Kopátsy Sándor PP 2010-07-13
AZ MSZP NEM KÉPES A LEJTŐN MEGÁLLNI
Hetven éve mindig baloldali voltam, felismertem, hogy a magyar társadalom jövője függ attól, mennyire tud a jobboldaliságától megszabadulni. A társadalom nyugatosodásának elsősorban tudati akadályai vannak.
Túl nacionalisták vagyunk. Nem vagyunk képesek tudomásul venni, hogy csak akkora országunk legyen, mint amekkorát el tudunk hordani. Ezer évig még egyszer akkora volt, ezért volt gyenge, félig független. Ebből Trianon sem volt képes kigyógyítani bennünket. Máig revizionisták vagyunk, aggodalmat ébresztünk a szomszédjainkban, ahol a magyar kisebbséget arra akarjuk rávenni, bíztatni, hogy ott is elsősorban magyar maradjon. Nekünk ebben a hazában kellene minden magyart boldogítani.
Túlságosan urak vagyunk. A történészeink bűne, hogy nem tudatosították a közvélemény előtt, hogy mi abnormálisan sok adót nem fizető, elsősorban a hazát védő, és nagyobbító nemesek társadalma voltunk. Nálunk hatszor annyi nemes volt, mint a nyugati országokban. Ezzel szemben magyar etnikumú polgárságunk szinte nem is volt. Ez a társadalmi deformáció jogi értelemben ugyan megszűnt, de a tudatunkban tovább él.
Túlságosan klerikálisak vagyunk. A magyar társadalomban a konzervatív erők élcsapata mindig a katolikus felsőpapság volt. Mária országa voltunk.
A fentiekből következően sem a liberalizmusnak, sem a baloldaliságnak nem volt kellő társadalmi támogatottsága. Ez a demokráciában is egyértelmű módon jelentkezett.
Ez virágzott ki a két háború között. Személyesen megtapasztalhattam, hogy a háború előtt nagyon kevés társadalmi támogatottsága volt annak, akik nem volt irreálisan nacionalista, aki a vállalkozó polgárok pártjára állt, aki ellene volt a főpapok politizálásának.
Ezek tudatában korán felismertem, hogy baloldali és liberális irányban szerénynek kell lenni, csak nagyon óvatosan lehet sikerre számítani. A gyors nyugatosodás kudarcra van ítélve, többet árt, mint használ. Ezért láttam a rendszerváltás óta, hogy az SZDSZ bukásra van ítélve. Ez a párt kezdettől fogva úgy politizált, mintha a tényleges többszöröse volna a társadalmi támogatottsága. A magyar társadalom betegesen szegény a liberalizmusban. Itt csak nagyon szerényen, óvatosan lehet eredménnyel liberális irányba tolni.
Az is hamar kiderült, hogy a liberálisokkal szolgai módon együttműködő MSZP is elbukik. Ennek a pártnak a társadalom alsó harmadával, és nem a pesti zsidó polgársággal kellett volna szövetséget kötni. Ez esetben minkét párt jobban járt volna. Így egymást húzták a reális súlyuk alá. A liberálisoknak meg kellett volna elégedni, hogy egy liberális hiányos társdalomban a kis minőségi ellenzék csapatát vezethetik. Az MSZP-nek pedig azzal, hogy a nagyobb szociális igazság pártja, aminek bőven lenne szavazótábora. Ezzel szemben az MSZP a másfélmillió munkanélküliséget állandósító, liberális párt lett.
A demokratikus alkotmányú magyar társadalomban sokkal könnyebb közép-jobb politikával megnyerni a többséget, mint bal-liberálissal.
Ezt a tényt nem vette tudomásul Antall József, aki a radikális jobbközép MDF-et gyúrta át az úri középosztály konzervatív pártjává. Ez a deformált MDF csúfosan megbukott a következő választáson. Kiderült, hogy a bolsevik évtizedek után az úri világ bázisa megszűnt.
A liberális ifjúság lobogójával indult Fidesz elnöke, Orván Viktor gyorsan elismerte az előnyt, amit Antall Készített elő a számára azzal, hogy felszámolta a népi-nemzeti MDF-et. Ezzel a Fidesz számára lehetőséget nyitott arra, hogy az eredeti MDF cipőjébe lépjen, népi-nemzeti párttá formálja át a Fideszt.
Húsz év után kitisztultak a liberális privatizációval teremtett társadalmi alapon a politikai erőviszonyok.
A Fidesz a 2010-es választáson megszerezte a kétharmados többséget annak ellenére, hogy ez lehetetlennek tűnt, mivel ennek feltétele volt, hogy a szavazókörzetek 99 százalékát megnyerje. A másik párok összesen 2 mandátumot nyertek. Kiderült, hogy a magyar társdalom nagy többsége népéi közép-jobb beállítottságú, túlságosan nacionalista, kisé klerikális.
Az MSZP ötödét sem nyerte el a szavazatoknak. Márpedig akkora támogatottsággal, egy angolszász országban nem jár parlamenti képviselet.
Ebben a helyzetben tartott kongresszust az MSZP. Ahol nagyszámú személycserét hajtottak végre, de a megerősödést szolgáló pártstratégiáról szó sem esett. A pártot Gyurcsány lelkes támogatásával büszkélkedők úgy vonultak vissza, hogy nemcsak többségben maradtak a képviselők között, de „szaktanácsadóként” súgók maradhatnak. Az MSZP ettől nem lesz a baloldal pártja.
Az új elnök ugyan a párt stratégiai céljai között a teljes foglalkoztatást említette első helyen, de azt nem árulta el, hogy fogalma volna arról, mit fed ez a kifejezés. E stratégiai pillér felépítésről, azonban egyetlen szó sem hangzott el. Az MSZP a rendszerváltás előkészítése, a privatizáció levezénylése során, és tizenkét évi kormányzása alatt egetlen érdemi lépést nem tett a foglalkoztatás növelése érdekében. Száj tátva tűrte, hogy 2010-ven a 27 EU ország között, a munkaképesek munkára fogása náluk legyen a legalacsonyabb. Máig nem találkoztam olyan szocialista politikussal, aki ezt a tény kimondta volna. Ezért aztán üres frázisnak tartom, ha a pár elnökének egyik stratégiai célja a teljes foglalkoztatás.
Még jobban elszomorított, hogy mindenki, a régiek és az újak fő témája az országot fenyegető Orbán-veszély volt. Az önkritikáról pedig megfeledkeztek. Fel sem merült, hogyan értékelik az elmúlt húsz, különösen az elmúlt nyolc évet.
A visszalépett elnök asszony kijelenti, hogy ő politikus marad, a pártban tanácsot ad az általa kiválasztottaknak, és harcolni fog a parlamentben, mivel ő kiváló „debatőrnek” tarja magát. Ő lesz Orbánt verő ostor. Jobb volna, ha az ostorozás helyett dolgozni. Dolgozzon azon, hogyan lehetne a cigányságot munkára fogni.
Néhány témáról illett volna szólni.
- Nemcsak az elmúlt húsz, de a kormányzásuk alatt eltöltött tizenkét év alatt sem teremtettek egyetlen új munkahelyet, illetve nem nőtt a munkahelyek száma. A katasztrofális munkanélküliséget fokozza, hogy azok nagy többsége húsz éve munkanélküli, képzetlen, iskolázatlan. Az új elnök úrnak egy szava sem volt arról, hogyan akarja ezeket munkához juttatni. Nyilván, ezen még nem ért rá gondolkodni.
- Hazánk ezer éves történetében még nem fordult elő, hogy járványmentes békeidőben csökken a népesség. Most csökken. Ennél is sokkal nagyobb baj, hogy az MSZP olyan gyermektámogatási rendszert működtetett, amiben kevés gyermeket állal az a réteg, ahol ígéretes a gyerekek felnevelése, és ott születik sok, ahol kilátástalan. Ez példátlan visszahúzó erőt hoz létre a következő generáció munkára fogásakor.
- Az MSZP kormányzása alatt süllyedt mélypontra a kisemberek személyes és anyagi biztonsága. Ebből fakadt, hogy ott lett erős a szélsőjobb, ahol egyrészt sok a Cigány, másrészt ahol erős volt az MSZP. Ezt a nem véletlen összevetést sem akarták megmagyarázni.
Összegzés.
Az MSZP jövője reménytelen. Ez a párt minden, csak nem baloldali. Magát baloldalinak deklaráló klérus, aminek nincs ideológiája, csak az állását félti. A működése sokkal inkább jellemző a katolikus vallás felső klérusára, mint a baloldali pártéra. Nem a Fidesz kétharmadától félek, hanem attól, hogy ez a baloldaliságában szegény társadalomnak nem lesz baloldali pártja.
