Kopátsy Sándor EF 2010-08-30
A NYUGATNAK NINCS SZÜKSÉGÜK KÉPZETLEN MUNKAERŐRE
Ideje volna tudomásul venni, hogy a nyugati fejlett országoknak nincs szükségük a képzetlen munkaerőre.
A jelenlegi pénzügyi válság jelentősen megnövelte a korábban is magas munkanélküliséget. A közgazdászok most abban reménykednek, hogy a válság után megoldódik a munkanélküliség is. Ez a naiv hit azon alul, hogy a fellendülő termelésnek szüksége lesz a munkanélküliek munkájára. Ebben azonban nem reális reménykedni.
A jelenlegi munkanélküliséget ugyanis nem a válság okozza, hanem az alacsony képzettségű munkaerővel szemben kereslet hiánya.
Mindenek előtt az kell megnézni, hogy milyen képzettségű a jelenlegi munkanélküliség. Ebből kiderülne, hogy a nagy többségük képzetlen. Számos EU országban olyan etnikumhoz tartozik, amelyiket kerülnek a munkaadók. Ez a tény két okból jött, és jön létre.
A. Minél fejlettebb a technika, annál kisebb a képzetlen munkaerővel szemben igénye, annál inkább a képzettre szorul, még akkor is, ha az egyre drágább, ha másoktól kell elcsábítani. Különösen Európa nyugati fejlett felében, az EU országokban a háborús újjáépítéshez sok millió képzetlen, munkaerkölcsében gyenge munkaerőt importáltak, ami most a nyakukon maradt.
B. A távol-keleti piacok megjelenésével a világgazdaság a tömegtermelésre olyan képzetlen munkaerőt kapcsolt be, aminek egyrészt az ára tört rézébe kerül annak, mennyiért egyáltalán Nyugaton munkaerőt lehet kapni, másrészt erre a célra sokkal jobban megfelel. Ennek következtében a nyugati országokban olyan olcsón jelentek meg a kelet-ázsiai tömegtermékek, amivel otthon nem tudnak versenyezni.
A fenti két okból hiába lendül vissza a gazdaság, a jelenlegi munkanélküliek nagy többségére továbbra sem lesz szükség. Ha megindulnak a befektetések, azok olyan minőségű munkaerőt igényelnek, amit nem találnak meg a munkanélküliek népes seregében.
Arra sem lehet számítani, hogy a nyugati államok lemondanak az olcsó távol-keleti importról, mert azt otthon csak jóval drágábban tudnák pótolni. Ami inflációt jelentene, méghozzá elsősorban a társadalom kisebb jövedelmű kétharmadában.
Az Egyesült Államok azzal fenyegeti Kínát, hogy korlátozni fogja a tőle származó importot. Ezt azonban nem teheti meg, mert az import hazai termelésre való kiváltása 2-3 százalékos áremelkedést okozna. He nem is ekkora mértékben, de az EU országok is így járnának.
A nyugati fejlett országokban a gyenge minőségű munkaerő tartós munkanélkülisége azonban elviselhetetlen szociális és pénzügyi feszültséget okoz. Ezért ezek foglalkoztatását csak állami beavatkozásokkal lehet megoldani, a normatív munkaerőpiacra nem lehet számítani.
A gazdaságpolitikának tudomásul kell venni, hogy a gyenge minőségű munkaerő foglalkoztatását nem lehet a normatív piacra bízni. Ennek érdekében olyan foglalkoztatási könnyítéseket kell bevezetni, olyan ágazatokat kell fejleszteni, mik felszívják a képzetlen munkaerő tartós munkanélküliségét.
Magyarországon a jelenlegi munkanélküliség szinte egészében olyan, amire a normatív szabályok esetében a piacnak soha nem lesz igénye.
A Fidesz hozzálátott a tartós munkanélküliek megkönnyített foglalkoztatáshoz. Ezen az úton kell tovább keresni a lehetőségeket.
A legtöbb eredmény azonban az orosz agrárexport felújításától várható. Be kell rendelkezni az öntözött konyhakerti mezőgazdaságra, és annak termékeit elvinni az orosz piacokra. A kertészet és a családi házépítkezés az a két szektor, ami a munkaerőigényét döntően a vidéki, képzetlen lakosságból elégítheti ki.
A hazai foglalkoztatásra a hetvenes évek adtak jó példát.
A hatóságilag is megkövetelt, az átlagbér gazdálkodással serkentett teljes foglalkoztatás a háztájival, a munkahelyi maszekolással és a soha nem tapasztalt sajátrezsis házépítkezéssel a munkaerő páratlan mértékű mozgósítását hozta létre. Igaz, hogy a munkahelyek jelentős hányadában gyenge volt a munkafegyelem és a munkaintenzitás, de a szabadidőben annál eredményesebb volt.
Ideje volna a legvidámabb barakk általános elutasítása mellett annak látványos eredményeit elismerni, és azokból tanulni. A közvéleménynek máig sokkal jobb véleménye van a teljes munkabiztonság évtizedeiről. A rendszerváltás óta pedig megéltük a liberalizmussal járó hátrányok szinte mindegyikét.
Ideje volna a középúton járni.
