Kopatsy Sandor gondolatai

Kopátsy Sándor               EA                    2009-10-03

 

 

A Fidesz meghirdette, hogy családi adóztatást, és adócsökkentést akar.

Mi legyen a reform alapja?

Két pillér.

Fel kell adni a liberális megközelítést, hogy nagy az adóbevétel, mert drága az állam. Vagyis a begyűjtött adó sok. Amit meg kell oldani, hogy ezt az adót többen fizessék. Azaz egy adófizetőre kevesebb adóteher jusson. E cél érdekében növelni kell a foglalkoztatást. Húsz év nem volt elég annak felismerésére, hogy nem lehet pénzügyi egyensúlyt teremteni abban a társadalomban, ahol húsz éve másfél millióval kevesebben dolgoznak, fizetnek bérjárulékot, és közel ennyi munkaképes ember szorul költségvetési ellátásra. Mondjuk ki bégre, hogy nem az adóteher országos összege nagy, hanem azt kevesen viselik, és sokan munka nélkül az adóbevételekből élnek.

A jelenlegi adórendszer által biztosított bevétel mellett költségvetési felesleg volna, ha egy millióval többen dolgoznának. Ennek elérési módjával a munkaügyi reformban foglalkozom. Itt csak annyit előjáróban, hogy a jelenlegi munkanélküliek foglalkoztatása akkor is költségvetési egyenleget javít, ha nem fizetnek utánuk bérjárulékot.

Az adóreformra azonban nemcsak azért van szükség, hogy biztosítani lehessen a költségvetési egyensúlyt, hanem azért is, mert rossz irányban ösztönöz.

Mi a rossz irányú ösztönzés?

1. Eleve lehetetlené teszi az alacsony képzettségű munkaerő arányos foglalkoztatását. A munkaerő keresletét a bruttó bérköltség határozza meg. Ez a társadalom kötelessége úgy alakítani, hogy a munkaerő minden minőségi szintjén közel azonos legyen a foglalkoztatási ráta. Márpedig a bérarányos járulék mellett a munkaerő alsó minőségi ötöde nem talál munkát. Ezek árát, a bérjárulék csökkentésével a társadalomnak úgy kell csökkenteni, hogy a munkaerő alsó ötödében a foglakoztatási ráta megközelítse az országos átlagot. Ami jelenleg 50 százalék, de az egy millió új munkaalkalom estében a foglalkoztatási ráta 62.8 százalékra nőne. Ezzel az EU országok utolsó helyéről a középmezőny elejére kerülnénk. A rendszerváltás előtt 70 százalék felett volt. A felzárkózáshoz a 63 százalékos foglalkoztatási rátát alapkövetelménynek tekintem.

A liberális közgazdászok számára a foglalkoztatási ráta megfelelő szintje nem is szempont, ők ezt a mutatót is a spontán munkaerőpiacra akarják bízni.

A bérjárulék százalékát úgy kell alakítani, hogy a munkaerő 3-5 szintjére különböző, és olyan magas legyen, ami mellett minden szinten a foglalkoztatási ráta 60 százalék felett legyen. Ebből nemcsak az következik, hogy a bérjárulék százaléka progresszív, de az is, hogy az összes bevétel ne csökkenjen a jelenlegi szint alá. Becslésem szint, de erről nem ismerek felmérést, a nyugdíjas évek száma, vagyis a várható összes nyugdíj bérarányos összege a végzettséggel, vagy a bérszinttel progresszíven nő. A cigányok bérarányos nyugdíjigénye fele sincs az átlagnak, mert nagyon kevesen, és rövid ideig élvezik a nyugdíjat.

Arról sincs adatunk, hogy a cigány lakosság egy főre jutó egészségügyi szolgáltatása mekkora.

Vagyis mind a nyugdíjra, mint az egészségbiztosításra befizetett összegek hogyan aránylanak az igénybevétel költségével. Ez ugyan jó volna tudni, de ettől függetlenül a társadalomnak sokkal többe kerül a munkanélküliség, mint a bárjárulék nélküli foglalkoztatás. Minden politikusnak és közgazdásznak tudni kell, hogy a munkátlanság a társadalomnak sokkal drágább, mint a járulék nélküli foglalkoztatás. Márpedig az elvonási rendszer semmivel sem tudja jobban befolyásolnia a munkaerő alsó minőségi harmadába tartozó foglalkoztatását, mint a bérjárulékának csökkentésével.

A jelenlegi helyzeten az általános forgalmi adó kiemelt előnye, hogy az egyetlen adó, amit mindeniki jövedelmének felhasználása során automatikusan fizet. Ennek okán a maximumára kell emelni. Ennek azonban kemény határa van. Nem lehet olyan magas, hogy az EU átjárható határai mellett nem viszi külföldre a magyar fogyasztók jelentős hányadát. Ezért szinte csak a közüzemi költségek esetében történhet a szomszéd országokénál lényegesen magasabb adó bevezetése. Erről azonban később. Egyelőre maradjunk annál, hogy a fogyasztási cikkek általános forgalmi adóját talán három százalékkal lehet emelni, de már ez is akkora, mit a közfogyasztású cikkek esetében, az átlag alatti jövedelmeknél kompenzálni kell. A kompenzáció fő eszköze a jövedelemadó lehet.

Tekintettel arra, hogy az EU előírások csak három áfa sávot engednek meg, ezért is korlátozottak a lehetőségek.

Külön csoportba tartoznak a közszolgáltatások. Ezek esetében lehet alkalmazni olyan tarifát, ami a fogyasztás mennyiségétől függ. A nagyon szerény fogyasztás esetében legyen alacsony ár, ami a fogyasztás mennyiségével hatványozottan emelkedik.

Ennek az adózási formának az ad indokot, hogy csak ezzel lehet azokat a magas jövedelmű, és magasan iskolázott szülőket a jelenlegi, abnormálisan alacsony gyermekvállalástól eltéríteni, jelentősen nagyobb gyermekvállalásra ösztönözni, ha azzal jelentős adókedvezmény jár. Márpedig a magyar társadalom jövőjét semmi sem veszélyezteti annyira, mint az új generációk szülői hátterének évtizedek óta tartó deformáltsága. Annak ellenére, hogy nemcsak hazai, de általános nemzetközi tapasztalat, hogy a következő generáció várható társadalmi értéke elsősorban attól függ, milyen a szülők iskolázottsága és jövedelme.

A magyar közvéleményt azzal butítják, hogy kevesen születnek, holott ennél nagyságrenddel jobban függ a jövőnk attól, kiből, mi lesz, és ez elsősorban, átlagában attól függ, milyen családi környezetben nő fel az ifjúság. Márpedig nálunk ott születik nagyon kevés gyermek, ahol nagyon jók a kilátások és ott aránylag nagyon sok, ahol szinte reménytelenek. Ez olyan goromba megfogalmazás, hogy addig kik sem lehet mondani, amíg adatokkal nem bizonyítjuk. Ma kevés felmérés lenne az elmúlt húsz év liberális politikájáról nagyobb elmarasztaló bizonyíték, ha kimutatnánk, hogy a rendszerváltás óta szinte a társadalmi munkamegosztásból kirekesztett rétegben vállalt, aránylag sok gyermek mire vitte.

A liberális politikusok azt erőltették, hogy a leszakadt, főleg az ilyen cigány rétegben született gyerekeket integrálják az oktatásba, de azt nem vették tudomásul, hogy ez mennyire eredménytelen. (Erről is más alkalommal fejtem ki a véleményem.)

Külön téma azoknak a családoknak a megkülönbözetett támogatása, amelyeknél az alacsony jövedelem és iskolázottság ellenére, a szülők magasan iskolázott gyerekeket nevelnek. (Ennek a javasolt módját is külön anyagban írom le.)

A családi adóztatás keretében nemcsak a gyermekek számát, hanem azok korát és iskolázottságát is figyelembe kell venni. Abból kell kiindulni, hogy a szülők jövedelmére elsősorban a gyermekvállalás első évei hatnak nagyobb súllyal. Ekkor jelentkezik az anyák kiesése a karrierépítésből. Ezzel szemben a kiadások a felsőoktatásban, tehát tizennyolc év után jelentkeznek. Ezért a gyermekekkel járó adókedvezményt úgy kell megállapítani, hogy az első években legyen magas, és tizennyolc év után csak akkor jár, ha részt vesz a felsőoktatásban.

Cáfolni kell az ellenérvet, hogy az ilyen adórendszer a gyermekvállalásra képételen szülőket sújtja. Nem őket sújtja, hiszen ők azért élnek könnyebben, mert nincs gyermekük, hanem azokat jutalmazza, akik vállalják a gyermekneveléssel járó terheket. Senki sem ad többet a hazának, a jövőnek azoknál a szülőknél, akik kettőnél több magasan képzett gyereket nevelnek. Ennek ellenére a jelenlegi gyakorlat ezt a legnagyobb érdemet figyelmen kívül hagyja.

Itt csak röviden utalok arra, hogy a gyermekek száma lapján fizetett családi pótlék mesterségesen torzítja a gyermekvállalás családi struktúráját, a gyermeknevelésre kevésbé felkészült szülőket sok, a kevésbé megfelelőket pedig túlságosan ösztönzi a gyermekvállalásra.

Mindenek előtt az kell megállapítani, mekkora lehetőség van az áfa emelésre, és ennél nagyobb jövedelmi adócsökkentés egyelőre nem engedhető meg. Az adócsökkentéstcsak a munkahelyteremtéssel, az adófizetők számának növelésével lehet megvalósítani.Erre nemcsak a pénzügyi egyensúly érdekében kell figyelemmel lenni, hanem a nemzetközi pénzügyi piacok reagálása miatt is. Az ország adósságterhei jelentősen függnek attól, mi a nemzetközi pénzpiacok véleménye. Márpedig azokat a liberális szemlélet jellemzi, számukra nem annyira a reálgazdaság állapota, hanem csak a pénzügyi mérlegek jelentik az iránytűt.

Ehhez még azt is hozzá kell számítani, hogy a munkahelyteremtés, rövidtávon, a pénzügyi mérleget rontja annak ellenére, hogy gyökeres javításának ez az egyetlen útja.

A vagyonadót a modern társadalom elengedhetetlen bevételi forrásának tartom. Az elmúlt húsz év során többször kifejtettem erről a véleményemet. Természetes annak a módja alapvetően eltér a nálunk javasolt megoldásoktól.

Röviden.

A vagyonadóra minden olyan társadalomban szükség van, ahol az állam infrastruktúra létesítése jelentősen befolyásolja a vagyontárgyak piaci árát. Márpedig minél modernebb, fejlettebb a társadalom, az ingatlanok ára annál jobban függ attól, hogy milyen fejlett infrastruktúrában helyezkednek el.

Az egyértelmű, hogy az üzlethelységek, irodák ára elsősorban attól függ milyen a környezetük.

A lakások ára is, egy modern, gazdag, fejlett városban 1gy a három arányban attól függ, hol helyezkednek el, hogy az állam illetve a város, milyen környezetet teremtett, illetve teremt a számukra. Az ingatlanok értéke közel olyan mértékben függ az állam által létrehozott környezettől, mint a tulajdonos által történő ráfordítástól.

- Ha az állam autópályával köt össze egy várost a hálózattal, az ingatlanárak értéke ott rövid idő alatt jelentősen emelkedik. Ebben az értéknövekedésben a tulajdonosok szerepe elhanyagolható, viszont a létesítés költségét az állam fizeti.

- Ha a város egy utcát közművesít, a metróval elérhetőbbé tesz, ott iskolát épít, parkosít, nőnek az ingatlanárak, de csak az önkormányzatnak vannak költségei.

Az államot, az önkormányzatot érdekletté kell tenni, hogy növelje a mások tulajdonában lévő ingatlanok értékét. Ez azonban csak akkor történik meg, ha az ingatlanok értéknövekedéséből valami módon részesül.

Ezt azzal lehet megoldani, hogy az ingatlanok értékének bizonyos százaléka átmegy a közösség tulajdonába. Ez mintegy évi egy százalék lehet. Ezt a terhelést a tulajdonos kiválthatja azzal, ha az ingatlan értékének egy százalékát befizeti az állami, illetve még jobb, ha az önkormányzat költségvetésébe. Tulajdon változáskor, eladás, öröklés esetében azonban a ki nem váltott terhelés behajtásra kerül. Vagyis az ingatlanok értékének évi egy százaléka az állam, a közösség tulajdonába kerül, amit a tulajdonos bármikor kiválthat, az állam, az önkormányzat azonban csak akkor hajthatja be, ha tulajdonosváltás történik. Ez a közösségi tulajdonrész azonban az ingatlanárakkal együtt nő, és a bankok felé hitelfedezetet jelent.

Ugyanakkor a tulajdonosok számára nem jelent akkor adófizetési kötelezettséget, csak akkor, ha az ingatlan értékesítésre, öröklésre kerül. Ugyanakkor a közigazgatás állami, és helyi szinten érdekelve van abban, hogy olyan fejlesztéseket hajtson végre, ami növeli az ingatlanok értékét.

A közgazdaságtan az indokoltnál is nagyobb súlyt helyez arra, hogy a vállalatok érdekeltsége érvényesüljön. Azonban figyelembe sem veszi, hogy az állam nincs érdekelve abban, hogy a vagyontárgyak minél értékesebbek legyenek. Holott minél fejlettebb a gazdaság, annál nagyobb az állam szerepe az ingatlanok értékének alakulásban.

Az adóreform sikerének két forma feltétele is van. Az ütemezése és a stabilitása.

A bevezetést a lehetőséghez kell igazítani. Forráshiányos reformok kudarcra vannak ítélve. Amennyire jó az, ha a tervezett adóreform mielőbb meghirdetésre kerül, a megvalósítását a feltételek megteremtéséhez kell igazítani.

Az első, és nagyon fontos feltétel a kétharmados Fidesz többség. A nemzetközi és hazai pénzpiacok számára nagyon fontos bizalmi szempont a politikai stabilitás. Ezért kell hangsúlyozni, hogy nem egy ciklusra készül a Fidesz, tehát van ideje. A jelenlegi kormány ebben a legkevésbé hosszú távra számítható. A várható kétharmados győzelmet elérő Fidesz kormány pedig az első lesz, aminek még az alkotmánymódosításhoz sincs szüksége szövetségesre. Ezt hangsúlyozni kell.

A reformok megvalósításának racionális ütemezését pedig érhetővé teszi, hogy az ország válságos helyzetével, azaz az üres államkasszával tisztában van a magyar közvélemény. Azt, hogy mit akar a Fidesz, azonnal ki kell hirdetni, de a megvalósításban veszélyes lenne a sietség.

Minden reformot az előzzön meg, hogy többen, és többet kell dolgozni. Ettől várhatunk növekedést. Attól pénzbevételt, az adóreformra fedeztet.