Csökkentse költségeit ! Növelje fénycsövei élettartamát, csökkentse áramfogyasztását egyszerre. www.energiatakarekos.com

Csökkentse áramköltségét

Csökkentse áramköltségét, növelje fénycsövei élettartamát: kattins ide!

balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!'; });

Kopatsy Sandor gondolatai

Legidősebb közgazdász-gondolkodó irásai a múltról és máról.

Friss topikok

  • Urban Gorilla: A 18. Szazadban Kossuth meg meg sem szuletett. (2011.03.02. 22:43) Kossuth megítélése
  • syncumar: A rendszerváltás jelentős járulékos bűne, hogy megszakította a cigányság integrálásának a folyamat... (2011.02.23. 19:33) Deformálodott demográfia
  • Mr.Moonlight: Azt hiszem nyilvánvaló hogy a világ túlnépesedése korlátlanul nem folytatódhat. Az erőforrások kim... (2011.02.20. 09:19) A világ legnagyobb problémája a túlnépesedés
  • syncumar: Sajnos, ez az elképzelés is csak kormányzati akarattal és a megvalósítás lehetőségének biztosításá... (2011.02.19. 22:14) Haltermelés
  • UNIOHID.hu: "Semmi sem jelent több biztosítékot a jelenleg dolgozók öregkori ellátására, mint a minél képzette... (2011.01.03. 16:09) A nyugdíjak fedezete

Történelmi események és a történelem

2009.08.26. 09:38 Kopatsy Sandor gondolatai

 

Kopátsy Sándor                 EH                  2009-08-23
 
A TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK ÉS A TÖRTÉNELEM
 
Fél évszázados mániám, hogy túlságosan komolyan vesszük a válságokat, ugyanakkor lényegtelennek tartjuk, ami lényeges. Annak ellenére, hogy a tudomány és technika néhány történelemformáló találmányát a történészek sem tagadják, még azokat sem helyezik az általuk fontosnak tartott királyok szerepe elé.
Az én történelemformáló kedvenceim, a patkó, a kengyel, a nyereg, az iránytű, a bab, a burgonya történelemformáló szerepét, pedig mosolyogva hallgatják. Nem tagadják, de nem is veszik komolyan. Ha meg azt mondom, hogy a mobil telefon többet lendített népem sorsán, mint a politikai változások, azt hiszik viccelődöm.
Most, például, a jelenleg folyó pénzügyi válságot veszik komolyan. Hiába mondom, hogy ez is le fog peregni rólunk, és száz év múlva meg sem fogja jegyezni a történelem. Legfeljebb példát arra, hogy a fejlett világ pénzügyi hatóságai, a közgazdaságtudomány, elmaradottsága okán, az ostobaságok sorát követték el. Elhitették a világgal, hogy az emberiség sorsát a piacra lehet bízni.
A nyugati történelemfelfogás jóvoltából megszokhattuk, hogy válság alatt a mi világunkat érintő válságot kell érteni.
Az alábbiakban felsorolom a múlt század nagy történelmi eseményeit, és bizonyítom, hogy Európa egészén egyik sem változtatott lényegesen.
 
Az első világháború.
Ez a háború volt az utolsó imperialista a polgári demokráciák között. Senkinek nem volt különösebb oka arra, hogy a másik rovására terjeszkedjen. A legkevesebb azoknak, akik elkezdték. A megelőző kétszáz évben a gyarmatok feletti uralom még jelentős anyagi forrást jelentett nemcsak a gyarmattartó országok tőkései, de még a lakosság többsége számára is. A 20. század elején azonban már sokkal jobban megfelelt az államok céljainak a saját, otthoni gazdaságuk fejlesztése, mint az elmaradottak kizsákmányolása.
Az első világháborút követő rendezést is, még a gyarmattartók elavult szemlélete jellemezte. Megerősítették a már számukra haszonnal nem járó, gyarmattartó pozíciójukat, és pénzügyi túlterhelést jelentő, megalázásnak érzett háborús kártérítést követeltek. Nem vették tudomásul, hogy az érdeküket jobban szolgálná a belső fejlesztés, mint a gyarmatkora való támaszkodás.
A békék elindították a nemzeti államok kialakulását. Ez sem olyan esemény, amit ez a háború váltott ki, hanem történelmi folyamat,a mi háborúban, békében egyaránt folytatódik. A század végén be is fejeződött. Ennek a folyamtank semmi köze a politikához, ez a népek nemzeti öntudatra emelkedésének, az pedig a kommunikáción nevelődének a következménye.
 
Az 1929-es világgazdasági válság.
A háború után hamar kiderült, hogy a liberális munkaerőpiacra, és a profitorientációra csak akkor szabad rábízni a gazdaságot, ha a játékszabályait az állam erősen szabályozza, és a szabályok betartását szigorúan ellenőrzi. Ezt a tény a liberális közgazdászok máig nem ismerik el, és a történészek sem veszik tudomásul, hogy a gazdaság, a piac játékszabályait az államnak, a politikai hatalomnak kell megállapítani, és a betartásukról gondoskodni. A válságból való viszonylagos kilábalást egyrészt az okozta, hogy az Egyesült Államokban az állam vette kézbe a pénzmennyiségének szabályozását és a foglalkoztatáspolitika alakítását, másrészt tanultak belőle a fél-perifériák fasisztái.
Nyugat-Európa polgári demokráciái azonban nem tanultak sem az Egyesült Államok tapasztalatából, sem a fasiszta rendszerek eredményeiből. Őket csak a háborúba kényszerítésük vitte ebbe az irányba, az állam gazdaságirányítási szerepének a kialakításába. Ezt azonban máig sem ismerik el. Utólag, nem találtam semmik nyomát annak, hogy a gazdasági világválság változtatott volna az európai erőviszonyokon.
 
A fasizmusok térhódítása.
A fasizmusok a fél-perifériák lázadásai voltak a nálunk gazdagabb, polgári liberális centrummal szemben. A hatásuk egyenlege pozitív lett volna, ha nem válnak imperialistává. Olyan korban kerültek hatalomra, amikor már számukra is sokkal fontosabb, és előnyösebb lett volna békés gazdasági fejlesztés, és a világgazdasági kooperáció, mint az imperializmus. Az 1929-es világgazdasági válság megmutatta, hogy a liberális, mai szóhasználattal a neoliberális gazdaság államhiányos, képtelen az államok gazdasági életét viszonylag kiegyensúlyozott mederben tartani. A fasizmusok pedig megmutatták, hogy az utoléréshez kisebb hiba az állam túlzott, mint hiányos szerepe.
Nemcsak a politikai hatalmat, de a gazdaságirányítást is centralizáló fasizmusok, békeidőben versenyképesebbnek bizonyultak, mint a liberális demokráciák. Máig mélyen hallgatnak a történészek arról, hogy a fasiszta országok lényegesen gyorsabban fejlesztették a gazdaságot, modernizálták a fél-perifériás társadalmakat, mint a liberális demokráciák. Nem lehet ezt azzal tagadni, hogy a foglalkoztatás megoldhatóságát csak a hadiipar féktelen fejlesztése jelentette. Az ugyan minden fasizmus súlyos hibája volt, hogy a szomszédjai rovásárra, akár fegyverrel is, terjeszkedni akart. Ez is bűnük volt, de azt hetven év távlatából végre megtanulhatnánk, hogy az érintettek, az egyéként munkanélküliek számára a biztos munka, a hadiipari is, a munkanélküli kiszolgáltatottságnál jobb megoldás volt. A fasiszta rendszerek ideológusai, vezérei számára a munka mindenki számára társadalmi kötelesség volt. Azt még nem látták, hogy a mindenki számára biztosított munka erkölcsformáló hatással jár. De ezt nem róhatják fel nekik a liberális közgazdászok, akik máig sem jutottak ideáig.
A polgári demokráciákban fel sem merült, hogy a fasizmusokkal nem tudnak együttműködni. Azokat mégis el akarták pusztítani, legalábbis másodrangú szerepre kárhoztatni, a kor fejlettebb polgári országait, hogy a világ egyedüli urak lehessenek.
A fasizmusokról kiállított relatív pozitív bizonyítványom nem azt jelenti, hogy nem voltak súlyos bűneik. Türelmetlen nacionalisták, fajgyűlölők, betegesen antiszemiták voltak. Nem ismerték fel, hogy nemcsak a fejlettek közti egymást pusztító háborúk, de a nemzeti elkülönülés, a fajgyűlölet kora is lejárt.
A történészek máig nem vették a fáradságot, hogy két kérdésre választ keressenek.
1. Miért tért át lelkesen a fél-perifériákon szinte minden ország lakosságának nagy többsége a fasiszta rendszerre?
Mert azt a meglévőjüknél lényegesen jobbnak érezte.
A világ fél-perifériáin, Közpép-Európában a germánok, a legyelek, a magyarok, a szlovákok, a románok, a horvátok, a Mediterrán térségben a portugálok, az olaszok, a spanyolok, a görögök, Latin-Amerikában a portugálok, a Távol-Keleten a japánok számára a fasiszta rendszerük, történelmük során a legszélesebb lakossági támogatást élvező rendszer volt.
Ebből azt kellett volna levonni, hogy a fél-perifériákon a lakosság életszínvonala, iskolázottsága, tudta még azon a szinten volt, amin a foglalkoztatás minden politikai jognál sokkal fontosabb. A fasiszta rendszer, mint minden rendszer hatékonysága, a lakosság viselkedési módjától is függött. A puritán németek és a konfuciánus japánok azt is, akárcsak a háborút követő polgári demokráciát, nagyon eredményesen működtették.
 
A bolsevik rendszer.
Ideológiája ugyan ellentétes volt a fasizmusokéval, de a gyakorlatuk nagyon hasonló. A különbség csak abból fakadt, hogy a bolsevik rendszer nem a nyugati, hanem a kelet-európai, pravoszláv kultúra diktatúrája volt. Mind politikai, mind gazdasági tekintetben még centralizáltabb.
A bolsevik rendszer viszonylag jól vizsgázott, mert a pravoszláv kultúrában más rendszer sem lehet eredményesebb. A Szovjetunió utódállamai a rendszer bukását követő polgári demokráciával még kevésbé boldogulnak. A bukását ugyanaz okozta, mai a fasizmusokét, imperialista lett. Tegyük azonban hozzá, hogy a kelet-európai lakosság viselkedési kultúrája eleve alkalmatlan az élvonalba kerülésre. Megbukott, mert a kelet-európai kultúrkörben minden rendszer megbukik abban az értelemben, hogy utolérni nem tudhat.
Ha végignézzük a bolsevik uralom alá került népek forradalom előtti és jelenlegi állapotát, azok előrébb vannak, mint a fél-feudális cári rendszerben, vagy polgári demokráciában elértek volna. Európa keleti felén a polgári demokrácia anarchiát szül.
Már számos alkalommal kifejtettem, hogy a közép-európai népek számára mit jelentett a bolsevik megszállás. A cseheknek, az észteknek és a szlovéneknek sokat, ha nem is tartósat, ártott. A csehek fel fognak zárkózni az osztrákok, az észtek a finnek, a szlovének a tiroliak színvonalára. A nyugati keresztény kultúrához tartozó lengyeleknek, magyaroknak, szlovákoknak, és a két délebbi balti népnek az előnyök, és hátrányok egyenlege közel van az egyensúlyhoz. Az ortodox keresztény kultúrához tartozó románoknak, bolgárok számára pozitív volt a megszállás egyenlege, mert sokat kellett elpusztítani, hogy képesek legyenek az EU közösségbe beépülni. Általában elmondhatjuk, hogy a közép-európai csatlósok számára sokkal nagyobb és történelmi mértékű, évszázados negatív hatása van a zsidó, és germán etnikumok elvesztésének, mint a bolsevik megszállásnak. Az utóbbi lepereg róluk, a zsidó és germán etnikumok elvesztését még száz év múlva is szenvedni fogják.
 
A második világháborút követő újjáépítés.
Európa nyugati felén a háborút követő újjáépítésben máig csak a sikert látják. Valóban ezt a kevésbé fejlett térségekből importált sokmillió munkás meggyorsította. Azt azonban máig nem ismerjük el, hogy számukra a legnagyobb társadalmi és gazdasági kárt a gyenge minőségű munkaerő betelepítése okozza.
Nem találkoztam olyan felméréssel, hogy mibe kerülnek a nyugati országoknak a Balkánról, Észak-Afrikából és Törökországból betelepítettek.
A politikusok és közgazdászok máig nem tanulták meg, hogy a tudományos és technikai forradalom teremtette viszonyok között a társadalmakat súlytó legnagyobb teher a gyenge minőségű munkaerő eltartása, erkölcsromboló hatásának semlegesítése.
A jelenlegi pénzügyi válság.
A múlt év őszén kirobbant pénzügyi válság, lényegét tekintve, hasonlít az 1929-esre, hiszen mindkettőt az okozta, hogy az állam kivonult a pénzügyek irányításából. Kiengedte a kezéből a pénzteremtés monopóliumát, nem vette tudomásul, hogy a hitelpiac elszabadult.
A nagy különbség, hogy nyolcvan év alatt minden alapvetően megváltozott.
- Az államnak kell viselni a munkanélküliségből fakadó pénzügyi terhet, és a társadalmi felelősséget.
- A világgazdaságban főszerepet kapott a Távol-Kelet.
Következtetés.
A felsorolt történelemformáló események mindegyike lényegében a Nyugat történelmi eseménye volt. Ezeket, mint tragédiákat éltük meg, és nem vettük tudomásul, hogy ez a század a Nyugat történetének legeredményesebbje volt.
- Többel nőtt a gazdaság, a várható életkor, az iskolázottság, általában az emberi szabadság, mint korábban évezredek alatt.
- Leállt az elviselhetetlenül gyors népszaporulat.
- Az imperializmus századai után, az utóbbi ötven évben a fejlett világon belül nem volt háború.
- Európa nyugati felén, korábban elképzelhetetlen mértékben érvényesül az egyének szabadsága, egyenjogúsága.
Az érintett tudományok azonban még hozzá sem láttak az eredmények okainak kereséséhez.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/api/trackback/id/tr771339060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.