Csökkentse áramköltségét

Csökkentse áramköltségét, növelje fénycsövei élettartamát: kattins ide!

balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!'; });

Kopatsy Sandor gondolatai

Legidősebb közgazdász-gondolkodó irásai a múltról és máról.

Friss topikok

  • Urban Gorilla: A 18. Szazadban Kossuth meg meg sem szuletett. (2011.03.02. 22:43) Kossuth megítélése
  • syncumar: A rendszerváltás jelentős járulékos bűne, hogy megszakította a cigányság integrálásának a folyamat... (2011.02.23. 19:33) Deformálodott demográfia
  • Mr.Moonlight: Azt hiszem nyilvánvaló hogy a világ túlnépesedése korlátlanul nem folytatódhat. Az erőforrások kim... (2011.02.20. 09:19) A világ legnagyobb problémája a túlnépesedés
  • syncumar: Sajnos, ez az elképzelés is csak kormányzati akarattal és a megvalósítás lehetőségének biztosításá... (2011.02.19. 22:14) Haltermelés
  • UNIOHID.hu: "Semmi sem jelent több biztosítékot a jelenleg dolgozók öregkori ellátására, mint a minél képzette... (2011.01.03. 16:09) A nyugdíjak fedezete

A túlnépesedés a legnagyobb veszély

2009.07.13. 15:20 Kopatsy Sandor gondolatai

 

Kopátsy Sándor                    ED               2009-07-09
 
A TÚLNÉPESEDÉS A LEGNAGYOBB VESZÉLY
Kegyetlen igazság
 
Ma az emberiséget fenyegető veszélyek mindegyike eltörpül a túlnépesedés mögött. Ez olyan nagy, hogy csak akkor tudják elhallgatni, ha kitalálnak sokkal kisebb veszélyeket.
Az első olajválság inspirálta a tudósokat, hogy kitalálják a nyersanyagok elfogyását, mint az emberiség jövőjének legnagyobb veszélyét. Vagyis a tudósok lebecsülték a tudományoktól várható képességet. Egyszerűen lineárisan extrapoláltak. Ha ma egységnyi nemzeti jövedelem termeléséhez annyi nyersanyag kell, akkor százszor akkora termeléshez százszor több. Márpedig nem lesz százszor annyi nyersanyag, tehát meg kell majd állítani a termelés növekedését. Ebből a butaságból született a fenntartható fejlődés divatja. Csak olyan fejlődést képzelhetünk el, amekkorát el tudunk nyersanyaggal látni.
Az fel sem merült, hogy ha ténylegesen jelentkezik a nyersanyaghiány, akkor a tudomány meg fog tanítani bennünket kevesebb nyersanyagigénnyel való termelésre. Elég arra gondolni, hogy a mai kommunikációhoz a száz évelőtti technika mellett sok ezerszer több rézvezetékre lenne szükség, márpedig annyi rezet nem volnánk képesek termelni. Szinte fogalmunk sem volt ötven éve, hogy mára mire lettünk képesek. A következő ötven évre még nehezebb előre látni.
Mivel a Római Klub ijesztgetése nem volt elég hatásos, jöttek a tudósok a klímaváltozással, a levegőszennyezés következtében megindult a felmelegedés. Ennek a pusztító hatásával viszonylag könnyű ijesztgetni, mert kevés bonyolultabb természeti jelenség van, mint a klímát befolyásoló tényezők sokaságának számbavétele. Azt azonban középiskolás fokon is megjósolhatják, hogy a felmelegedés következtében nagyobb lesz a jégmezők fogyása, ami a tengerszínt emelkedésével jár.
Mivel a felmelegedés oka a növekvő széndioxid kibocsátás, azt kell korlátozni. Ez olyan egyszerű, hogy a politikai vezetők is megértik.
Jelenleg tanácskozik a világgazdaság nyolc vezető hatalma, és ők is ezt tartják a legfontosabb teendőnek. Az is könnyen érthető, hogy a legegyszerűbb az volna, ha csökkentenénk a széndioxid kibocsátást. Tehát kiadják a jelszót. Csökkenteni kell a levegőszennyezést. Az, természetesen senkinek nem jut eszébe, hogy a tudomány várható fejlődése esetleg olyan megoldásokat hozhat, amelyek viszonylag olcsón csökkenteni fogják az ózonlyuk növekedést. Azt, hogy most még nem ismerünk ilyen, nem jelenti, hogy ötven év múlva sem ismerünk.
De maradjunk azok között, akik nem hisznek abban, hogy a tudomány fejlődése fejlődik, méghozzá egyelőre egyre gyorsabban.
A világ sok tízezer tudósa, kutatója, akik dollár milliárdokért figyelik a klímaváltozást, az jósolják, hogy várhatóan, mintegy 5-7 méterrel fog emelkedni a tengerszínt, az el fogja önteni a jelenlegi szárazföld huszadát, ahol az emberiség tizede lakik. Azt is kiszámolták, hogy ez mennyi pusztítással jár, ha nem tudunk majd védekezni ellene. Azt nem teszik hozzá, hogy alig tízezer éve elindult egy felmelegedés, aminek következtében alig ötezer év alatt, hetven méterrel emelkedett a tengerszínt, és ezzel tengeré vált a kor legsűrűbben lakott térségeinek jelentős hányada. Ezt az iszonyú katasztrófát őrzi a kultúrák vízözönként.
A tudomány azonban még azt sem vette észre, hogy fajunk életének legnagyobb előrelépése ott történt, ahol a klímaváltozás és a vízözön a legtöbbet pusztított. Tegyük hozzá, hogy a kor nem rendelkezett semmiféle olyan eszközzel, ami a legkisebb védekezést jelentett volna. Meggyőződésem szerint néhány évtizeden belül a tudomány és a profitorientált vállalkozások ki fognak fejleszteni olyan eljárásokat, amik olcsóbbnak és hatékonyabbnak bizonyulnak annál, mintha mindent csak a széndioxid kibocsátás csökkentésére építenénk. Az igaz, hogy ez a legegyszerűbb feladat a politikusok számára.
A tragédia azonban az, hogy százszor nagyobb veszélyt, százszor nagyobb költséget fog jelenteni a túlnépesedés. Nemcsak fog, de már is többe kerül, mint amivel a felmelegedés elhárítása, illetve a vele okozott kár járhat.
A természetet, az emberi faj jövőjét fenyegető legnagyobb veszély nem jön, hanem már száz éve itt van, a túlnépesedés.
Minden faj számára létezik elméletileg optimális populáció, aminek elérése, ha a tényleges alatta van, óriási hatékonyság növekedést, túllépése pedig óriási hatékonyságcsökkenést okoz. Azt, hogy minden gyárnak, üzemnek van optimális nagysága és kapacitáskihasználása, középiskolásoknak is tanítják. Hogy a természetnek is van optimális elviselő képessége, ami az emberi faj esetében annak létszámával és fejlettségével függően változik, de van.
Aligha vitatható, hogy jelenleg lényegesen több ember él a földön, mint amennyi a fejlettség adott fokán ideális lenne. Ennél is biztosabb az, hogy fajunk fejlett és várhatóan is gyorsan fejlődő kétötöde nem, vagy alig szaporodik. Ezzel szemben a háromötöd, ami egyelőre, a mai tudásunk és képességünk mellett, nem növekedhet úgy, ahogyan szaporodik. Erről állítják a demográfusok, hogy ötven év múlva három milliárddal több lesz. Ezen belül jelenleg egymilliárd, a melyik éhezik. Az éhezők egy milliárd pedig ötven év múlva, ha a gazdag világ nem élelmezi, négymilliárd lesz.
A várható katasztrófa nagysága attól függ, hogyan segít az éhezőkön a gazdag világ. Minél jobban segítünk, annál nagyobb lesz a népszaporulatuk. Ha már most elkezdjük a jelenlegi egymilliárdot etetni, akkor ötven év múlva nem négy, hanem hatmilliárd lesz, akiket etetni kell.
Az emberi fajnak ugyanis éppen úgy van demográfiai törvénye, mint minden fajnak. Ezt egyszerűsítve az alábbi jellemzi.
a. Az éhező ember nem szaporodik, ugyanis a halálozás és a születés egyensúlyban van. Ezt a szintet azzal jellemezhetjük, hogy az egy napra jutó jövedelem az egy dollárt nem haladja meg. Most egymilliárd ember él még ezen a szinten.
b. A jövedelemmel hatványozottan nő a népszaporulat, ha az egy napra jutó jövedelem az egy és a harminc dollár között van. Ebben a sávban a népszaporulat exponenciálisan nő a nulláról az évi 3-4 százalékra. Most négymilliárd ember él ezen a szinten.
c. Leáll a népszaporulat ott ahol az egy napra jutó jövedelem nagysága meghaladja a napi harminc dollárt. Ehhez járul a mintegy tizenkét év iskolázottság, és az olcsó, kényelmes és biztos fogamzásgátlás. Ezen a szinten jelenleg csupán egymilliárd ember él. Ehhez járul a közel másfélmilliárd kínai, akinek a gyermekvállalását a hatalom korlátozza.
Ebben a struktúrában várják a demográfusok, hogy ötven év alatt hárommilliárddal többen leszünk. De csak akkor, ha a ma egymilliárd éhezőt nem látjuk el élelmiszerrel. Mert, ha ezeket, és szaporulatukat ellátjuk, akkor ötven év múlva, nem három, hanem ötmilliárddal leszünk többen, és nem egy, hanem hárommilliárd éhezőt kell eltartani a gazdagoknak.
Mi lesz ennek a következménye?
Mibe fog kerülni, ha ötven év múlva három-, illetve ötmilliárddal több ember él a földön?
Kezdődik a probléma azzal, hogy aki ma napi egy dollárból, ha éhezve is, de megél, azt a gazdag világ legfeljebb napi öt dollárért tudja megvédeni az éhezéstől. Vagy egyetlen személy megmentése évi ezerötszáz dollárba kerülne, azaz az egy milliárdé évi 1500 milliárd dollárba. Ez a gazdag világnak viszonylag nem is nagy összeg, de azért jóval meghaladná az évente a reálisan összegyűjthetőt. Témánk szempontjából érdekesebb az, hogy ennek tört része is elég lenne, ha évente a széndioxid kibocsátás fékezésére fordítanánk. De még ez is csak álom.
Sokkal nagyobb probléma az, hogy a mai éhező egy milliárd etetése minimálisan mintegy 20-30 millióval növelné a népességet. Vagyis a fenti összeg évente 30-45 milliárd dollárral kellene megemelni. Ötven év alatt az éhezők támogatása mintegy háromszorosára, azaz évi 4500 milliárdra nőne.
Ez a példa is rámutat egy kegyetlen igazságra, olyan embereket, akiknek a napi jövedelme 1-30 dollár között van, csak akkor szabad támogatni, hogy garancia van arra, hogy ennek hatására nem nő a népszaporulatuk. Márpedig ebbe a jövedelmi kategóriába tartozik jelenleg a hétmilliárdból hatmilliárd, és ezek aránya egyre nő. Ezt az igazságot ismerte fel harminc éve a kínai vezetés, és erőszakkal lefékezte a gyermekvállalást. Felismerték, hogy a lakosság jólétét csak akkor szabad növelni, ha biztosíték van arra, hogy ennek hatására nem nő a népesség. Amerikai demográfusok mutatták ki, hogy a gyermekvállalás leállítása nélkül ma 480 millióval nagyobb volna Kína népessége. Azt már ők sem merték hozzátenni, hogy e nélkül ma nem beszélhetnénk kínai csodáról, az egy laksora jutó jövedelem emeléséről. A nyugati tudósok és az egyházak azonban, farizeus módon, bírálják a kínai családtervezési módszert.
Negyvenöt éve írtam egy aforizmát: Előbb gazdagodj meg, aztán építhetsz szocializmust. Ezt az elvárást csak Kínában fogadták meg.
Azt csak röviden fejtem ki, hogy a fenti törvény nemcsak a világ egészére, hanem a fél-perifériák minden társadalmára érvényes. Ezekben ugyanis az évi tízezer dollár alatti, és alacsonyan iskolázott réteg gyorsan szaporodik, és ezt az állam nem fékezi, hanem támogatja. Ez a tény is a következő ötven évben sokkal többe fog kerülni, mint amivel a hőmérséklet emelkedését megállíthatnánk, illetve védekezhetnénk ellene.
A világ fejlett kéthatoda, a tudomány és technikai fejlesztése során, ugyan elképzelhetetlen gyorsan gazdagodik, de okosabb nem lesz abban, hogy a számára legnagyobb veszélyt, a túlnépesedést, tudomásul vegye.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/api/trackback/id/tr571243804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.