Kopátsy Sándor PP 2009. 06. 11.
ORBÁN ÉS FODOR
Egy válás végén
Nem emlékszem a dátumra, de valamikor tíz éve hagyta ott sértődötten Fodor a Fideszt, ahol csak a második ember lehetett. A válás oka nemcsak az volt, hogy Orbán mellett nem reményteljes a második hely, hanem az is, hogy az Orbán vezette Fidesz megindult jobbra, Fodor pedig még a korábbinál is liberálisabb vonalat érzett igényének megfelelőbbnek.
Amennyire természetes volt, hogy a kollégiumi években együtt haladtak, annyira érthető, hogy elváltak.
Orbán számára egyre világosabbá vált, hogy a választók messze jobbra állnak az induló Fidesztől. Márpedig, aki hatalomra törekszik, kénytelen alkalmazkodni a választók elvárásaihoz. Márpedig a magyar társadalom súlypontjához képes nemcsak túl sok volt az induló SZDSZ, hanem túlzottan liberális is.
Antall József valamiféle külső nyomásra paktumot kötött az SZDSZ-szel, átadta nekik a gazdaságpolitikát. Az SZDSZ pedig túlértékelte a paktumban kapott szerepét, és a választáson elért eredményét, és olyan liberális elveket vallott, amelyek túlzottak voltak a magyar közvélemény számára. Ugyanekkor Antall következetesen konzervatív irányban formálta át az MDF-et. Orbán gyorsan felismerte, hogy a népi-nemzeti vonal gazdátlanul maradt. A Torgyán vezette Kisgazdapárt képtelen volt tudomásul venni, hogy nekik nem a két háború közti parasztok érzelmeihez, hanem a népi értelmiség logikájához kell igazodni.
Az Orbán által vezetett Fidesz már a harmadik választáson közép-jobb, népi-nemzeti elvek alapján a legerősebb párt tudott lenni. Orbán a választás első fordulója után súlyosan tévedett, amikor ígéreteivel, gyorsan koalíciós partnernek nyerte meg a parasztromantikus és beszámíthatatlanul szereplő Torgyánt. Orbán nem mért fel, hogy olyan szövetségesnek ígér, és ad indoktalanul sokat, aki nem képvisel reális politikai erőt. Torgyánnak nem kellett volna sokat ígérni, hiszen nem volt más választása, mint a Fidesz kisebbségi kormányának támogatása. Elég lett volna a kisgazda képviselők javának támogatása, pozícióba helyezése ahhoz, hogy elolvadjon Torgyán hatalma.
A Fidesz a Torgyánnal való koalíció ellenre kormányon maradhatott volna a következő választáson, ha Nemcsak Torgyántól, hanem a MIÉP-től is elhatárolódik. Nem volt ugyanis reális oka annak, hogy a szélsőjobb választóinak megnyerésére törekedjen. Sokkal több szavazatot nyerhetett volna, ha a középtől csábít el szavazókat.
Lényegében ugyanezt a hibát követte le a Gyurcsány vezette MSZP ellen a negyedik választáson.
A Fidesz szerencséje, hogy a közelmúlti EU választás idejére már nem kellett az MSZP és az SZDSZ szavazóit megnyerni, azok önként hagyták el a pártjukat. Tették ezt olyan mértékben, hogy a Fidesz már megengedhette magának, hogy elhatárolódjon a szélsőjobbtól. Eljutottunk odáig, hogy a Fidesznek már nem kell semmit tennie, hogy kétharmados többséggel nyerje meg a következő választást anélkül, hogy szövetkezni kellene a szélsőjobbal.
A jelenlegi választási eredmény, az 56 százalék a parlamenti választási rendszerben azt jelenti, hogy meglesz a kétharmados többsége, és az egy harmadnál kevesebb képviselő szinte feleződik a két szélsőség között. Ezen az sem változtat, hogy bekerül, vagy nem az MDF. Eddig a Fidesznek az MSZP és az SZDSZ együttesét kellett volna úgy legyőzni, hogy ne legyen azoknak együttesen egyharmadnál több képviselőjük. Most, hogy az SZDSZ letűnt a politikai térképről, és az MSZP legfeljebb egyötödre számíthat, nincs veszély. Ezzel megszűnik a szélsőjobb politikai súlya is. Nehéz kitalálni olyan Fidesz törvényjavaslatot, amit mind a bal, mind a szélsőjobb oldal ellenezne, tehát a négyötödös többség biztosított.
Semmi racionális alapja nincs a baloldalnak arra, hogy a Jobbikkal fenyegetőzzön. A valóság az, hogy a baloldal katasztrofális gyengülése ásta alá a Jobbik erejét Orbánnal szemben.
Kiderült, hogy Fodor Gábor süllyedésre ítélt hajóra menekült, és Orbán egyesül marad a politikai porondon.
TANULSÁG.
Aki politikai sikerre törekszik, soha ne tévessze szem elől, hogy akkor jut a legtöbb eredményre, ha a saját álláspontját a szavazótábor súlypontja elé viszi addig a határig, ami még sikert ígér. A saját sírját ássa az a politikus, aki nem igyekszik kompromisszumot kötni a sikere érdekében.
Fodor a nemzeti liberális Fidesztől menekült a magyar társadalom liberalizmus tűrését túlhajtó SZDSZ-be. El kellett tűnnie. Orbán Viktor ugyanazt a Fideszt vitte fokozatosan jobbközépre, ami ma a magyar társadalom fő sodrásiránya. Az, hogy jobbra ment a magyar közvélemény, nagyrészt a liberálisok uszályába került MSZP érte el.
A fentiekből fakadóan.
A Fidesz járt az elmúlt húsz évben helyes úton, még végre elérte a magyar szavazók súlypontjának megfelelő politikai vonalat.
Az MSZP megrokkant abban, hogy az SZDSZ vonala után futott. Ideje megszabadulni a liberális túlzásoktól, és a munkaalkalom teremtésre koncentrálni.
A Jobbik akkor lehet csak befolyásos politikai erő, ha az EU számára elfogadhatóan viselkedik.
Az MDF és az SZDSZ elégedjen azzal, hogy a kisszámú konzervatív, illetve liberális szavazóbázison lebeghet a politikai lét, és nemlét határán.
