számíthat.
Ha én lennék az egyik párt vezetője, sem vállalnám, annak ellenére, hogy úgy érzem, ideje volna a zsidósággal szemben elkövetett bűneinkért egyszer fizetni, legalábbis elismerni. Ennek azonban az ellenkezezője történi. A Népszabadság, az ország legnagyobb napilapja, amelyik magát bal-liberálisnak tartja, vezércikkben háborog nemcsak a kárigény felvetése és nagysága felett, de még az amerikai bírói rendszer felett is, ahol az ilyennel bíróságra lehet menni.
A magyar közvélemény elől tapintatosan letitkoljuk, hogy a német nagyvállalatokat, akik zsidó munkatáborok rabjait éhbérért dolgoztatták, kártérítés fizetésére kötelezték. Ezt a kártérítést a német bíróságok állapították meg, nem az amerikaiak. Ezen felül a német állam Izraelnek, a vállatok által fizetett kártérítéseknél egy nullával nagyobb számú kártérítést fizetett.
Aki szemtanúja lehetett a vidéki zsidóság kitelepítésének, örökre szégyelli magát. Életem legnagyobb pozitív élménye a földosztás, a legszégyenteljesebb pedig a zsidók deportálása volt. Máig nem tudok úgy elmenni a kaposvári állomásra, hogy ne a kitelepítés jusson az eszembe. Azt remélem, hogy egyszer minden ilyen deportálást bonyolító állomáson lesz egy fekete márványtábla, amin az elszállítottak nevei szerepelnek. Attól kezdve, amíg lesz vasút, emlékezni kell gyalázatos tettünkre.
Nem a perelt kártérítést kell megfizetni, mert nincs miből, és a politikai sem vállalhatja, de a nemzetnek vállalni kell a bűnét.
