Kopátsy Sándor                 PP                   2009-07-24

 

 

A Népszabadság a közelmúltban interjút közölt Szili Katalinnal. Erre közli ma Bauer Tamás válaszát. A Népszabadság számára ugyanolyan fontos Bauer véleménye, mint Szilié. Ez a lap még mindig nem jutott el odáig, hogy az SZDSZ egyik korábbi hangadója, aki már jó év kilépett, a magyar liberalizmus képviseltében ilyen tágas teret kapott.

Nem Bauer Tamás véleményével van bajom, ő a magyar liberalizmus egyik legkövetkezetesebb, szinte megszállott hangadója, aki ezt színvonalasan teszi. Bajom a Népszabadsággal van, amelynek szerkesztősége eddig is az MSZP liberális szárnyának és az SZDSZ-nek az álláspontját képviselte, de elvárnám, mint az ország legtekintélyesebb lapja vegye tudomásul, hogy az általa is képviselt szoclib politika csődbe vitte nemcsak a magyar liberalizációt, de a baloldalt is. A Népszabadság nem tarthatja meg húsz éve megszerzett tekintélyét és olvasótáborát, ha nem veszi tudomásul, hogy az általa képviselt politikai ideológia támogatottsága a magyar közvélemény hatodára zsugorodott. Nagy baj, ha nem veszi a Népszabadság tudomásul, hogy a rendszerváltás óta folytatott szoclib politikát a koalíció lejáratta. Sajnos, ennek következtében a józan magyar liberalizmus és baloldaliság, néhány választási ciklusra kirekesztődött a politikai hatalomból.

Nem akarok a két politikussal vitatkozni, mert ezt nem tartom elméleti vitának. Elméletileg mindenkinek megengedhető, hogy liberális, vagy népi-nemzeti baloldali legyen. A baj akkor van, ha ezt úgy gyakorolja, hogy a saját elveinek ássa alá a támogatottságát. Márpedig ennek Bauer a klasszikus képviselője, és a szoclib koalíció pedig a saját sírásója.

Bauernak minden oka megvolna, hogy önkritikát gyakoroljon, nem abban, hogy az elvei hamisak voltak, hanem abban, hogy azokat ő, és eszmetársai úgy gyakorolták, hogy a liberális pártjuk húsz év alatt elvesztette szavazóinak kilencven százalékát. Az első választáson még népszerű SZDSZ mára nemcsak a parlamenti küszöbtől is távolkerült, szétesett párt lett, hanem a közpép- és a szélsőjobb számára, a közvélemény többségének megnyerése céljából kevés népszerűbb eszköz van, mint annak ígérete, hogy egészen mást fogunk követni, mint amit az SZDSZ és a befolyása alá került MSZP eddig folytatott. A velük koalíciót kereső, liberális befolyás alá került MSZP pedig a kétharmadát.

Bauer Tamás most ugyan szép szavakat mond Horn Gyuláról, akinek hálásak lehetnek, mert akkor is felajánlotta az SZDSZ-nek a koalíciót, amikor arra semmi szüksége nem volt. De emlékszem, amikkor ő háborgott a leghangosabban azon, hogy Horn a kormányba is be akarta vonni Nagy Sándor, aki az MSZP baloldalát képviselte. Számára a baloldali szocialisták a legveszélyesebb ellenségek. Ő még az SZDSZ egyik tekintélyes vezetője volt, amikor Gyurcsány kezére játszva, megakadályozták, hogy Szili legyen a köztársasági elnök. Nem volt annyi eszük, hogy akkor már az ő parlamenti létük függött attól, hogy az MSZP a kormányon maradjon. Ő is, azok közé tartozik, akik bűnükül róják fel a népszerűséget.

Az SZDSZ eltűnésének egyik fő oka, hogy ügyeskedve megakadályozták, hogy az MSZP olyan párt lehessen, amelyiknek akkora szavazói bázisa van, ami biztosítja a hatalmon maradását. Ha gyenge az MSZP, akkor nincs politikai szerep az SZDSZ számára. Nekik mégis sikerült az MSZP-t olyan liberális politikai vonalra kényszeríteni, ami nemcsak az MSZP középpárttá süllyedését, hanem az SZDSZ politikai szerepének megszűnését eredményezte.

Bauer, egyik feltűnő alakja annak a politikusnak, aki a bukását a választók alkalmatlanságával, ostobaágával magyarázza. Neki mindig, mindenben igaza volt, ennek okán még abba a liberális pártba sem fért bele, amelyik elbúcsúzhat a parlamenti szerepléstől.

Szili hibájának tartja, hogy engedményeket tesz a nacionalista és vallásos választóknak. Ennek köszönhető, hogy húsz éve ő a legnépszerűbb MSZP-s. Én soha nem voltam sem klerikális, sem nacionalista, de sokkal inkább ebbe az irányban mutatok türelmet azokkal a politikusokkal szemben, akik ennek ellenére baloldaliak. Számomra az a legjobb baloldali politikus, aki elfogadhatóvá teszi magát mind a vallásos, mint a nacionalista középutasok számára, és ezzel az MSZP-nek a legtöbb szavazót nyeri meg.

Bauer a múltbeli érdemek felsorolása mellett eltekint attól, hogy az is az ő politikai befolyásuk következménye, hogy az EU országok között, húsz éve, nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatás. Ezen belül ők a felelősek azért, mert olyan liberális munkaerőpiacot teremtettek, amiben a magyar cigányság gyakorlatilag kiszorult a legális munkavállalásból. A magyar cigányságot nemcsak kizárták a legális munkajövedelem lehetőségéből, de erkölcsi züllésbe is vitték. A totális bukásuk elsődleges oka, hogy a cigányság munkához juttatása helyett, a jogi érintetlenségüket védték. Azt hirdették, aki szól a cigánybűnözés ellen, az nemcsak antiszemita is, de fasiszta. Ők tették ezzel olyan népszerűvé a szélsőjobbot, amitől joggal ijedhetnek meg.

Bauer azzal rágalmazza Szilit, hogy sok tekintetben Orbánnal közös véleményen van. Ha én magyar zsidó értelmiségi és politikus lennék, belátnám, hogy ma már az számomra a legkisebb veszély, ha a Szili vezette MSZP, erős maradna. Ezt nem értették mg húsz éven keresztül, amíg parlamenti párt voltak, de nem értik meg ma sem, amikor a politikai haláluk okát kellene keresni.

A Népszabadság szerkesztőségének pedig azt kellene felismerni, hogy az ország közvéleményét nem kell szolgálni, de figyelmen kívül hagyni bűn.