Kopátsy Sándor PP 2009-06-11
BÉKÉSEBB LETT A VILÁG
A Népszabadság tegnapi számában megjelent Dunai Péternek Nem lett békésebb a világ című írása. Az ilyen írásokat tanítani kellene arra, hogyan kell úgy leírni valamit, amiben a szöveg minden adata igaz, de úgy van csomagolva, hogy a lényeg ellenkezőjét sugallja.
A fejlett világban, abban a tekintetben is minőségi fordulat állt be, hogy a fegyverkezési kiadások aránya, ötven év alatt, az ötezer évre jellemzőnek tizedére csökkent. A fejlett világon belül ötven éve nem volt háború, annak ellenére, hogy ennek az időnek a négyötöde hidegháborús viszonyok között telt el.
A tudományos és technikai forradalom győzelmének hatásra, a fejlett világban az államok közötti tudományos és gazdasági kooperációs sokkal fontosabbá vált, mint az egymás rovására, fegyveres erőszakkal szerezhető előny.
Az osztálytársadalmak a fegyverkezési kiadások emésztették fel a nemzeti jövedelem tíz-húsz százalékát, ha annak nemcsak közvetlen, hanem közvetett költségeit is figyelembe vesszük. Ráadásul, a fegyverkezés, a hadviselés. Közvetve és közvetlenül, volt az egyik legnagyobb halálok. Az emberpusztítás egyik nélkülözhetetlen eszköze volt a fegyverkezés és a hadviselés. Ezt akkor látjuk, ha nemcsak a hadviselésre lekötött munkaerőnek a termelésből való kiesését, ellátását, a fenntartási, a hadviselési költségeket, a hadviselés okozta emberveszteséget és anyagi pusztításokat, hanem a járványok hatását is figyelembe vesszük.
Jelenleg a fejlett világ a megtermelt nemzeti jövedelmének, 1-5 százalékát költi fegyverkezésre, de ennek óriási többsége is az elmaradt világban való csendőri beavatkozásokat szolgálja.
Jelenleg egyetlen ország, Izrael, amelynek igazán magas a fegyverkezési költsége, és a fegyveres erejének ilyen abnormálisan maga szinten tarása létbiztonságot szolgál. Ez az egyedülálló veszélyeztetettség jórészt saját politikájának következménye.
Amióta újságolvasó vagyok, irritál az adatok olyan formában való közlése, ami tudatosan, vagy spontán félrevezető. Az újságok szerkesztői nem hajlandók tudomásul venni, hogy az olvasók óriási többsége számára nemcsak a trillió, de a milliárd, vagy akár csak a millió nem jelent reális közlést.
Dunai Péter közli, hogy jelenleg a világ évente kereken 1.500 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. Az olvasók egyetlen ezreléke sem tudja, hogy ez a világ éves nemzeti jövedelmének ez hány százaléka. Alig több egynél. Ráadásul az összes kiadás harmadánál többet az Egyesült Államoknak, az emberiség három százalékának a fegyverkezése jelenti.
A cikkben azt láthatjuk, hogy a fejlett országoknak mekkora a hadi kiadása. Kevés olvasó számolja ki, hogy az Egyesült Államok, egy laksora vetítve, közel ötvenszer annyit költ fegyverkezésre, mint a kínaiak. A Szovjetunió volt tagországai pedig ötödét, mint húsz éve.
Azt is jó volna tudni, hogy mi lesz a drága fegyverek sorsa. Becslésem szerint, néhány százalékát vetik be az elmaradt országokban a rendfenntartás során, az óriási többsége pedig kiselejtezésre kerül anélkül, hogy az eredeti céljára használták volna. Annak ellenére, hogy a világ fegyverkezési költséginek súlya a tört részére csökkent, ami maradt az is túl sok, sokkal kevesebb is elég lenne.
