Kopátsy Sándor EH 2009-08-30
MOHÁCS, A HATÁRKŐ
A mohácsi csata évfordulója alkalom arra, hogy helyére tegyük ezt a csatavesztést.
A romantikus történelem felfogásunk túlhangsúlyozza a csatavesztés történelmi jelentőségét, de említést sem tesz az okáról. Mohács azért történelmünk egyik fontos fordulópontja, mert azt jelzi, hogy megszűntünk katonai középhatalom lenni. Bekövetkezett, amit első királyunk világosan előre látott. A magyar könnyű lovasság, a pásztornépek hadviselési módja kiváló a kalandozásra, a felkelésekre, de az államszervezet stabilitásának biztosításához idejét múlta.
Eléggé elhallgatjuk, hogy István mennyire nagyra értékelte a német lovagok nehézlovasságát. Koppányt, trónkövetelő rokonát is azok segítségével győzte le. Pedig akkor még csak a két lovas katona között volt minőségi különbség. Mohács idejére azonban szakadékká tágult a különbség a lőfegyverekkel harcoló, az ágyuk tűzerejére támaszkodó hívatásos katona, Nyugaton polgár, és a földesurak könnyűlovas bandériuma között.
Mohács idején, Nyugaton a városi polgárság, Kis-Ázsiában a hívatásos katona hadászati értéke messze felülmúlta a magyar földesurak könnyűlovas bandériumait. Még érthetőbb volna a két fél erőviszonyainak összevetése, ha tudnánk, hogy mekkora volt az oszmán, és mekkora a magyar oldalon harcolók között az írástudók aránya. A szultán hadseregében szinte mindenki olvasta a koránt, nálunk még nem volt magyar nyelvű biblia, és az írás és olvasás ismerte csak a papság körében volt általános.
De a magyar hadsereg felszereltségének, modernségének hiányát Mohács óta elhallgatjuk. Jó volna ismerni a szabadságharcokban szembenálló felek lőfegyverekkel való ellátottságát. Jobban megértenénk, hogy miért voltak bukásra ítélve.
Arról sem beszélünk, hogy a második világháborúban mi huszárokkal és kerékpáros alakulatokkal mentünk a Donig a szovjet páncélosok ellen.
Még nagyobb tabu arról beszélni, hogy az Oszmán Birodalom százötven éves megszállásnak köszönhetjük, hogy a Kárpát-medencében teret nyerhetett a reformáció, hogy a Hódoltsági területen útjára indulhatott a parasztság polgárosodása, hogy Erdélynek aranykora lehetett.
Ezeket a tényeket tagadni nem, csak elhallgatni lehet.
