Kopátsy Sándor PE 2009-03-17
ZSIDÓK - MORMONOK
Diákkorom óta izgat, a zsidóságnak az ipari forradalom után, Közé-Európában, majd a fejlett világban elért páratlan sikere.
Most egy újabb megközelítést kínál, hogy lebukott a történelem legnagyobb pénzügyi szélhámosa, egy New York-i zsidó bankár. A neve Madoff, amit nemcsak azért kell megjegyezni, mert a maga nemében világrekorder, hanem azért mert ezzel felrúgta az a zsidó kultúrát, amit a nyugati zsidóság páratlan sikere kulcsának tartottam.
Az egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Madoff szélhámossága döntően az amerikai zsidóság vagyonát károsította meg mintegy hatvan milliárd dollárral. Ezzel súlyos kárt tett abban a zsidó történelmi kultúrában, amit a fajukon belüli szolidaritás jellemez.
Egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy Közép- és Kelet-Európa polgárhiányos társadalmaiban a korábban gettóban élő zsidóság kiszabadult, és a nemcsak polgárhiányos, de polgárellenes közegben példátlan gyorsasággal polgárosodott. E térségek népeiben jellemző antiszemitizmus a zsidóságot arra kényszeríttette, hogy összefogjon, segítse egymást. Ebben nagy segítséget jelentett a törzsi vallása, ami nem tartotta bűnnek a más istent hívük átverését.
A zsidó a zsidóra akkor is számíthatott, amikor már éppen a legsikeresebb elitjük szívesen asszimilálódott volna. Ezekkel a törzsi vallásukat is feladókkal szemben ugyanúgy virágzott az antiszemitizmus, bízni csak egymásban tudtak. Máig nem fogalmazódott meg egyik oldalon sem, hogy a zsidóság elitje jobban bízott, mint indokolt lett volna.
Ennek is megvan az oka. Generációk óta azt tapasztalhatták, hogy a hatalmat meg lehet fizetni. Ez a mentsváruk azonban a Monarchia szétesésével megszűnt. Arról is csend van, hogy a Bécsi Udvarra mindig számíthattak, a nemzeti alapokra épült utódállamokban azonban nem volt ilyen felső politikai tekintély.
Magyarországon, Horthy nem volt elég polgárkirály ahhoz, hogy az adóbevételek jelentőségét fel tudja mérni. Ő a történelmi gyökerek hiányát érző uralkodó volt, aki az arisztokrácia mit sem érő kegyeit sokkal fontosabbnak tartotta, mint a zsidóság gazdasági és kulturális erejét. Az arisztokrácia pedig még ostobább volt, azt hitte, hogy a zsidóság társadalmi, gazdasági és tudományos sikere előttük vette el a levegőt.
Az úri középosztály pedig mélyen antiszemita volt. Ők, a magyar polgárokat sem szívesen látták, nemhogy a zsidókat.
A zsidóság teljesítményét fokozta a térségre jellemző antiszemitizmus. Egyrészt azt érezték, hogy nekik többet kell elérni, hogy érvényesülhessenek, másrészt a társadalmi kitaszítottság elterelte őket az olyan szakmáktól és életstílustól, amelyeket elzártak előlük.
A Hitler által levezényelt zsidóüldözés és irtás ébresztette a zsidóságot arra, hogy csak magukra számíthatnak. Ha a közép- és kelet-európai népek fel tudták volna mérni, hogy számukra milyen életbevágóan fontos a zsidó etnikum részvétele, akkor soha nem jön léte Izrael, a zsidók állama.
Ott az összetartás sokkal nehezebb lesz, mint volt Európában, kisebbségben. Egyetlen garanciát az arab világban dúló zsidógyűlölet. Azt már többször kifejtettem, hogy az arabokkal nem okos fegyverek fölényével bánni. Ezerötszáz éve az arabok voltak hozzájuk a legtürelmesebbek, rokonokat láttak bennük. Most esküdt ellenségek. Ez csak addig mehet, amíg az Egyesült Államokra feltétlenül számíthatnak. Ez pedig nem örökös garancia. A kereszténység soha nem volt zsidóbarát. Most, a holokaust utáni lelkiismeret-furdalás okán, időleges kegyelmi állapot van.
De most a Madoff szélhámossága következményei érdekelnek.
A bűnének nemcsak a mérete, de sokkal inkább annak a zsidóság körében elért hatása történelmi jelentőségű lehet. Ő ugyanis elsősorban a prominens zsidókat és azok alapítványait csapta be. Ilyen egy zsidónak még kisebb méretben is megbocsáthatatlan.
Jóm ötven éve egy szidó miniszter barátom figyelmeztetett arra, hogy a nemzetközi pénzügyekben milyen fontos a zsidó bankárok jóindulata. Ennek hatása alatt néztem utána, hogy mekkora a szidóság szerepe a Egyesült Államokban.
Kiderült, hogy ott nem fasizmus, a vallások szerinti számontartás. A számokra pontosan már nem emlékszem, de a lényegére annál inkább, mert örök tanulsággal gazdagodtam.
Engem is meglepett, hogy a kereskedelmi bankok vezetői között alig magasabb az arányuk, mint a lakosságon belül. Ezzel szemben a beruházási bankoknál, a tőzsdén szereplők között ennek a sokszorosa. Éppen úgy mint az újságoknál, filmiparban, vagy a politikában.
A meglepetést az okozta, hogy a szabadegyházak hívei, közöttük többségben a mormonok, a létszámuk sokszorosával vannak jelen a bankok felső vezetésében. Az okát azzal magyaráztam, hogy akkor még nem volt elektronikus számlakezelés, tehát a telefonbeszélgetés volt a vezető bankárok egyik kooperációja. Márpedig a zsidók egymással, a mormonok mindenkivel szemben szótartók voltak. A kereskedelmi bankoknál a mindenkivel szembeni bizalom, a beruházóknál, a tőzsdézőknél az egymás közötti szolidaritás volt a fontosabb.
A zsidó összetartásnak klasszikus példája volt a gyémántipar és –kereskedelem.
Ismerek egy klasszikus példát Kaliforniából. Ott jó száz éve, a koreai bevándorlók alkottak egy kölcsönös felelősség vállalásra épülő pénzszállító társaságot. Egymásért pénzügyi felelőséget vállaltak. Néhány éven keresztül, amíg a pénzszállítást nem szorította vissza az elektronikus átutalás, a pénzszállítás a koreaiak monopóliuma volt.
Madoff most az amerikai zsidóság annyi pénztét játszotta el, amennyire a zsidó állam sem számíthat onnan anyagi támogatásként. Ha csak azt veszem, hogy mennyi idő alatt jut ennyi pénzhez az izraeli hadsereg, ez a szélhámosság felér egy veszett háborúval, márpedig azt nem engedhetik meg maguknak.
E botrány méretét csak a gyémántcsiszoló zsidók érhetik meg. Eltört egy csiszolásra váró óriási kristály. Nem tudom, mikor találnak egy másik hatvanmillirdosat.
