Kopátsy Sándor PE 2009-12-02
A LEGKEVESEBBET DOLGOZZÓ ORSZÁG LETTÜNK
Ha nem is a világon, de az EU országok között. Ide juttatott bennünk a rendszerváltás óta követet neoliberális politika.
Másfélmillióval kevesebben dolgoznak, mint a rendszerváltás előtt. A munkaképes korosztály alig 55 százalékát fogjuk munkára. Ebben a tekintetben az Európai Unió is nagyon le van maradva nemcsak a távol-keleti, de az észak-amierikai versenytársai előtt. Elég volna azt látni, hogy az éves szabadság átlaga nálunk 20 nap, az Egyesült Államokban 15, Kínában pedig 10!
A világ három legnagyobb agglomerációja között, az Európai Unió tesz a legkevesebbet annak érdekében, hogy aki munkaképes, vegyen rész a társadalmi munkamegosztásban. De még nem akadt olyan EU politikus, aki felvetette volna, hogy aki utol akar érni, annak nemcsak jobban, de többet is kell dolgozni. Ezen belül mi vagyunk az utolsók. Kedvesen, keveset dolgoznak, és kevesen fizetnek adót. Aztán csodálkozunk, hogy pénzügyi hiánnyal küszködünk.
Pedig a rendszerváltás előtt a munkaerő kihasználásban elsők voltunk a szocialista táboron belül. Nemcsak másfélmillióval többen dolgoztak, de még a szabadidőt is példásan hasznosítottuk annak érdekében, hogy kevesebb legyen a család kiadása, és több a jövedelme. Nem divat mérni a szabadidőben végzett munkát, de meggyőződésem szerint a 70-es években, nálunk végeztek a legtöbb, a család jövedelmét gyarapító munkát. Még nem olvastam olyan felmérést, ami megmutatta volna, hogyan csökkent az ilyen munka, és mekkora veszteség származik ebből. Nemcsak anyagi, de erkölcsi is.
Amennyire a rendszerváltó neoliberálisok hangsúlyozzák, hogy a túlfoglalkoztatás mennyire rontotta a munkaerő nagyobb teljesítményben való érdekeltségét, annyira hallgatnak arról, hogy mennyi örömöt, sikert, önbizalmat termelt a munkaidő utáni munka, és mennyi kárt okoz a tétlenség.
Becslésem szerint, a munkaidő utáni munka a tizedére, az abból származó öröm századára, az általánossá vált tolvajlások miatti bosszúság pedig ezerszeresére nőtt. Az ezerszeresre nőtt bosszúságot a neoliberális politika azzal alapozta meg, hogy másfélmillió embert, és azok családját kizárta a társadalmi munkamegosztásból, és törvényesítette a 20 ezer forintnál kisebb tolvajlást. Pihent eszű politikusok nem találhattak ki jobb módszert annak érdekében, hogy parlamenti párttá emelték a Jobbikat, és letörölték a politikai térképről az neoliberális pártot.
Mára oda jutottunk, hogy a választást csak az nyerheti meg, aki egymillió munkahelyet ígér. Csak az számíthat megerősödésre, akitől elhiszik, hogy a kisemberek vagyonbiztonságát garantálni fogja.
Ehhez az íráshoz a Népszabadság Nálunk sok a szabadság, de sok el is veszik, címmel megjelent írása adta az indítékot. Nagy baj, ha egy újságíró csak azt látja, hogy előfordul, amikor a dolgozó nem veheti ki a szabadságát, amikor akarja, de azt nem, hogy ezerszer többen vannak, akiknek húsz éve szabadságon vannak, azaz nincs munkájuk. Őket kell sajnálni.
