Kopátsy Sándor ED 2009-10-06
NYOLCVAN ÉVES TÖRTÉNELMÜNK - RÖVIDEN
Máig nem tudatosult a magyar történészek számára, hogy az elmúlt nyolcvan év két legjelentősebb eseménye a zsidóság és a svábság hatodára való csökkenése, és a cigányság tízszeresre növekedése volt.
A kelet-európai társadalmi forradalmat másoló bolsevik rendszert felszámoló, az úri középosztály hatalmát stabilizáló ellenforradalom egyik első, és legfontosabban tartott feladata a zsidóságnak a felsőoktatásban való részvétlét korlátozó, numerus clausus, törvény meghozatala volt.
A történelem fintora, hogy a törvényt kezdeményező miniszterelnök az a Teleki Pál volt, aki később azért lett öngyilkos, mert nem tudta a fasiszta, még nála is hisztérikusabban antiszemita nácik befolyását megfékezni. Pedig még közvetlen előtte, ő terjesztette be a második, már ázsiai színtű zsidótörvényt.
A törvényt megfogalmazó és beterjesztő belügyminiszter pedig az a Klébelsberg Kunó volt, aki később, a kultuszminisztersége idején, a megmaradt ország kulturális felemelkedését tartotta elsődleges céljának.
Az első zsidótörvényt az úri középosztály politikai elitjének két, legértékesebb tagja hozta! Nem ők jelentettek abszolút értéket, hanem a hatalmi elit többségének nagyon alacsony színvonala.
A második világháború végére a magyar zsidóság öthatoda megsemmisült, illetve kivándorolt.
Ezt megkoronáztuk a svábok kitelepítésével.
Közgazdászként a magyar zsidóság társadalmi értékét, a jövedelme alapján, az országos átlag 3-4-szeresére becsülöm. Ennél lényegesen nagyobb volt a gazdasági és kulturális szerepük, és a nyugati értelemben vett a polgárságban pedig ők jelentették a nagy többséget.
A kitelepített svábok társadalmi értéke is meghaladta az országos átlag kétszeresét.
Meggyőződésem, hogy a két etnikum többségének elvesztése a nemzeti jövedelmünk harmadát jelentette. A tényleges veszteséget annál is nagyobbra becsülöm, mert velük a társadalmi fejlődésünket előrehúzó motor erejének legalább fele elveszett.
Ez a veszteség azonban nemcsak akkor jelentkezett, de ma, és még generációkon keresztül fékezi a teljesítményünket.
Még nem találkoztam olyan történésszel, aki rámutatott volna, hogy az ilyen etnikai veszteség még nálunk is jobban érintette, és érinti még sokáig a lengyeleket, a szlovákokat és a románokat is. A térségben a nagyobb visszazuhanás Erdélyben történt.
A CIGÁNYSÁG TÉRHÓDÍTÁSA
Ahogy tört részére zsugorodott a zsidók és svábok pozitív befolyása, úgy erősödött meg a cigányság visszahúzó ereje.
A magyar cigányság létszáma a háború végén százezer lehetett. Szinte a társadalmon kívül éltek, nem jelentettek az állam számára eltartási költséget. Kevéssel járultak hozzá a nemzeti jövedelemhez, de költséget sem nagyon okoztak.
Jelenleg legalább hatszor annyian vannak, nagyon gyorsan szaporodnak, és a társadalmi értékük negatív. Lényegesen kevesebb új értéket termelnek, mint amennyibe a segélyezésük kerül. A társadalom erkölcsére való negatív hatásuk ennél is sokkal többe kerül. Bármennyire kegyetlen, a jelenlegi helyzetben, azzal hogy a liberális politika kiszorította őket a társadalmi munkamegosztásból, az államtól kapott segélyekből élnek, rontják a közerkölcsöt, nélkülük a társadalom teljesítménye nagyobb lenne.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy meg kell tőlük szabadulni, csak azt, hogy ezen változtatni kell. Ma a magyar társadalom jövőjét semmi sem fenyegeti jobban annál, hogy a társadalmi munkamegosztásból kirekesztett cigányság gyorsan szaporodik.
A cigányság jelenlegi állapota, és térhódítása nem tűrhető.
Mi a teendő?
1. Mindenek előtt nyilvánvalóvá kell tenni, amit a közvélemény még a reálisnál is nagyobbnak sejt, hogy a cigányság jelenlegi szaporodása esetében, ötven év múlva, mekkora lesz a lakosságon belüli részarányuk. Általános elvként kell érvényesíteni a cigányság helyzetét jellemző tényeket és tendenciákat, függetlenül attól, hogy azért ki a felelős.
- Várható halálozásuk.
- Mekkora a rájuk vonatkozó foglalkoztatási arány.
- Mi a jelenlegi és várható iskolai végzettségük.
- Mekkora a gyermekvállalásuk.
- Mekkora az átlaghoz képest a bűnözési arányuk.
A szélsőjobb megerősödését semmi sem fokozza jobban, mint a cigányságra vonatkozó titoktartás.
1. Be kell vonni őket a társadalmi munkamegosztásba. Ez ugyan nem lesz könnyű, és olcsó, de nem kerülhet annyiba, amennyi kár származik abból, ha a jelenlegi folyamatot nem állítjuk meg.
- A munkavállalásuk megkönnyítése érdekében rájuk más feltételeket kell megállapítani.
- A munkaadóknak nem kell a cigány munkavállalók után bérjárulékot fizetni.
- A felmondási feltételeket meg kell könnyíteni.
- Számukra közmunkákat kell szervezni.
2. Meg kell akadályozni, hogy sok olyan gyermek szülessen, akikből nem válik hasznos állampolgár. Ennek érdekében általános szabállyá kell tenni, hogy két gyermek után, családi pótlék már csak akkor jár, ha eredményes az iskoláztatásuk.
A cigányság helyzetének mai állapota azt eredményezi, hogy ötven év múlva fele lenne a magyar társadalom teljesítőképessége, ha nem sikerül az országos átlag közelére emelni a cigányság munkára fogását, és lefékezni a népszaporulatát.
Ehhez hasonló veszély nincs a magyar társadalomban, mégsem teszünk semmit ellene.
