Kopátsy Sándor EP 2009-10-07
KI BALOLDALI?
A Gyurcsány kormányának lemondása óta a politikai vakok számára is világos, hogy a két kormánypárt hatalma csak a következő választásig tart. Csak azért nem előbb, mert a Fidesz hibázott. Nem kell nagy fantázia, hogy belássuk, az MSZP és az SZDSZ kormányzására csak azért kerülhetett sor, mert a Fidesz elvesztette az előző két választást. A következőt már nem tudja elveszíteni. Nemcsak azért, mert tanultak a verségből, hanem mert akkorára nőtt a két párttal szembeni politikai undor, hogy akkor is veszítetnének, ha a Fidesz passzívan várná a győzelmét.
De nem a baloldal veszít, mert akik vesztenek sem a baloldat, sem a liberalizmust nem képviselik. Tetteikhez képest, őket a Fidesz balról előzi meg.
A baloldaliságot ugyanis nem az jellemzi, hogy ki, mit mond, hanem ki, mit tesz. Márpedig ami a rendszerváltás óta történt, minden csak nem baloldali politika következménye.
Mi jellemzi a baloldali politikát?
A magas foglalkoztatás és a jövedelmek nivelláltsága.
Ami a foglalkoztatást illeti.
Ebben a tekintetben az EU tagjai között csak Málta van mögöttünk. Az sem nagyon.Ha nálunk csak az a munkaképes jutna jövedelemhez, aki dolgozik, két millióval kevesebben lennénk. Ha az átlagos EU szintre emelkednénk, akikor is egy milliónál több munkaképest kellene munkára fogni.
Az a párt, amelyik nem egy millió munkahely teremtésével kezdi a programját, nem baloldali. Erremondják a nyolcadik éve uralkodók, hogy ez nem reális feladat. De még azt sem mondják, hogy ennek a tizedét meg akarják valósítani. Ők meg vannak elégedve azzal, ahol tartunk. Azzal védik magukat, hogy ennél több nem is lehet.
A baloldaliság látszatát az keltené, hogy nekik elsősorban az elesett, képzetlen rétegek munkátlansága fáj. Ezzel szemben, hét év alatt még az sem mérték fel, hogy a képzetlen, társadalmi tekintetben leszakadt munkaerő körében mekkora a munkátlanság. Pedig a közvélemény tudja, hogy afrikai szintű. A cigányság körében a legális munkára fogottság nem éri el a tíz százalékot. Nem tudom, mikor jutunk el annak felismerésig, hogy a magyar cigányságnak nem a Jobbik terveitől kell félni, hiszen az nem reális, hanem a neoliberális politikától, ami állandósított társadalmi kitaszítottságra ítéli a cigányságot, mert ez húsz éves valóság, amin még változtatni sem akarnak.
Baloldali létemre a Horn-kormány idején vártam a Fidesz győzelmét, mert azok nem akarták a nyugdíjrendszer, vagyis a dolgozók öregkorát a tőkésekre bízni, mert Bokros és Békesi, a két pénzügyminiszter, az elmúlt agyon liberalizált politikában is a csúcsot jelentették. Nemcsak a liberális politikára még fel nem nőtt Magyarországon, de talán a világon is. Tudomásom szerint a nálunk néhányszor gazdagabb, és tízszer nagyobb polgársággal rendelkező centrum országokban sincs példa arra, hogy a magán nyugdíjpénztárakat kötelezővé tették. Az óta sem vallottuk be, hogy ez szélhámosság volt.
Gyurcsány vezetésével a liberális erők nálunk akarták a világ legpiacosabb egészségügyi rendszerét is bevezetni. Szerencsénkre, ebbe nem csak a reformjuk, de maguk is belebuktak.
Ami a jövedelemarányokat illeti.
Ebben a tekintetben alig állunk rosszabbul az EU átlagánál, de csak azért, mert rosszul mérjük. Két szempontot nem veszünk figyelembe.
- Egyrészt minél kisebb az egy laksora jutó jövedelem, annál nivelláltabb jövedelmek a kívánatosak. Amekkora differenciálódás megengedhető Belgiumban az, nálunk még várat magára. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a bolsevik évtizedek jövedelem nivellációja kellene ma is, de sokkal kisebb annál, ami kialakult a rendszerváltás óta.
- Másrészt a munkajövedelmeket kellene összevetni. Nálunk a lakosság alsó tizedében alig van ilyen jövedelem. A baloldaliság egyik ismérve, hogy az alsó rétegeket nem segélyen, hanem munkajövedelmen kívánja eltartani. Az úgynevezett „magyar baloldal” ezt a célt még nem ismerni. A liberálisok pedig tudatosan a leszakadt rétegeknek inkább segélyt adnak, mint munkaalkalmat, ezért a jövedelemhiányt segélyekkel foltozgatják.
Elég volna elgondolkodni annak okán, hogy a kétharmados többséget nyerő Fidesz egymillió munkahelyet ígér. A semmiből megerősödött Jobbik pedig munkakényszert javasol. Ezek realitásán ugyan lehet vitatkozni, de azon nem, hogy a kormányon lévőknél mindkét párt, legalábbis ebben a tekintetben, inkább baloldali, mint az MSZP.
